Scott Mendelson - Normális körülmények között lehet, hogy nem fordítanák nagy figyelmet E.L. James Fifty Shades of Grey című bestseller regényének közelgő filmadaptációjára, azonban az Alkonyat fanfiction/BDSM szoftpornó regény három szempontot tekintve is figyelemre méltó. Először is, ez egy R-besorolású franchise, amely kifejezetten a nőket, felnőtt nőket kívánja megcélozni. Másodjára a rendező-választás is érdekes, ugyanis Sam Taylor-Johnsonra, azaz egy nőre bízták a film irányítását. Női rendezőre bízni egy olyan trilógia megnyitását, amely várhatóan jövedelmező és sikeres lesz manapság szinte ismeretlen lépésnek tűnik. Taylor-Johnson eddig csak néhány rövidfilmet és csak egyetlenegy nagyjátékfilmet készített, így furcsa lehet, hogy pont az Ő kezébe adták egy nagy stúdió franchise-ának az irányítását. De várjunk csak, amikor fehér pasi vagy ez egyáltalán nem különös, hiszen szinte állandóan ez történik.
Rupert Sanders szakmai önéletrajzában csak néhány reklám elkészítése szerepelt, amikor az Universal felkérte a 175 millió dolláros büdzsével rendelkező a Hófehér és a vadász rendezésére. Marc Webb egyetlenegy filmet (500 nap nyár) készített csak, de a Sony megbízta a Csodálatos Pókember rebootjuk irányításával. Joseph Kosinsky zéró filmes vagy televíziós kredittel rendelkezett, amikor a Disney rábízta a szintén 175 millió dolláros franchise-indító Trón: Örökség munkálatait. A leendő kezdők mindig fehér férfiak, szinte sohasem színes bőrűek vagy nők. A fehér/férfi rendezőknek elég csak egy kicsit is jól fogadott filmet elkészíteniük vagy csak pár reklámmal rendelkezniük a tarsolyukban és máris számításba kerülnek egy-egy nagy stúdió nagy költségvetésű projektjének rendezői székére. Tapasztalt rendezők, akik afro-amerikaiak (F. Gary Gray, Clark Johnson, Antoine Fuqua), vagy nők (Patty Jenkins, Lynne Ramsay, Debra Granik) vagy ne adj Isten mindkettő (Kasi Lemmons) ritkán vagy soha nem is kerülnek szóba ezen nagy volumenű filmek esetén.
Egy igazságos világban, Jennifer Yuh Nelsonnak a top stúdiók őt-akarjuk-rendezőnek listáján kellene szerepelni a 660 millió dollárt kereső és a kritikusok által is elismert (főleg általam) Kung Fu Panda 2 irányítása után (ám hogy visszatérhet a harmadik részre talán egyelőre figyelemre méltó vigasznak tűnhet). Ha nem nőnek születik, Mimi Leder számára elég lett volna a Deep Impact hihetetlen sikere (valamint a Peacemaker ragyogó akciójelenetei) hogy átvészelje A jövő kezdete kritikai/kereskedelmi bukását. De Mimi Leder közel 13 éve egyetlenegy nagyjátékfilmet sem rendezett. Patty Jenksins az Oscar-nyertes A szörny című filmje óta szintén egy filmet sem rendezett, azóta pedig 8 év telt el. Habár még 1 éve úgy tűnt újra munkát kap, ugyanis felkérték a Marvel számára a Thor 2 rendezésére. Ám titkozatos okokból kifolyólag váratlanul leváltották, a helyére pedig Alan Taylor került, aki kétségkívül tehetséges tévés (ő rendezte például a Gyilkos utcák szívszorító fináléját illetve a Mad Men – Reklámőrültek pilotját) de a nevéhez eddig egyetlen egy játékfilm elkészítése sem fűződik.
