"Mit szeretnél a születésnapodra?" Kérdezi rekedt hangon Christian, ahogy a látványos naplementét bámuljuk a Sound fölött az új házunkból és mindeközben a varázslatos ujjaival a tarkómat cirógatja. De nem tudok relaxálni. Tudom, mit szeretnék. De vajon Ő...? Mély levegőt veszek és összeszedem minden bátorságom.
Rendben. Na gyerünk.
"Még egy gyereket." A hangom olyan gyenge, mint egy sóhaj.
Christian ujjai mozdulatlanná dermednek, közben a szívem csak kalapácsol a mellkasomban. Végül, lassan megfordít, majd felnézek gyönyörű, olvashatatlan arcába.
"Van egy csodálatos kisfiúnk," suttogja.
"Tudom." Felnyúlok és a kezeim a nyaka köré fonom, miközben még mindig fagyottan áll és engem néz. "Nem akarom, hogy Ted egyedüli gyerek legyen. Én is az voltam. Vágytam bátyókra és húgikra. Neked mindkettő van. Nem értheted." gagyogok.
A fejét felém hajtja, a homlokunk összeér, majd lehunyja szemeit. "Ana, majdnem meghaltál."
"Nem haltam majdnem meg. Ne dramatizáld túl a dolgot."
"De-"
"Könyörgöm."
"Mi?"
"Könyörgöm. Bármit [megteszek]." Francba, kétségbeesettnek hangzom.
"Tényleg?"
"Igen."
"Bármit?" Felhúzza a szemöldökét, a szemei elsötétülnek és az annyira ismerős borzongás mélyen feltör bennem. "Nos... vannak lehetőségek." Az ujját a halántékomtól az állkapcsomig futtatja.
Rendben. Adj erőt.
Elengedem, felkészülve a vallomásomra. "Abbahagytam a tabletták szedését."
"Mi?" A döbbenete tapintható.
"Kezembe vettem a dolgokat. Egyoldalú döntést hoztam... Azt hittem... Nos, miután múltkor is-" A hangom megbicsaklik, amint ráeszmélek ismét gagyogok és a tiltakozó hallgatás falával találom szemben magam.
Francba.
Motyog valamit - azt hiszem a "mindig kontrollálni/irányítani"-t. Becsukja szemeit, megrázza fejét. Beletörődő? Dühös? Megtagadja a kérésem? Fogalmam sincs. A szívem hevesen ver. Nem akarom a múltkorit ismét átélni. Amikor újra kinyitja szemeit, azok ragyognak, lángolnak.
Ebből bármi lehet.
"Még egy gyereket akarsz?
"Igen."
"Rendben. Gyerünk akkor csináljuk egy babát." - 2014. Szeptember 10. | Forrás
Rendben. Na gyerünk.
"Még egy gyereket." A hangom olyan gyenge, mint egy sóhaj.
Christian ujjai mozdulatlanná dermednek, közben a szívem csak kalapácsol a mellkasomban. Végül, lassan megfordít, majd felnézek gyönyörű, olvashatatlan arcába.
"Van egy csodálatos kisfiúnk," suttogja.
"Tudom." Felnyúlok és a kezeim a nyaka köré fonom, miközben még mindig fagyottan áll és engem néz. "Nem akarom, hogy Ted egyedüli gyerek legyen. Én is az voltam. Vágytam bátyókra és húgikra. Neked mindkettő van. Nem értheted." gagyogok.
A fejét felém hajtja, a homlokunk összeér, majd lehunyja szemeit. "Ana, majdnem meghaltál."
"Nem haltam majdnem meg. Ne dramatizáld túl a dolgot."
"De-"
"Könyörgöm."
"Mi?"
"Könyörgöm. Bármit [megteszek]." Francba, kétségbeesettnek hangzom.
"Tényleg?"
"Igen."
"Bármit?" Felhúzza a szemöldökét, a szemei elsötétülnek és az annyira ismerős borzongás mélyen feltör bennem. "Nos... vannak lehetőségek." Az ujját a halántékomtól az állkapcsomig futtatja.
Rendben. Adj erőt.
Elengedem, felkészülve a vallomásomra. "Abbahagytam a tabletták szedését."
"Mi?" A döbbenete tapintható.
"Kezembe vettem a dolgokat. Egyoldalú döntést hoztam... Azt hittem... Nos, miután múltkor is-" A hangom megbicsaklik, amint ráeszmélek ismét gagyogok és a tiltakozó hallgatás falával találom szemben magam.
Francba.
Motyog valamit - azt hiszem a "mindig kontrollálni/irányítani"-t. Becsukja szemeit, megrázza fejét. Beletörődő? Dühös? Megtagadja a kérésem? Fogalmam sincs. A szívem hevesen ver. Nem akarom a múltkorit ismét átélni. Amikor újra kinyitja szemeit, azok ragyognak, lángolnak.
Ebből bármi lehet.
"Még egy gyereket akarsz?
"Igen."
"Rendben. Gyerünk akkor csináljuk egy babát." - 2014. Szeptember 10. | Forrás
Közös fiuk, Teddy születése utáni szeptemberben...
"Szóval, mit szeretnél a születésnapodra?" Christian az orrát a nyakamhoz dörgöli, ahogy egy lusta közösülés utáni ölelésben fekszünk.
"Hmm?" A végtagjaim erőtlenek és túlságosan nehézek ahhoz, hogy mozogjak. Belevigyorog a nyakamba.
"Kifáradt, Mrs. Grey?"
"Igen." Boldog sóhajként hagyja el ajkaim a válasz.
"Mit szeretnél?" A fogaival húzogatja a fülcimpám.
"Aludni. Kérlek."
"Csak ennyit?"
"Nos... talán holnap valami durvát."
"Durvát?" Mozdulatlanná válik mellettem, meglepődött.
"Igen."
Amikor nem válaszol minden erőmet összegyűjtöm és résnyire nyitom egyik szemem. Szemöldök ráncolva tekint le rám, amely elrondítja csinos arcát. Felnyúlok és megcirógatom a borostás arcát.
"Tudod, csak mert van egy kisbabám, az nem jelenti azt, hogy eltörök."
"Tudom," mondja, bár bizonytalannak hangzik.
"Nem vagyok üvegből." Nem tudom már a szemem nyitva tartani.
"Tudom," mondja újra, a hangja viszont ezúttal lágyabb, az aggályai eltűntek. Egy édes, lágy csókot nyom a szám szélére. "Meglátom, mit tehetek... elvégre, a célunk az ön öröme." Körém gömbölyödik, biztonságban érezve a szerelmemben és abban a nanoszekundunban már alszom is a karjaiban. - 2013. Szeptember 10. | Forrás
"Hmm?" A végtagjaim erőtlenek és túlságosan nehézek ahhoz, hogy mozogjak. Belevigyorog a nyakamba.
"Kifáradt, Mrs. Grey?"
"Igen." Boldog sóhajként hagyja el ajkaim a válasz.
"Mit szeretnél?" A fogaival húzogatja a fülcimpám.
"Aludni. Kérlek."
"Csak ennyit?"
"Nos... talán holnap valami durvát."
"Durvát?" Mozdulatlanná válik mellettem, meglepődött.
"Igen."
Amikor nem válaszol minden erőmet összegyűjtöm és résnyire nyitom egyik szemem. Szemöldök ráncolva tekint le rám, amely elrondítja csinos arcát. Felnyúlok és megcirógatom a borostás arcát.
"Tudod, csak mert van egy kisbabám, az nem jelenti azt, hogy eltörök."
"Tudom," mondja, bár bizonytalannak hangzik.
"Nem vagyok üvegből." Nem tudom már a szemem nyitva tartani.
"Tudom," mondja újra, a hangja viszont ezúttal lágyabb, az aggályai eltűntek. Egy édes, lágy csókot nyom a szám szélére. "Meglátom, mit tehetek... elvégre, a célunk az ön öröme." Körém gömbölyödik, biztonságban érezve a szerelmemben és abban a nanoszekundunban már alszom is a karjaiban. - 2013. Szeptember 10. | Forrás
Christian törökülésben ül az ágyunkon a szemei telve a gyanakvás és a vidámság keverékével.
"Boldog Születésnapot," suttogom egyszerre izgatottan és nyugtalanul, látva reakcióját. Hosszú ujjaival végigsimít az ezüst csomagolópapíron majd egyik ujja és a hüvelykujjak közé fogva a szatén ezüst szalagon.
"Szép szalag." Vigyorog.
"Szerintem is." Oldalra biccentem a fejem és önelégülten mosolygok.
"Része az ajándéknak?"
"Ha szeretnéd."
"Mrs. Grey, mindig szeretném, tudod jól." A szemei elsötétülnek csintalan, bűnös ígérettel telve, nem bírok magammal a válasz vigyorommal. Lassan kioldozza a szalagot... nem kapkod, széthúzza a papírt, végül a selyempapírt. Majd lefagy... csak bámulja az ajándékom, Én pedig visszatartom lélegzetem. Egy örökkévalósággal később zavartan néz fel rám.
"Ez egy virágos ing," suttogja.
"Igen."
"Virágok vannak rajta."
"Igen."
"Virágok."
"Igen. Egy fehér ing, rajta apró kék virágokkal. Úgy gondoltam, hogy talán szeretnél valami újat kipróbálni, eltérni az egyszerű fehértől. Elegáns alkalmi öltözet, persze nem az irodába. Szerintem baromi szexis leszel benne." Úgy bámul rám, hogy közben a szürke szemei semmit sem árulnak el.
"Az leszel," nyomatékosítom újra.
"Szexis?"
"Igen. Baromira dögös."
"Ó. Rendben." Úgy tűnik mintha megbékült volna vele. Feltartja és még egyszer szemügyre veszi. Majd bólint és oldalra dobja.
"Most. A szalag." Megragadja a félrehányt szalagot.
"Mi van vele?" Rögtön izgatottá válok.
"Itt az ideje az ajándékom következő részének." Előrelendül és Én már visítok.. - 2013. június 18. | Forrás
"Szép szalag." Vigyorog.
"Szerintem is." Oldalra biccentem a fejem és önelégülten mosolygok.
"Része az ajándéknak?"
"Ha szeretnéd."
"Mrs. Grey, mindig szeretném, tudod jól." A szemei elsötétülnek csintalan, bűnös ígérettel telve, nem bírok magammal a válasz vigyorommal. Lassan kioldozza a szalagot... nem kapkod, széthúzza a papírt, végül a selyempapírt. Majd lefagy... csak bámulja az ajándékom, Én pedig visszatartom lélegzetem. Egy örökkévalósággal később zavartan néz fel rám.
"Ez egy virágos ing," suttogja.
"Igen."
"Virágok vannak rajta."
"Igen."
"Virágok."
"Igen. Egy fehér ing, rajta apró kék virágokkal. Úgy gondoltam, hogy talán szeretnél valami újat kipróbálni, eltérni az egyszerű fehértől. Elegáns alkalmi öltözet, persze nem az irodába. Szerintem baromi szexis leszel benne." Úgy bámul rám, hogy közben a szürke szemei semmit sem árulnak el.
"Az leszel," nyomatékosítom újra.
"Szexis?"
"Igen. Baromira dögös."
"Ó. Rendben." Úgy tűnik mintha megbékült volna vele. Feltartja és még egyszer szemügyre veszi. Majd bólint és oldalra dobja.
"Most. A szalag." Megragadja a félrehányt szalagot.
"Mi van vele?" Rögtön izgatottá válok.
"Itt az ideje az ajándékom következő részének." Előrelendül és Én már visítok.. - 2013. június 18. | Forrás
2 megjegyzés :
Nagyon jó a fordítás. Köszönjük! :)
Remélem, hogy ezeket a részleteket tekinthetjük egy újabb kötet darabkáinak. *.* Én minden esetre örülnék egy újabb résznek. :)
Ezeket de jó volt olvasni :)))
Megjegyzés küldése