Jamie Dornan egy boldog házasságban élő, Guardian-olvasó feminista egy leánygyermekkel. Szóval, hogy is lehet ennyire megnyerő sorozatgyilkosként A hajszában (The Fall)? És mi a helyzet ezzel az egész ki/lekötözős szexszel a Fifty Shades of Grey-ben? Mindennek Nigel Farndale járt utána.
A fotózás befejeződött, Jamie Dornan elvonul a stúdió egyik csendes sarkába a publicistájával, akinek szüksége van rá 5 perc erejéig, hogy átbeszéljék a nemzetközi sajtómenetrendjét. Kérések, kérések hátán. Ezek viszont nem az új évadát érintik A hajszának, Dornan azon szofisztikált és kritikailag is elismert krimi-drámáját, amely ebben a hónapban indul újra a BBC2-n. A kérések a Fifty Shades of Grey filmadaptációjával kapcsolatosak, amely ugyan februárig még nem kerül bemutatásra, de már mint egy nagy nimbus felhő úgy vetül a 32 éves színészre. Még visszatérünk ehhez.
Most azt figyelem, ahogy a ló mellett állva találja magát. Ahogy hallgatja a publicistáját, megragadja a két oldalát, majd megemeli magát, 6 láb hosszú alakja a gravitációt meghazudtolva átlósan mered a levegőbe. Látva ezt a lenyűgöző tornamutatványt, a fotós abbahagyja a kamerája elcsomagolását és újra kattintgatni kezd vele. Amikor a fotós végzett, elsétálunk az egyik közeli étterembe ebédelni és Dornan elárulja örült, hogy a fotós nem kérte fel egy újabb körre, mert "ha megkért volna, az egyik sarokba vonultam volna el sírni." Néhány évvel ezelőtt ugyanis eltörte a vállát és "ostoba módon tavalyig halogattam a műtéti beavatkozást."
Nem is fogta fel a feléig, hogy mit is csinál, tette hozzá. Sőt, úgy véli "valószínűleg eléggé bosszantó lehet vele együtt élni" mert az adrenalin szintje abnormálisan magas, szóval otthon mindig leveti magát a földre és fekvenyomásokat csinál. "Eléggé hiperaktív vagyok, a feleségem [tavaly vette el az énekes-dalszerző Amelia Warnert] jobban preferálná ha csak ülnék és egy könyvet olvasnék."
Ezzel a bevallott hiperaktívitással ellentmondásban áll Dornan recsegő County Down (Észak-Írország egyik megyéje)-ritmusú indolens előadásmódja. A viselkedése is nyugodt. Nyílt ugyanakkor önkritikus, mondandóját egy-egy könnyű nevetéssel szakítja meg. Ráadásul úgy tűnik az 5 napos borostája mögött is könnyedén megcsillantja jóképű megjelenését. Ez undorító. És ez még rosszabb lesz. Az által rendelt sült grillcsirkével és normál kólával. Tényleg? Semmi diéta? "Igen, tényleg." Azt állítja nem kell arra figyelnie hogy mit eszik és iszik. Úgy tűnik természetesen marad formában. Ami azt illeti általában sört iszik és minden este kinyit egy üveg bort miután segített a feleségének lefektetni a 11 hónapos kislányukat. És "bármilyen ócska szart megehetek. Nem gondolva rá, akár egy nap 10 zacskó Hula Hoops chipset is letolhatnék." Dornan azt is állítja nem kell minden nap órákat edzőteremben töltenie (hiszünk neki?), ennek ellenére a kinézetét illetően bizonytalannak érzi magát. Ezen a ponton nem árt némi kis háttérinfó. Csaknem egy évtizede, Jamie Dornan volt az egyik legjobban fizetett férfi modell a világon. A New York Times az "Arany Torzó" becenevet aggatta rá, Bruce Weber fotózta és szerződése volt a Diorral, az Armani-val és a Calvin Klein-nal; az egyik emlékezetes billboard kampányukban Ő és Kate Moss pózolt együtt semmi mást, csak egy-egy szűk Calvin Klein farmert viselve. Tárgyiasítva érezte magát, amikor modell volt? "Olykor igen; az egészet tekintve viszont nem. Szerencsés voltam azzal a munkával, mert eléggé korán meg tudtam válogatni, hogy mit és hol csinálok meg. Sőt mivel szerződéseim voltak, egy évben talán 10 napot dolgoztam és ezekért igazán jól megfizettek." Azt mondja "dolgozni." Tulajdonképpen a legtöbbször annyit kellett csinálni, hogy "nekidőlsz egy falnak miközben depressziósan nézel."