Talán a film témája miatt ez épp szerencse kérdése is volt, de Sam Taylor-Johnson legyőzte a trendet. Mint a fentebb megemlített férfi rendezőknek, neki is azután ajánlották fel egy nagy franchise irányítását miután már egy viszonylag jól fogadott független filmet letett az asztalra. Feltéve a film pénzügyileg (és ahogy a Csodálatos Pókember valamint a Hófehér és a vadász már bebizonyította a minőség irreveláns ameddig pénzt termelnek) és talán egyéb szempontokból is eredményes lesz elképzelhető, hogy megtörik a jég és a női rendezők nagy költségvetésű filmek rendezésekor végre labdába rúghatnak. […]
Ha valóban sikeres lesz a film vagy legalább a rendezőnő képes lesz némi elismerést kivívni - ellentétben Catherine Hardwicke-kal, aki igazi dicséretben nem részesült az Alkonyat széria első és még mindig legjobb nyitányért - talán sikerül elkezdenie megváltoztatnia azon felfogást, hogy ki képes egy blockbustert dirigálni. HA Sam Taylor-Johnson felkérése a Fifty Shades of Grey rendezésére tényleg változást jelent abban a tekintetben hogy milyen rendezők kerülnek látótérbe a nagy stúdiók filmjeinek irányítása során, akkor ez lehet az elkövetkező évek egyik fontos filmje a női rendezők számára. Mert a fene egye meg, de Sarah Polley-t szeretném viszont látni az Igazság Ligájának rendezői székében. Nem, nem viccelek, ugyanis manapság Ő az egyik legjobb rendező. Pedig mindent figyelembe véve, csak három nagyjátékfilm fűződik a nevéhez!
 |
| Sam Taylor-Johnson Forrás: Joe McGorty |
Egy igazságos világban, Jennifer Yuh Nelsonnak a top stúdiók őt-akarjuk-rendezőnek listáján kellene szerepelni a 660 millió dollárt kereső és a kritikusok által is elismert (főleg általam) Kung Fu Panda 2 irányítása után (ám hogy visszatérhet a harmadik részre talán egyelőre figyelemre méltó vigasznak tűnhet). Ha nem nőnek születik, Mimi Leder számára elég lett volna a Deep Impact hihetetlen sikere (valamint a Peacemaker ragyogó akciójelenetei) hogy átvészelje A jövő kezdete kritikai/kereskedelmi bukását. De Mimi Leder közel 13 éve egyetlenegy nagyjátékfilmet sem rendezett. Patty Jenksins az Oscar-nyertes A szörny című filmje óta szintén egy filmet sem rendezett, azóta pedig 8 év telt el. Habár még 1 éve úgy tűnt újra munkát kap, ugyanis felkérték a Marvel számára a Thor 2 rendezésére. Ám titkozatos okokból kifolyólag váratlanul leváltották, a helyére pedig Alan Taylor került, aki kétségkívül tehetséges tévés (ő rendezte például a Gyilkos utcák szívszorító fináléját illetve a Mad Men – Reklámőrültek pilotját) de a nevéhez eddig egyetlen egy játékfilm elkészítése sem fűződik.
Talán a film témája miatt ez épp szerencse kérdése is volt, de Sam Taylor-Johnson legyőzte a trendet. Mint a fentebb megemlített férfi rendezőknek, neki is azután ajánlották fel egy nagy franchise irányítását miután már egy viszonylag jól fogadott független filmet letett az asztalra. Feltéve a film pénzügyileg (és ahogy a Csodálatos Pókember valamint a Hófehér és a vadász már bebizonyította a minőség irreveláns ameddig pénzt termelnek) és talán egyéb szempontokból is eredményes lesz elképzelhető, hogy megtörik a jég és a női rendezők nagy költségvetésű filmek rendezésekor végre labdába rúghatnak. […]
Ha valóban sikeres lesz a film vagy legalább a rendezőnő képes lesz némi elismerést kivívni - ellentétben Catherine Hardwicke-kal, aki igazi dicséretben nem részesült az Alkonyat széria első és még mindig legjobb nyitányért - talán sikerül elkezdenie megváltoztatnia azon felfogást, hogy ki képes egy blockbustert dirigálni. HA Sam Taylor-Johnson felkérése a Fifty Shades of Grey rendezésére tényleg változást jelent abban a tekintetben hogy milyen rendezők kerülnek látótérbe a nagy stúdiók filmjeinek irányítása során, akkor ez lehet az elkövetkező évek egyik fontos filmje a női rendezők számára. Mert a fene egye meg, de Sarah Polley-t szeretném viszont látni az Igazság Ligájának rendezői székében. Nem, nem viccelek, ugyanis manapság Ő az egyik legjobb rendező. Pedig mindent figyelembe véve, csak három nagyjátékfilm fűződik a nevéhez!
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése