A Ffity Shades of Grey producerei, Michael De Luca és Dana Brunetti jelenleg a Philips kapitány című filmüket promótálják, de az Indiwire.com-nak adott interjújukban (még Charlie Hunnam kiszállása előtt) három kérdés erejéig a Fifty-re is kitértek.
Anne Thompson: A produceri munkálatait látjátok el a Fifty Shades of Grey-nek, ami nagy kihívással jár oly értelemben, hogy egy eléggé explicit témát kell olyasfajta filmmé alakítani, amire az átlag mozibajáró közönség is hajlandó legyen beülni.
De Luca: Klissé ezt mondani, de egy kép többet mond ezer szónál. Azt hiszem a szerző tényleg megpróbálta megmutatni hogy mi is zajlik ennek a lánynak a fejében, azt az utat ahogy ráébred a saját szexualitására. Azt akarta, hogy valamiféle irodalmi/leíró szempontból helyezkedj bele a karakterbe, film szempontjából azonban egészen másként működik az egész. Nem szükséges, hogy explicit légy, lehetsz finom, árnyalt - a képi szintű ábrázolás nagyban eltér a szó szintűtől. Már a kezdetek óta téma az közöttünk, hogy mekkora rajongói vagyunk az Adrian Lyne-féle esztétikának és annak, hogy az érzéki alapanyagokhoz miként is nyúlt a fénykorában. Azóta viszont Hollywood mintha feladta volna az ilyesfajta - más műfajba nem beleágyazott - nyílt és őszinte szerelmi történetek vászonra vitelét, úgyhogy nagyon izgatottak vagyunk az ilyen jellegű filmkészítés visszahozatalának lehetősége miatt.
Anne Thompson: A könyv egy érdekes férfi/női hatalmi dinamikáról szól, így örömmel konstatáltam, hogy végül egy nőre bízták a film rendezését.
De Luca: Sam Taylor-Johnson első nagyjátékfilmje, a John Lennon - A fiatal évek nagyon jó lett. Ez trükkös, ugyanis amikor egy ikonikus karakterről készítesz filmet, ez esetben John Lennonról - akit a filmben Aaron Taylor-Johnson keltett életre - tudod, hogy a történet miként végződik. Sam ugyanakkor fotográfus, megvan a háttere abban a médiumban, de készített egy rövidfilmet, ami valamiféle névjegyként funkcionált a Fifty Shades-hez. Egy igazán ízléses és szexi szerelmi történetet prezentált. Nagyfokú érzékenységgel van megáldva.
Anne Thompson: A trilógiára kell(ett) főszereplőket keresni, olyanokat akik hajlandónak a meztelenségre...
De Luca: Dakota Johnson szerepelt A közösségi hálóban. Volt egy jelenete Justin Timberlake-kel, aki eléggé karizmatikus és úgy uralja a vásznat mint egy filmsztár. Amit észrevettünk az, hogy Dakota is tartotta vele a lépést, helyt állt vele szemben. Ez egy rövidke jelenet, de egy Aaron Sorkin-írás és úgy hozta a szerepet mintha évek óta mondana fel Sorkint. Annak ellenére, hogy még nagyon a karrierje elején jár az eszköztárában meg van egyfajta öreg lelkű hozzáállás/jellemvonás. Amikor személyesen is megismered Dakotát emlékeztet arra az Anastasiára akit a könyvekből ismersz, egy fiatal nő ugyanakkor egy öreg lélek lakozik benne és úgy érzed van körülötte valamiféle rejtély, ami megoldásra vár. A film forgatása novemberben kezdődik.
De Luca: Klissé ezt mondani, de egy kép többet mond ezer szónál. Azt hiszem a szerző tényleg megpróbálta megmutatni hogy mi is zajlik ennek a lánynak a fejében, azt az utat ahogy ráébred a saját szexualitására. Azt akarta, hogy valamiféle irodalmi/leíró szempontból helyezkedj bele a karakterbe, film szempontjából azonban egészen másként működik az egész. Nem szükséges, hogy explicit légy, lehetsz finom, árnyalt - a képi szintű ábrázolás nagyban eltér a szó szintűtől. Már a kezdetek óta téma az közöttünk, hogy mekkora rajongói vagyunk az Adrian Lyne-féle esztétikának és annak, hogy az érzéki alapanyagokhoz miként is nyúlt a fénykorában. Azóta viszont Hollywood mintha feladta volna az ilyesfajta - más műfajba nem beleágyazott - nyílt és őszinte szerelmi történetek vászonra vitelét, úgyhogy nagyon izgatottak vagyunk az ilyen jellegű filmkészítés visszahozatalának lehetősége miatt.
Anne Thompson: A könyv egy érdekes férfi/női hatalmi dinamikáról szól, így örömmel konstatáltam, hogy végül egy nőre bízták a film rendezését.
De Luca: Sam Taylor-Johnson első nagyjátékfilmje, a John Lennon - A fiatal évek nagyon jó lett. Ez trükkös, ugyanis amikor egy ikonikus karakterről készítesz filmet, ez esetben John Lennonról - akit a filmben Aaron Taylor-Johnson keltett életre - tudod, hogy a történet miként végződik. Sam ugyanakkor fotográfus, megvan a háttere abban a médiumban, de készített egy rövidfilmet, ami valamiféle névjegyként funkcionált a Fifty Shades-hez. Egy igazán ízléses és szexi szerelmi történetet prezentált. Nagyfokú érzékenységgel van megáldva.
Anne Thompson: A trilógiára kell(ett) főszereplőket keresni, olyanokat akik hajlandónak a meztelenségre...
De Luca: Dakota Johnson szerepelt A közösségi hálóban. Volt egy jelenete Justin Timberlake-kel, aki eléggé karizmatikus és úgy uralja a vásznat mint egy filmsztár. Amit észrevettünk az, hogy Dakota is tartotta vele a lépést, helyt állt vele szemben. Ez egy rövidke jelenet, de egy Aaron Sorkin-írás és úgy hozta a szerepet mintha évek óta mondana fel Sorkint. Annak ellenére, hogy még nagyon a karrierje elején jár az eszköztárában meg van egyfajta öreg lelkű hozzáállás/jellemvonás. Amikor személyesen is megismered Dakotát emlékeztet arra az Anastasiára akit a könyvekből ismersz, egy fiatal nő ugyanakkor egy öreg lélek lakozik benne és úgy érzed van körülötte valamiféle rejtély, ami megoldásra vár. A film forgatása novemberben kezdődik.
1 megjegyzés :
Hú, ez klassz interjú(részlet) volt, köszi érte :) Nagyon biztató dolgokat mond De Luca.
Megjegyzés küldése