Amikor azt kérdezem tőle, hogy hány éves volt amikor először ébredt arra, Derek Zoolandert idézve, "igazán nevetségesen jól néz ki," fogait kivillantva mosolyog és rázza a fejét. "Nem emlékszem. Abban sem vagyok benne biztos, hogy ez már bekövetkezett-e. A suliban nem voltam különösen jó a lányokkal. Mindig nagyon fiatalnak néztem ki. A nővérem barátai mindig azt mondták: 'Annyira aranyos vagy.' Ezt kibaszottul utaltam. Amikor vézna, baba-arcú tini vagy, az utolsó dolog amit hallani szeretnél az, hogy aranyos vagy." A magáról kialakított baba-arcú mentális kép az oka, hogy általában szakállat hord. "Rosszul érzem magam nélküle. Azon kapom magam, hogy másként mozgok. Nem szeretem magam szakáll/borosta nélkül." Rendben, ez egy bizonytalanság a kinézetét illetően. Van bármi más is? "Az orrom jobbra hajlik." Kétszer egészen biztosan eltört, esetleg háromszor - egyszer, amikor a teniszedzője "egy kibaszott labdát lőtt az arcomba," majd egyszer rögbizés közben és amikor valaki lefejelte egy Clapham-i pubban.
Nos, nem úgy tűnik mintha a kamera bánná ezt az asszimetriát. Vagy problémája lenne a szakállával, amit hamarosan újra láthatunk a képernyőinken, amikor visszatér a BAFTA-jelölt szerepébe A hajsza második évadában. Ebben a kritikailag elismert drámában - amely a BBC2 legmagasabb nézőszámát hozta az elmúlt évtizedet tekintve - Dornan egy hátborzongatóan nyugodt sorozatgyilkost játszik, aki éjszaka Belfast utcáit járja, nappal viszont egy gyásztanácsadó és szerető apa szerepében tetszeleg. És az új évad első részéből ítélve, amelyben láthatjuk a karakterét Belfastba visszatérni miután Skóciába menekült az első éved végén, semmit sem veszített a feszültségéből és sötétségéből.
Felvetem neki, hogy a sorozat legnagyobb vonzerejét az általa megformált hűvös, ugyanakkor különös módon mégis szimpatikus karakter adja, mivel láthatod élete mindkét vetületét: a nemi erőszakot elkövetőt, a gyilkost valamint a családos embert. Bizonyos értelemben a kolléganője, a Gillian Anderson által alakított nyomozónő, aki utána vadászik, a hűvösebb figura. "Igen, a végén valamiféle beteg módon, de védeni/támogatni kezded a karakterem. Már majdnem szeretnéd, hogy megússza. Ez az, ami annyira zseniális az egészben." Nyilvánvaló büszke erre a szériára. "A hajsza mindig itt lesz nekem," mondja, mintha nyugtatná magát. "Nem számít mi történik a karrierem során, A hajsza mindig meglesz." És ez jó hasznára is vált, hisz három hollywoodi filmben biztosan láthatjuk majd a következő évek során - az egyikben Bradley Cooper oldalán, a másikban pedig a Totál Szívás (Breaking Bad) sztárjával, Aaron Paullal láthatjuk, és ott a harmadik, amelyről beszélgessünk hosszabban egy kicsit.
A bestseller erotikus regény, a Fifty Shades of Grey filmadaptációjában, Dorna a milliomos BDSM-rajongó Christian Grey-t alakítja. Az előzetesét nem is olyan régén mutatták be, és nézőrekordot döntött: több mint 100 millióan látták egy hét alatt. Ha ez az a film amire utal, amikor azt mondja "bármi történik a karrierem során," akkor érthető volna, mivel ijesztő lehet megfelelni 100 milliónyi olvasó elvárásainak. Az utóbbi évekből az egyetlen összehasonlítási alapot Tom Hanks adhatja, aki a hasonlóan népszerű Da Vinci-kódban szerepelt - de Tom Hanks az Tom Hanks; megengedheti magának, hogy hazardírozzon (ami tényleg hazárdjátéknak bizonyult, mert a film megbukott.) Ami Dornant illeti, ez az első főszerepe egy nagy költségvetésű filmben. És ezen szerep kedvéért még a szakállát is le kellett borotválnia. "Soha nem fogok mind a 100 millió embernek, aki olvasta a könyvet, örömet okozni, megfelelni," mondja. "De már akkor szerencsésnek mondhatom magam, ha felük boldog lesz azzal, ahogy Christian Grey-t alakítom. Tudom, hogy már most vannak gyűlöletkampányok ellenem."
Ez nem paranoia - csekkoltam online. Valamint a kritikusok is kétségkívül fenik a tollaikat. Forgatja szürke hóleopárd szemeit. "Igen, hatalmas intellektuális sznobéria övezi a könyvet. És mindez azon újságoktól származik, amiket magam is olvasok. A The Guardian kezdőlapként van beállítva a laptopom, minap ártatlanul bejelentkeztem és a Fifty Shades előzetesét eléggé kikezdték, Én pedig azt gondoltam, 'Baszki, ez nem jó.'" Nevet. "De mit tehetnék? Értem, hogy ezen típusú újságoknak miért vannak meg az előítéleteik." A "mami pornóság" miatt? Az irodalmi érdem hiánya miatt?
"Igen, mindezek miatt - de jár Erikának [E.L. James] némi dicséret/érdem, mert bármit is gondolsz a prózai stílusáról, nagyon sok ember az a 100 millió. Az irodalmi kritikusok azt mondják az a 100 millió ember nem igazán okos?" Igen, ez [a hatalmas olvasótábor] az erőssége. Újra nevet. "Rendben. Igaz."
Olvasta mielőtt megkapta a szerepet? Rázza a fejét. A felesége. "Nem. Mert azok a fajta emberek vagyunk, akiknek a kezdőlapja a The Guardian. Nézd, a film nem a könyv. Ez egy adaptáció és Sam Taylor-Johnon egy művész, egy díjazott filmrendező. Nézd meg a eredményeit, érdemeit. Majd nézd meg a filmstúdiót, ami mögötte áll. Az Universalt. A Focust. Minden, amit csak mondhatok az, hogy addig várj az ítélethozatallal, amíg nem láttad a kész filmet."
Nagyjából a teljes Fifty Shades-jelenséget körbejárjunk, többek közt azt is, miért tűnik úgy, hogy ennyire sok nőnek vannak szadomazohisztikus fantáziái. A kutatómunkája részeként ellátogatott egy BDSM-börtönszerűségbe Vancouverben, ahol végignézte, ahogy "teljesen kedves és normális nők" élvezik az elfenekelését. "Lehet, hogy ez egy elfojtott oldala azon néhány nőnek, akik vágynak az efféle izgalomra a hétköznapi életükben." mondja vállrándítással. Arra a kérdésre, mennyire lesz explicit a film, szünetet tart, megfontolja a válaszát. "Annyira széles nézőközönséget szeretnél vonzani, amennyire az csak lehetséges, anélkül hogy undort keltenél. Nem akarsz semmiféle indokolatlan, kellemetlen és grafikus dolgot mutatni." Tehát akkor szex nem lesz? "Sam nagyon okos nő, szóval lesznek szuggesztív, sokatmondó, képzeletre ható elemek, de mivel még nem láttam ebben a szakaszában, nehéz is bármit mondanom. Tudatában vagyok annak, hogy miket vettünk fel, és azok nem akció nélküliek voltak." Teljesen meztelen volt? "A szerződésnek van egy szakasza, amely kimondja, hogy a nézők nem látják majd a..."
A péniszed? Nevet. "Igen, a péniszemet."
Akkor nem az áll fent mint, Ewan McGregornál. Ő beleíratja a szerződéseibe, hogy az övének látszódnia kell; minden lehetséges alkalommal. Újra nevet. "Tényleg? Nos, talán Ewan jóval lenyűgözőbb méretekkel rendelkezik."
Egy komolyabb ponthoz érve, Dornan feministáként írja le magát - így aggódik amiatt, hogy a film dicsőíteni fogja a szexuális erőszakot a nőkkel szemben? "Szerintem nagyon nehéz ezt állítani, amikor az egész konszenzuson alapul. A fél könyv a szerződés megkötéséről szól. A beleegyezésnek és megegyezésnek élnie kell [, mielőtt történne bármi is.] Nincs erőszak, sem kényszeríttet szexuális helyzetek."
És nem, nem találta izgatónak, amikor el kellett fenekelnie kolléganőjét, Dakota Johnsont. "Bárki, aki azt hiszi, hogy a színészek izgalomba jönnek szexjelenetek felvétele közben, azok tévednek. Tucatnyi szőrös férfi ácsorog, mozgatja a kábeleket és a világítási berendezést. Ez nem szexi, hacsak nem az indít be, ha néznek, Én viszont nem ez a fajta vagyok." A felesége nyugodtan érezte magát azzal kapcsolatban, amit csinál? "Megérti, hogy ez a munkámmal jár." Ami azt illeti, valaha Ő maga is színész volt és a közös ismerőseik által találkoztak Hollywoodban. "Habár nem hiszem, hogy túl sokszor meg fogjuk majd együtt nézni otthon." Dakota Johnson azt mondja, nem szeretné ha a szülei megnéznék majd a filmet. "Jómagam sem szeretném, hogy Dakota szülei megnézzék!"
Abban viszont biztos, hogy az édesapja teljesen rendben lesz az egésszel, de azt mondja: "A haverjaim miatt jobban aggódom. Amiatt, amit majd kapni fogok. Mindannyian eléggé kíméletlenek vagyunk egymással, tudjátok azon a kedves, jól-ismerjük-egymás-életét módon."
Sok barátja Észak-Írországból származik, de már Londonban élnek, és egyikük sem színész. Ragaszkodik ahhoz, hogy a csillogó élete, mint filmsztár egyáltalán nincs hatással ezen baráti kapcsolatokra, továbbra is átlagos, hétköznapi dolgokról beszélgetnek. Ez volt az egyik dolog, amint megtanult a két évi együtt járásból Keira Knightley-val: "Itt van valaki, akinek még mindig nagyszerű barátai vannak a fiatal éveiből."
Dornant nehéz, nem kedvelni. Sőt újságírói szempontból, majdnem azt kívánod bárcsak lenne néhány kellemetlen személyiségi hibája, amely kiegyenlítené a dolgokat. Durvaság a pincérekkel, talán.
De a folyamat nem volt annyira sima, gördülékeny mint amilyennek látszik. Mivel a casting ügynökök modellként gondoltak rá, küzdelmes úton tört be a színjátszásba, több száz elbukott meghallgatással. Arról kérdezem, hogy az embereknek milyen hipotézisei voltak róla a modellkedős időszaka során: "Semmilyenek, mert nem mondtam el nekik, hogy modellkedem. Mindig azt mondtam, színész vagyok." Tiltakozik azt illetően, hogy "nagy tisztelettel" bírna a divatipar irányába. "És az a tény, hogy hazudtam arról, mit csinálok bizonyítja, nem éreztem magam mérhetetlenül kényelmesen ezen címkével. Még mindig kísértenek azon reakciók, amiket apa kapott, amikor elmondta a barátainak, hogy mivel is keresem a kenyerem." Az apukája orvosprofesszor, Írország egyik vezető szülész-nőgyógyásza. Az életük a County Down-i Holywoodban határozottan "középosztálybeli" volt. A fiatal Jamie egy magániskolába járt Belfastban, ahol sokkal jobban érdekelte a rögbi mint a tudományos munka.
Miután az iskolai teljesítménye drasztikusan romlott rákbetegségben elveszített édesanyja halála miatt és mielőtt belevágott volna a színészkedésbe valamint a Sons of Jim nevezetű bandában énekelt volna, rövid ideg, de a Teesside Egyetemre járt. A banda szekere egyébként elég jól ment, a tévében szerepeltek és KT Tunstall (skót énekesnő és dalszerző) előzenekara voltak a turnéja során, de aztán a modellkarrierje igazán nekilódult és így minden mást háttérbe kellett szorítania.
Belfastról kérdezem. Nem tűnt számára háborús zónának, miközben felnőtt. "Szombatonként voltak bombariadók, de nagyjából ennyi." Habár protestánsként lett nevelve, soha nem érezte annak magát, és azt mondja nincs ideje egy kisebbségre, aki tönkreteszi a többséget ezzel "az Én Jézusom jobb a Te Jézusodnál dologgal."
Amikor az édesanyja haláláról beszélgetünk, felfedi sztoikus oldalát. "Mit is mondhatnék? Ez egy elképzelhetetlenül szörnyű dolog, ami megtörténik veled 16 éves korodban. Befolyásolható korban voltam, mindamellett naív is. Az elején dühös voltam, és néha mostanában is az vagyok. De az apukám segített megragadni egy bizonyos perspektívát. Anyu halála miatt jobban elfogadok dolgokat, de ennek a szörnyűsége hullámokban néha még mindig rám tör."
Gombóccal a torkomban azt mondom neki, szomorú, hogy az anyukája nem élt elég sokáig, hogy lássa mivé lett a tehetséges fia. "Nos," mondja lassú, sokatmondó bólintással, "valószínűleg jobb is, hogy nem kell látnia a Fifty Shades-t."| Forrás
A fotózás befejeződött, Jamie Dornan elvonul a stúdió egyik csendes sarkába a publicistájával, akinek szüksége van rá 5 perc erejéig, hogy átbeszéljék a nemzetközi sajtómenetrendjét. Kérések, kérések hátán. Ezek viszont nem az új évadát érintik A hajszának, Dornan azon szofisztikált és kritikailag is elismert krimi-drámáját, amely ebben a hónapban indul újra a BBC2-n. A kérések a Fifty Shades of Grey filmadaptációjával kapcsolatosak, amely ugyan februárig még nem kerül bemutatásra, de már mint egy nagy nimbus felhő úgy vetül a 32 éves színészre. Még visszatérünk ehhez.
Most azt figyelem, ahogy a ló mellett állva találja magát. Ahogy hallgatja a publicistáját, megragadja a két oldalát, majd megemeli magát, 6 láb hosszú alakja a gravitációt meghazudtolva átlósan mered a levegőbe. Látva ezt a lenyűgöző tornamutatványt, a fotós abbahagyja a kamerája elcsomagolását és újra kattintgatni kezd vele. Amikor a fotós végzett, elsétálunk az egyik közeli étterembe ebédelni és Dornan elárulja örült, hogy a fotós nem kérte fel egy újabb körre, mert "ha megkért volna, az egyik sarokba vonultam volna el sírni." Néhány évvel ezelőtt ugyanis eltörte a vállát és "ostoba módon tavalyig halogattam a műtéti beavatkozást."
Nem is fogta fel a feléig, hogy mit is csinál, tette hozzá. Sőt, úgy véli "valószínűleg eléggé bosszantó lehet vele együtt élni" mert az adrenalin szintje abnormálisan magas, szóval otthon mindig leveti magát a földre és fekvenyomásokat csinál. "Eléggé hiperaktív vagyok, a feleségem [tavaly vette el az énekes-dalszerző Amelia Warnert] jobban preferálná ha csak ülnék és egy könyvet olvasnék."
Amikor azt kérdezem tőle, hogy hány éves volt amikor először ébredt arra, Derek Zoolandert idézve, "igazán nevetségesen jól néz ki," fogait kivillantva mosolyog és rázza a fejét. "Nem emlékszem. Abban sem vagyok benne biztos, hogy ez már bekövetkezett-e. A suliban nem voltam különösen jó a lányokkal. Mindig nagyon fiatalnak néztem ki. A nővérem barátai mindig azt mondták: 'Annyira aranyos vagy.' Ezt kibaszottul utaltam. Amikor vézna, baba-arcú tini vagy, az utolsó dolog amit hallani szeretnél az, hogy aranyos vagy." A magáról kialakított baba-arcú mentális kép az oka, hogy általában szakállat hord. "Rosszul érzem magam nélküle. Azon kapom magam, hogy másként mozgok. Nem szeretem magam szakáll/borosta nélkül." Rendben, ez egy bizonytalanság a kinézetét illetően. Van bármi más is? "Az orrom jobbra hajlik." Kétszer egészen biztosan eltört, esetleg háromszor - egyszer, amikor a teniszedzője "egy kibaszott labdát lőtt az arcomba," majd egyszer rögbizés közben és amikor valaki lefejelte egy Clapham-i pubban.
Felvetem neki, hogy a sorozat legnagyobb vonzerejét az általa megformált hűvös, ugyanakkor különös módon mégis szimpatikus karakter adja, mivel láthatod élete mindkét vetületét: a nemi erőszakot elkövetőt, a gyilkost valamint a családos embert. Bizonyos értelemben a kolléganője, a Gillian Anderson által alakított nyomozónő, aki utána vadászik, a hűvösebb figura. "Igen, a végén valamiféle beteg módon, de védeni/támogatni kezded a karakterem. Már majdnem szeretnéd, hogy megússza. Ez az, ami annyira zseniális az egészben." Nyilvánvaló büszke erre a szériára. "A hajsza mindig itt lesz nekem," mondja, mintha nyugtatná magát. "Nem számít mi történik a karrierem során, A hajsza mindig meglesz." És ez jó hasznára is vált, hisz három hollywoodi filmben biztosan láthatjuk majd a következő évek során - az egyikben Bradley Cooper oldalán, a másikban pedig a Totál Szívás (Breaking Bad) sztárjával, Aaron Paullal láthatjuk, és ott a harmadik, amelyről beszélgessünk hosszabban egy kicsit.
A bestseller erotikus regény, a Fifty Shades of Grey filmadaptációjában, Dorna a milliomos BDSM-rajongó Christian Grey-t alakítja. Az előzetesét nem is olyan régén mutatták be, és nézőrekordot döntött: több mint 100 millióan látták egy hét alatt. Ha ez az a film amire utal, amikor azt mondja "bármi történik a karrierem során," akkor érthető volna, mivel ijesztő lehet megfelelni 100 milliónyi olvasó elvárásainak. Az utóbbi évekből az egyetlen összehasonlítási alapot Tom Hanks adhatja, aki a hasonlóan népszerű Da Vinci-kódban szerepelt - de Tom Hanks az Tom Hanks; megengedheti magának, hogy hazardírozzon (ami tényleg hazárdjátéknak bizonyult, mert a film megbukott.) Ami Dornant illeti, ez az első főszerepe egy nagy költségvetésű filmben. És ezen szerep kedvéért még a szakállát is le kellett borotválnia. "Soha nem fogok mind a 100 millió embernek, aki olvasta a könyvet, örömet okozni, megfelelni," mondja. "De már akkor szerencsésnek mondhatom magam, ha felük boldog lesz azzal, ahogy Christian Grey-t alakítom. Tudom, hogy már most vannak gyűlöletkampányok ellenem."
Ez nem paranoia - csekkoltam online. Valamint a kritikusok is kétségkívül fenik a tollaikat. Forgatja szürke hóleopárd szemeit. "Igen, hatalmas intellektuális sznobéria övezi a könyvet. És mindez azon újságoktól származik, amiket magam is olvasok. A The Guardian kezdőlapként van beállítva a laptopom, minap ártatlanul bejelentkeztem és a Fifty Shades előzetesét eléggé kikezdték, Én pedig azt gondoltam, 'Baszki, ez nem jó.'" Nevet. "De mit tehetnék? Értem, hogy ezen típusú újságoknak miért vannak meg az előítéleteik." A "mami pornóság" miatt? Az irodalmi érdem hiánya miatt?
"Igen, mindezek miatt - de jár Erikának [E.L. James] némi dicséret/érdem, mert bármit is gondolsz a prózai stílusáról, nagyon sok ember az a 100 millió. Az irodalmi kritikusok azt mondják az a 100 millió ember nem igazán okos?" Igen, ez [a hatalmas olvasótábor] az erőssége. Újra nevet. "Rendben. Igaz."
Olvasta mielőtt megkapta a szerepet? Rázza a fejét. A felesége. "Nem. Mert azok a fajta emberek vagyunk, akiknek a kezdőlapja a The Guardian. Nézd, a film nem a könyv. Ez egy adaptáció és Sam Taylor-Johnon egy művész, egy díjazott filmrendező. Nézd meg a eredményeit, érdemeit. Majd nézd meg a filmstúdiót, ami mögötte áll. Az Universalt. A Focust. Minden, amit csak mondhatok az, hogy addig várj az ítélethozatallal, amíg nem láttad a kész filmet."
Nagyjából a teljes Fifty Shades-jelenséget körbejárjunk, többek közt azt is, miért tűnik úgy, hogy ennyire sok nőnek vannak szadomazohisztikus fantáziái. A kutatómunkája részeként ellátogatott egy BDSM-börtönszerűségbe Vancouverben, ahol végignézte, ahogy "teljesen kedves és normális nők" élvezik az elfenekelését. "Lehet, hogy ez egy elfojtott oldala azon néhány nőnek, akik vágynak az efféle izgalomra a hétköznapi életükben." mondja vállrándítással. Arra a kérdésre, mennyire lesz explicit a film, szünetet tart, megfontolja a válaszát. "Annyira széles nézőközönséget szeretnél vonzani, amennyire az csak lehetséges, anélkül hogy undort keltenél. Nem akarsz semmiféle indokolatlan, kellemetlen és grafikus dolgot mutatni." Tehát akkor szex nem lesz? "Sam nagyon okos nő, szóval lesznek szuggesztív, sokatmondó, képzeletre ható elemek, de mivel még nem láttam ebben a szakaszában, nehéz is bármit mondanom. Tudatában vagyok annak, hogy miket vettünk fel, és azok nem akció nélküliek voltak." Teljesen meztelen volt? "A szerződésnek van egy szakasza, amely kimondja, hogy a nézők nem látják majd a..."
A péniszed? Nevet. "Igen, a péniszemet."
Akkor nem az áll fent mint, Ewan McGregornál. Ő beleíratja a szerződéseibe, hogy az övének látszódnia kell; minden lehetséges alkalommal. Újra nevet. "Tényleg? Nos, talán Ewan jóval lenyűgözőbb méretekkel rendelkezik."
Egy komolyabb ponthoz érve, Dornan feministáként írja le magát - így aggódik amiatt, hogy a film dicsőíteni fogja a szexuális erőszakot a nőkkel szemben? "Szerintem nagyon nehéz ezt állítani, amikor az egész konszenzuson alapul. A fél könyv a szerződés megkötéséről szól. A beleegyezésnek és megegyezésnek élnie kell [, mielőtt történne bármi is.] Nincs erőszak, sem kényszeríttet szexuális helyzetek."
Abban viszont biztos, hogy az édesapja teljesen rendben lesz az egésszel, de azt mondja: "A haverjaim miatt jobban aggódom. Amiatt, amit majd kapni fogok. Mindannyian eléggé kíméletlenek vagyunk egymással, tudjátok azon a kedves, jól-ismerjük-egymás-életét módon."
Sok barátja Észak-Írországból származik, de már Londonban élnek, és egyikük sem színész. Ragaszkodik ahhoz, hogy a csillogó élete, mint filmsztár egyáltalán nincs hatással ezen baráti kapcsolatokra, továbbra is átlagos, hétköznapi dolgokról beszélgetnek. Ez volt az egyik dolog, amint megtanult a két évi együtt járásból Keira Knightley-val: "Itt van valaki, akinek még mindig nagyszerű barátai vannak a fiatal éveiből."
Dornant nehéz, nem kedvelni. Sőt újságírói szempontból, majdnem azt kívánod bárcsak lenne néhány kellemetlen személyiségi hibája, amely kiegyenlítené a dolgokat. Durvaság a pincérekkel, talán.
De a folyamat nem volt annyira sima, gördülékeny mint amilyennek látszik. Mivel a casting ügynökök modellként gondoltak rá, küzdelmes úton tört be a színjátszásba, több száz elbukott meghallgatással. Arról kérdezem, hogy az embereknek milyen hipotézisei voltak róla a modellkedős időszaka során: "Semmilyenek, mert nem mondtam el nekik, hogy modellkedem. Mindig azt mondtam, színész vagyok." Tiltakozik azt illetően, hogy "nagy tisztelettel" bírna a divatipar irányába. "És az a tény, hogy hazudtam arról, mit csinálok bizonyítja, nem éreztem magam mérhetetlenül kényelmesen ezen címkével. Még mindig kísértenek azon reakciók, amiket apa kapott, amikor elmondta a barátainak, hogy mivel is keresem a kenyerem." Az apukája orvosprofesszor, Írország egyik vezető szülész-nőgyógyásza. Az életük a County Down-i Holywoodban határozottan "középosztálybeli" volt. A fiatal Jamie egy magániskolába járt Belfastban, ahol sokkal jobban érdekelte a rögbi mint a tudományos munka.
Belfastról kérdezem. Nem tűnt számára háborús zónának, miközben felnőtt. "Szombatonként voltak bombariadók, de nagyjából ennyi." Habár protestánsként lett nevelve, soha nem érezte annak magát, és azt mondja nincs ideje egy kisebbségre, aki tönkreteszi a többséget ezzel "az Én Jézusom jobb a Te Jézusodnál dologgal."
Amikor az édesanyja haláláról beszélgetünk, felfedi sztoikus oldalát. "Mit is mondhatnék? Ez egy elképzelhetetlenül szörnyű dolog, ami megtörténik veled 16 éves korodban. Befolyásolható korban voltam, mindamellett naív is. Az elején dühös voltam, és néha mostanában is az vagyok. De az apukám segített megragadni egy bizonyos perspektívát. Anyu halála miatt jobban elfogadok dolgokat, de ennek a szörnyűsége hullámokban néha még mindig rám tör."
Gombóccal a torkomban azt mondom neki, szomorú, hogy az anyukája nem élt elég sokáig, hogy lássa mivé lett a tehetséges fia. "Nos," mondja lassú, sokatmondó bólintással, "valószínűleg jobb is, hogy nem kell látnia a Fifty Shades-t."| Forrás
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése