Mielőtt - ahogy most büszkén hívja önmagát - "dolgozó színésszé" vált volna, Jamie Dornan kezdetben a közvélemény figyelmét modellként hívta fel magára - talán még emlékszel is rá azokból az Eva Mendes-zel közösen készült sikamlós fehérnemű hirdetésekből - a sok közül. Az első igazi színészi, igaz kis szerepét Sofia Coppola 2006-os Marie Antoinette-jében kapta, amelyben hasonlóan, alig többként mint szexuális tárgyként tetszelgett. De amivel azonnali sikerként végre bebetonozza státuszát az a közelgő Fifty Shades of Grey-filmadaptáció hőnáhított főszerepe. Írta: Elvis Mithcell | Interview Magazin #Június/Július Fotók: Mert Alas&Marcus Piggott
"Éveken át jártam meghallgatásokra," mondja a 32 éves Dornan a telefonon keresztül Londonból. "És soha nem lettem jobb bennük. Egyszerűen szar vagyok a meghallgatásokon. Vannak olyan emberek, akik csak besétálnak ezekbe a szobákba, felmondják azokat a sorokat a papírról és azonnal övék a munka. Na Én nem közéjük tartoztam." Szünetet tart majd nevet. "És a mai napig sem. Sőt miután megkaptam - hála Sofiának - az első filmszerepem, egy ideig munka nélkül voltam. Ha valaha is eltöprengtél azon, hogy néhány színész miért vállal el szar munkákat, az azért van mert fizetniük kell a jelzáloghitelüket - vagy mert csak dolgozni szeretnének."
De mindvégig Dornan reménykedett azért abban, hogy megtudja győzni a producereket, hogy ha egyszer is esélyt kapna, helyt tud állni. Végül ez, egy sorozatgyilkos, Paul Spector szerepének szemtelenül empatikus - és csábító - magára öltésével történt meg a brit drámasorozatban, A hajszában. Ebben egy gyásztanácsadót és látszólag szerető családapát alakít, ám higgadt viselkedése meghazudtolja az iránti étvágyát, hogy rendkívüli szenvedést okozzon. Dornan izgalmas, megkapó előadásmódja a kezeiben lokalizálódik. "Nem is figyeltem fel erre először," mondja, "de ahogy használtam a kezeimet az lett a módja annak, ahogy Spector öntudatosságát megformálom. Láthatod a különbséget, ahogy a családjával, a gyerekeivel foglalkozik és azt ahogy más dolgokhoz viszonyul az életében."
A nyugalom és megfontoltság számos performanszát jellemzi, kezdve a csábító Fersen gróftól, Coppola pop-beütésű Versailles-ában, a 2009-es rövidfilmig, a Nice to Meet You-ig ("Nem hiszem el, hogy láttad," mondja Dornan hitetlenkedve) egészen az áttörést hozó szerepéig A hajszában - és több mint valószínű Christian Grey-ként is a jövő februárjában bemutatásra kerülő Fifty Shades szoftos adaptációjában.
A képernyőn töltött minőséget illetően a kevesebb-néha-több elvet vallja, olyan színészek munkásságára hivatkozva mint Al Pacino Michael-ja A keresztapában és ehhez a párducszerű nyugalomhoz kapcsolódóan a maffia klasszikus folytatásában, a Michael apját megformáló Robert De Niro alakítására. "Nem akarok túl sok, kirívó lenni," mondja Dornan. "Erre nem vagyok kíváncsi és jómagam sem akarok így színészkedni." Azt állítja az előadásából áradó nyugalom azon férfitípusokból fakad, akiket magára ölt. "Sok megtört embert alakítottam már. Lehet, hogy a csendesség, nyugalom a különböző fajta gyengeségeket, sebezhetőségeket jelzik mindannyiukban. " Amikor megjegyzem, hogy gyakran játszik olyan karaktereket, akiknek két alaptermészetük van, egyetért. "Ez igaz. Még Christiannak is két oldala van. Most jut eszembe, neki 50 van." Amikor nevetek, éppenhogy elnyomja a kuncogást válasz közben. "Azt hiszem, fogom még ezt a mondatot használni a következő hónapokban. Nem kellene elpocsékolni."
Többnyire Dornan egy gyakorlatias és előrelátó fickónak tűnik, olyannak aki mintha azért egy kissé zavarba jönne a munkájától. "Nem szeretem a testalkatom. Ki szereti? Sovány srácként nőttem fel és még mindig ugyanannak a sovány kölyöknek érzem magam." Mikor megjegyeztem, hogy fel fogja fedni a világ minden táján mozibajáró közönségnek azt a torzót, ami híressé tette, ismét nevetni kezd az egész abszurditásán. "Még mindig járok meghallgatásokra," bizonygatja. "Nincs igazán még választásom azt illetően, hogy mik találnak meg. Szóval csak a döntésem van meg, hogy miként alakítsam a karaktereket. És örülök, hogy lehetőséget kaptam Christian megformálására."
Volt más is, amelyt illetően nem volt választása, de ez inkább élvezetesnek volt mondható, ugyanis azon színésznőkről van szó, akikkel a nagy- és kisvásznon is együtt dolgozhatott. Dornan megfigyelési képessége - amely kulcsfontosságú egy növekvő hírnevű színész számára - előtérbe kerül amikor a csodálatát fejez ki olyan kolléganői felé mint például Gillian Anderson, aki a detektív nemezise A hajszában. "Nem hiszem el, hogy egyszerűen mennyire jó," mondja. Különösen elalélt azon egyedülálló lehetőségtől, amikor 2009-ben az Árnyak a verőfényben című filmben együtt dolgozhatott, mielőtt meghalt volna, Jean Simmons-szal - egy olyan sztárral, akinek karrierje évtizedekben mérhető és együtt színészkedett Burt Lancasterrel, Kirk Douglas-szal, Victor Mature-rel és két filmben Marlon Brando-val is. "Úgy 79 éves volt amikor együtt dolgoztam vele? És amikor arra a számtalan filmre gondolok, amiben szerepelt és mennyire figyelmes és nagylelkű volt..." Egy érzelmes szünetet tartva folytatta a beszélgetést. "Itt vigyáznom kell, mert majdnem elsírtam magam. Gyerekként kezdte. Annyi nagyszerű sztorija volt. Együtt dolgozott Marlon Brando-val és Frank Sinatrával - ugyanabban a filmben! Biztos vagyok benne, hogy elege volt már belőlem amikor ezekről a dolgokról faggattam. De elmesélte nekem, hogy legelső munkája során Viven Leigh dublőre volt. Egy jelenetnél becsavarták egy szőnyegbe és bedobták egy medencébe, ahol is Vivien megfulladt. Azt mondta úgy tűnt mintha egy örökkévalóság lett volna a víz alatt, de amikor feljött, tudta nagyon jól, hogy csak néhány másodperc volt az egész. Jót nevetett ezen, majd innen már a Spartacusba [1960] ment szerepelni!"
Ezen tapasztalatok adták a belfasti születésű Dornan perspektíváját és azt a türelmét, amit a legtöbb színészi performanszának alapjává tett. Ide-oda ingázik London és Észak-Írország között, ahol A hajsza második évadának forgatása zajlik, mindeközben pedig csecsemő kislányát is gondozza ("Nem értem azokat az embereket, akik a babák miatt panaszkodnak. Persze, hiányzik egy kis alvás, de nézd a jutalmad - jobb mintha másnaposság miatt nem tudnál aludni") még felém is kifejezte nagylelkűségét. Egy technikai probléma miatt - először egy hosszú távolsági hívásra tettünk kísérlet, én Krakow-ban voltam akkor, Jamie pedig Londonban, az interjút pedig New York közbeiktatásával rögzítettük - ám a felvétel végül használhatatlanná vált. De egy második körre jóindulatúan ismét elérhetővé tette magát ugyanazon a napon májusban, ami nem kis bravúr mindkettőnk időbeosztását tekintve. Ez mutatja mennyire jó színész is ő - soha nem jutott eszembe, hogy kihagyta volna a sminkteszteket.
ELVIS MITCHELL: Már amikor úgy gondoltad, hogy végeztél velem, van még hátra egy kicsi.
JAMIE DORNAN: Ó Istenem. Mikor is beszélünk holnap?
MITCHELL: [Nevet] Az egyik dolog, amiről még nem beszéltünk ez a horror websorozat, a Beyond the Rave [amiben Dornan egy katonát alakít, aki mielőtt elhajózna Irakba az utolsó estéjét azzal tölti hogy megtalálja élete szerelmét, mindeközben egyre mélyebbre és mélyebbre merül a vérben, a gonoszságban és az elektronikus dance-zene világában].
DORNAN: Hűha, erről fogunk beszélgetni? [Nevet]
MITCHELL: Igen, erről, mesélj hogy kerültél bele?
DORNAN: A producerrel a nővérem esküvőjén találkoztam és eléggé megkedveltem. Tetszett, amit próbált ezzel a projekttel csinálni és néhány ital után azt mondtam, hogy benne lennénk. Majd a forgatás kész őrület volt, csak éjszaka forgattunk. Így a nappalokat végigaludtam, nem volt életem, este 6-ra mentem dolgozni és másnap reggel 6-ra értem haza - nagyon furcsa. Nem emlékszem sokra abból az időkből. [Nevet] De jóbarátokra tettem szert. Az alváshiány összehozott bennünket.
MITCHELL: Említetted már, hogy felkészülés gyanánt - Paul Spector nappali és éjszakai életének szerepére kutattál - Ted Bundy után.
DORNAN: Bundy egy jó példa arra, hogy a környezetében senki sem tudta, hogy hány nőt is gyilkolt meg. Teljesen el tudta ezt életét szeparálni. Érdekes, amikor azt hiszed, hogy ismersz valakit - a barátod, a munkatársad vagy épp azt aki a szomszédban lakik - a felszínen egy nagyon normális, átlagos és békés kapcsolatot tartasz fent velük ám fogalmad sincs arról, hogy mi is folyik valójában a háttérben. Bundy-nak is két munkája volt a politikában, joghallgató volt, állandó barátnői és jó társadalmi közegben mozgott. Mikor vele készült interjúkat nézel kicsit hátborzongató, hogy mennyire kedvelhető egy személyiség. Beszédes, humoros, határozottan bájos. Ugyanakkor több tucat fiatal nőt gyilkolt meg. Ha túl sokat gondolkodsz ezen, belebolondulhatsz. Őrület, hogy ilyen emberek élnek közöttünk; nem kell valakinek hátborzongató sebhelyes arcúnak és sántának lennie, hogy ilyesfajta dolgokat elkövessen.
MITCHELL: Felszabadító volt számodra Spectort inkább bájosként megformálni az archetipikus - soha vagy keveset beszél, és nagyon furcsa - sorozatgyilkos attitűd helyett?
DORNAN: Ennek jó része már meg volt a lapokon, vagyis A hajsza kreátorának, Allan Cubittnak a fejében. A foglalkozása, a családja, az élete amit Spectornak adott és Én csak megpróbáltam ezt eljátszani. Ami ebben hátborzongató azaz egész normalitása. Gyásztanácsadó, házasságban él két gyerekkel, akiket szerintem szeret. Bár Allan azt mondaná, hogy Spector képtelen a szeretetre, ezáltal nem is szeretheti a gyerekeit. Én viszont vitatkoznék ezzel egy kicsit, mert szerintem bizonyos fajta szeretet azért mutat, főleg a lánya iránt. Bizonyos szempontból azt sem mondanám, hogy Spector rossz férj lenne. Tud egy kicsit levert, elkeseredett is lenni. Őrület ezt mondani, mikor látod hogy mire készül/miket csinál, de nem hiszem hogy ez közömbösíti a férjkénti és apakénti jó tulajdonságait. Megvillant jó tulajdonságokat, annak ellenére hogy ártatlan nőkre vadászik és gyilkol. Ez mind eléggé mocskos, de meg szeretném mutatni, hogy ezek a srácok mennyire átlagosak tudnak lenni.
MITCHELL: Ez kíváncsivá tesz azt illetően, hogy találsz-e valamit ezekben a srácokban amit - nem fogom azt mondani, hogy "kedvelsz" - de valahogy mégis kapcsolódni tudsz hozzájuk.
DORNAN: Valóban messzire mennénk azt mondva, hogy "kedvel." De nem hiszem, hogy fogok valaha is olyan karaktert alakítani, aki iránt nincs meg a részemről néminemű elfogultság/részrehajlás. És nem hiszem, hogy valaha is fogok még egy olyan förtelemes alakot eljátszani még életemben, mint amilyen Spector. Viszont ha mégis így alakul, csak akkor fogom megcsinálni ha valami olyasmit találok benne ami elfogadható számomra. Ami Spectort illeti, a borzalmas cselekedetei ellenére, vannak a karakterében dolgok amikkel szimpatizálok, ezeket viszont eléggé utálatos célokra használja. Bárcsak meglenne bennem a minden részletre kiterjedő figyelme, és a hatékonysága. [Mindketten nevetnek] Azt hiszem, muszáj tanulnod valamit minden általad megformált karaktertől/ből. Valamit tovább kell vinned magaddal, mint színész, mint egyéniség.
MITCHELL: Összehasonlítva azon megtört férfiakkal, akiket már eljátszottál, a New Worlds Abe Goffe-ja már-már egy klasszikus hős.
DORNAN: Szerintem viszont ő is egy megtört ember. Ezen megtört emberek viszontagságokon mennek át - legyen az nagyon csúnya, mint az elhagyatottság, az erőszak vagy valami határozottan életet megváltoztató élmény, például Christian Grey esetén. Talán A hajsza második évadában megtudjuk, hogy Spector miért is vált olyanná amilyen, úgyhogy nem akarok erről túl sokat mondani. De megvan az oka annak, hogy ezek az emberek miért váltak olyanná mint amilyenné, és ez hajtja őket. Azt hiszem Abe úgy érezte, hogy igazságtalanság történt vele. Fiatalként gyógyszerészetet tanult és nem folytathatta a tanulmányait, mert az apja egyike volt azoknak, akik aláírták I. Károly halálos ítéletét. Szóval ez az ami ösztönzi.
MITCHELL: Abe megformálásával a fizikai magabiztosságod eléggé fontos faktorrá válik, ugyanakkor úgy tűnik, hogy számodra ennek az érzelmi-tudata sem épp elhanyagolható.
DORNAN: Nos, az az igazság, hogy Abe azon emberek közé tartozik, akik inkább az ökleikkel oldják meg a problémáikat, mintsem a szavak/mondatok útján. Viszont ahogy telik az idő, a négy epizódon át, hatalmas változáson megy keresztül, rájön hogy talán a szó szintű kommunikáció az előremutató megoldás. De bármely korban találkozhatsz ennyire makacs emberekkel. Nekem is vannak ilyen haverjaim, akik kibaszottul agresszívak. Egy bizonyos módon mozognak, főleg más, új emberek körül. Kissé felhúzzák magukat. Így megpróbáltam ebből meríteni valamennyit Abe karakteréhez, aki a kompániáján kívül nem érzi magát kényelmesen.
MITCHELL: Mi a helyzet a "fizikai" színészekkel?
DORNAN: Nehéz ezt a "fizikai színész" dolgot definiálni, ugyanis minden szerep bizonyos mértékig fizikai. Viszont mint néző nem reagálok túl jól azon színészekre, akik többet csinálnak mint amennyi szükséges egy történet elmeséléséhez - ez felidegesít. Eldobom az agyam azoktól a színészektől, akik igazán váratlan dolgokkal állnak elő, mint például Mickey Rourke vagy Christopher Walken - az ég egy adta világon fogalmad sincs arról, hogy mit fognak csinálni, aminek baromi izgalmas szemtanúja lenni. Majd ott vannak azok a színészek, akik azt hiszik ugyanazt a szintet képviselik mint Rourke és Walken, viszont csak igen buzgóak. Sokmindent csinálnak, de csak állhatnának ott és felmondhatnák a szövegüket és így számomra sokkal kellemesebb módon mesélhetnék el az adott történetet. Jómagam is inkább ehhez a kevesebb-néha-több módhoz tendálok. Bár A hajsza második évadában Spectorral több minden történik, mint ahogy Én az elterveztem. Már több mint két éve, hogy alakítottam, de ahogy ismét benne vagyok a bőrében, nagyon is kényelmesen érzem magam, és csak ez tud ahhoz vezetni, hogy ritka dolgok megtörténjenek. *Folyt. köv. hamarosan*
MITCHELL: What did you and Sam [Taylor-Johnson, the director of Fifty Shades] talk about in preparation for you playing Christian Grey—somebody who, to the world, looks like he has everything? What physical abilities did you bring to him to play him with vulnerability?
DORNAN: I think there was so much more to Christian that we covered—someone who is careful to keep himself in shape, someone who spends obscene amounts of money on presenting himself. A lot of that work was done in the gym and with costume. We didn't talk about particulars of the way he would move. But I'm quite awkward in a suit because I don't have an opportunity to wear a suit very often, and this is a guy who lives in a suit—the best suit. That has to have an effect. But when you end up in a suit for 80 percent of the filming process, you become pretty comfortable with it.
MITCHELL: It's kind of hilarious—Christian would probably study photographs of a guy like you to see how he should look. [both laugh]
DORNAN: Right. I guess.
MITCHELL: I find myself fascinated by these contradictions. And obviously, one thing you've got to love about acting is just the ability to lose yourself.
DORNAN: I want to keep an element of myself in every character I play. And maybe that's connected to finding something that you like in every character. Maybe they coincide. I get that the job is to make people believe that you're this guy, and the more you can kind of lose yourself in it ... I don't know what I'm saying.
MITCHELL: You're probably tired of talking to me, I'm sorry about that. [Dornan laughs] But one of the things you've been able to do is find ways to surprise audiences—with Spector on The Fall, for example. Because audiences know him a little bit better now, do you want to find more surprises, or do you want to play on what you've shown people already?
DORNAN: Well, we're going to see more of Spector, but in a slightly different light. I can't say too much more than that.
MITCHELL: But we're old friends by now, you can tell me anything. [laughs]
DORNAN: Okay, so first shot, episode one, we find Spector ... [laughs]
MITCHELL: Do you find it difficult to watch The Fall?
DORNAN: I don't love watching myself, but I've seen it. I would love to watch it if I wasn't involved. I love the story. So I sort of watch it for that reason, and because I think Gillian is so good. I don't watch it going, "Wow, he's good." I sort of grin and bear my parts.
MITCHELL: How does it feel, going back and forth between film and TV?
DORNAN: I approach it all as the same thing. I've just finished watching True Detective, but I didn't watch it thinking that Matthew McConaughey and Woody Harrelson were acting for the small screen. I just thought they were fucking brilliant and giving epic performances. I think sometimes actors are drawn to good television because you have more time to sell it, you have more time to shape a character, and to tell a story, and that's really appealing.
MITCHELL: Well, I know that you've got to jump on a Skype call now.
DORNAN: I can't believe it. I'm so tired.
MITCHELL: Well, the good news is you won't be talking to me.
DORNAN: It wouldn't surprise me if you were on there, and your little face comes up in a wee box in the corner, just asking me the odd question in between me talking to this guy.
MITCHELL: If you see my face pop up—seek help! You need to sleep. Thanks again, Jamie.
DORNAN: Thanks, Elvis. Cheers, man.
De mindvégig Dornan reménykedett azért abban, hogy megtudja győzni a producereket, hogy ha egyszer is esélyt kapna, helyt tud állni. Végül ez, egy sorozatgyilkos, Paul Spector szerepének szemtelenül empatikus - és csábító - magára öltésével történt meg a brit drámasorozatban, A hajszában. Ebben egy gyásztanácsadót és látszólag szerető családapát alakít, ám higgadt viselkedése meghazudtolja az iránti étvágyát, hogy rendkívüli szenvedést okozzon. Dornan izgalmas, megkapó előadásmódja a kezeiben lokalizálódik. "Nem is figyeltem fel erre először," mondja, "de ahogy használtam a kezeimet az lett a módja annak, ahogy Spector öntudatosságát megformálom. Láthatod a különbséget, ahogy a családjával, a gyerekeivel foglalkozik és azt ahogy más dolgokhoz viszonyul az életében."
A képernyőn töltött minőséget illetően a kevesebb-néha-több elvet vallja, olyan színészek munkásságára hivatkozva mint Al Pacino Michael-ja A keresztapában és ehhez a párducszerű nyugalomhoz kapcsolódóan a maffia klasszikus folytatásában, a Michael apját megformáló Robert De Niro alakítására. "Nem akarok túl sok, kirívó lenni," mondja Dornan. "Erre nem vagyok kíváncsi és jómagam sem akarok így színészkedni." Azt állítja az előadásából áradó nyugalom azon férfitípusokból fakad, akiket magára ölt. "Sok megtört embert alakítottam már. Lehet, hogy a csendesség, nyugalom a különböző fajta gyengeségeket, sebezhetőségeket jelzik mindannyiukban. " Amikor megjegyzem, hogy gyakran játszik olyan karaktereket, akiknek két alaptermészetük van, egyetért. "Ez igaz. Még Christiannak is két oldala van. Most jut eszembe, neki 50 van." Amikor nevetek, éppenhogy elnyomja a kuncogást válasz közben. "Azt hiszem, fogom még ezt a mondatot használni a következő hónapokban. Nem kellene elpocsékolni."
Többnyire Dornan egy gyakorlatias és előrelátó fickónak tűnik, olyannak aki mintha azért egy kissé zavarba jönne a munkájától. "Nem szeretem a testalkatom. Ki szereti? Sovány srácként nőttem fel és még mindig ugyanannak a sovány kölyöknek érzem magam." Mikor megjegyeztem, hogy fel fogja fedni a világ minden táján mozibajáró közönségnek azt a torzót, ami híressé tette, ismét nevetni kezd az egész abszurditásán. "Még mindig járok meghallgatásokra," bizonygatja. "Nincs igazán még választásom azt illetően, hogy mik találnak meg. Szóval csak a döntésem van meg, hogy miként alakítsam a karaktereket. És örülök, hogy lehetőséget kaptam Christian megformálására."
Volt más is, amelyt illetően nem volt választása, de ez inkább élvezetesnek volt mondható, ugyanis azon színésznőkről van szó, akikkel a nagy- és kisvásznon is együtt dolgozhatott. Dornan megfigyelési képessége - amely kulcsfontosságú egy növekvő hírnevű színész számára - előtérbe kerül amikor a csodálatát fejez ki olyan kolléganői felé mint például Gillian Anderson, aki a detektív nemezise A hajszában. "Nem hiszem el, hogy egyszerűen mennyire jó," mondja. Különösen elalélt azon egyedülálló lehetőségtől, amikor 2009-ben az Árnyak a verőfényben című filmben együtt dolgozhatott, mielőtt meghalt volna, Jean Simmons-szal - egy olyan sztárral, akinek karrierje évtizedekben mérhető és együtt színészkedett Burt Lancasterrel, Kirk Douglas-szal, Victor Mature-rel és két filmben Marlon Brando-val is. "Úgy 79 éves volt amikor együtt dolgoztam vele? És amikor arra a számtalan filmre gondolok, amiben szerepelt és mennyire figyelmes és nagylelkű volt..." Egy érzelmes szünetet tartva folytatta a beszélgetést. "Itt vigyáznom kell, mert majdnem elsírtam magam. Gyerekként kezdte. Annyi nagyszerű sztorija volt. Együtt dolgozott Marlon Brando-val és Frank Sinatrával - ugyanabban a filmben! Biztos vagyok benne, hogy elege volt már belőlem amikor ezekről a dolgokról faggattam. De elmesélte nekem, hogy legelső munkája során Viven Leigh dublőre volt. Egy jelenetnél becsavarták egy szőnyegbe és bedobták egy medencébe, ahol is Vivien megfulladt. Azt mondta úgy tűnt mintha egy örökkévalóság lett volna a víz alatt, de amikor feljött, tudta nagyon jól, hogy csak néhány másodperc volt az egész. Jót nevetett ezen, majd innen már a Spartacusba [1960] ment szerepelni!"
ELVIS MITCHELL: Már amikor úgy gondoltad, hogy végeztél velem, van még hátra egy kicsi.
JAMIE DORNAN: Ó Istenem. Mikor is beszélünk holnap?
MITCHELL: [Nevet] Az egyik dolog, amiről még nem beszéltünk ez a horror websorozat, a Beyond the Rave [amiben Dornan egy katonát alakít, aki mielőtt elhajózna Irakba az utolsó estéjét azzal tölti hogy megtalálja élete szerelmét, mindeközben egyre mélyebbre és mélyebbre merül a vérben, a gonoszságban és az elektronikus dance-zene világában].
DORNAN: Hűha, erről fogunk beszélgetni? [Nevet]
MITCHELL: Igen, erről, mesélj hogy kerültél bele?
DORNAN: A producerrel a nővérem esküvőjén találkoztam és eléggé megkedveltem. Tetszett, amit próbált ezzel a projekttel csinálni és néhány ital után azt mondtam, hogy benne lennénk. Majd a forgatás kész őrület volt, csak éjszaka forgattunk. Így a nappalokat végigaludtam, nem volt életem, este 6-ra mentem dolgozni és másnap reggel 6-ra értem haza - nagyon furcsa. Nem emlékszem sokra abból az időkből. [Nevet] De jóbarátokra tettem szert. Az alváshiány összehozott bennünket.
DORNAN: Bundy egy jó példa arra, hogy a környezetében senki sem tudta, hogy hány nőt is gyilkolt meg. Teljesen el tudta ezt életét szeparálni. Érdekes, amikor azt hiszed, hogy ismersz valakit - a barátod, a munkatársad vagy épp azt aki a szomszédban lakik - a felszínen egy nagyon normális, átlagos és békés kapcsolatot tartasz fent velük ám fogalmad sincs arról, hogy mi is folyik valójában a háttérben. Bundy-nak is két munkája volt a politikában, joghallgató volt, állandó barátnői és jó társadalmi közegben mozgott. Mikor vele készült interjúkat nézel kicsit hátborzongató, hogy mennyire kedvelhető egy személyiség. Beszédes, humoros, határozottan bájos. Ugyanakkor több tucat fiatal nőt gyilkolt meg. Ha túl sokat gondolkodsz ezen, belebolondulhatsz. Őrület, hogy ilyen emberek élnek közöttünk; nem kell valakinek hátborzongató sebhelyes arcúnak és sántának lennie, hogy ilyesfajta dolgokat elkövessen.
MITCHELL: Felszabadító volt számodra Spectort inkább bájosként megformálni az archetipikus - soha vagy keveset beszél, és nagyon furcsa - sorozatgyilkos attitűd helyett?
DORNAN: Ennek jó része már meg volt a lapokon, vagyis A hajsza kreátorának, Allan Cubittnak a fejében. A foglalkozása, a családja, az élete amit Spectornak adott és Én csak megpróbáltam ezt eljátszani. Ami ebben hátborzongató azaz egész normalitása. Gyásztanácsadó, házasságban él két gyerekkel, akiket szerintem szeret. Bár Allan azt mondaná, hogy Spector képtelen a szeretetre, ezáltal nem is szeretheti a gyerekeit. Én viszont vitatkoznék ezzel egy kicsit, mert szerintem bizonyos fajta szeretet azért mutat, főleg a lánya iránt. Bizonyos szempontból azt sem mondanám, hogy Spector rossz férj lenne. Tud egy kicsit levert, elkeseredett is lenni. Őrület ezt mondani, mikor látod hogy mire készül/miket csinál, de nem hiszem hogy ez közömbösíti a férjkénti és apakénti jó tulajdonságait. Megvillant jó tulajdonságokat, annak ellenére hogy ártatlan nőkre vadászik és gyilkol. Ez mind eléggé mocskos, de meg szeretném mutatni, hogy ezek a srácok mennyire átlagosak tudnak lenni.
DORNAN: Valóban messzire mennénk azt mondva, hogy "kedvel." De nem hiszem, hogy fogok valaha is olyan karaktert alakítani, aki iránt nincs meg a részemről néminemű elfogultság/részrehajlás. És nem hiszem, hogy valaha is fogok még egy olyan förtelemes alakot eljátszani még életemben, mint amilyen Spector. Viszont ha mégis így alakul, csak akkor fogom megcsinálni ha valami olyasmit találok benne ami elfogadható számomra. Ami Spectort illeti, a borzalmas cselekedetei ellenére, vannak a karakterében dolgok amikkel szimpatizálok, ezeket viszont eléggé utálatos célokra használja. Bárcsak meglenne bennem a minden részletre kiterjedő figyelme, és a hatékonysága. [Mindketten nevetnek] Azt hiszem, muszáj tanulnod valamit minden általad megformált karaktertől/ből. Valamit tovább kell vinned magaddal, mint színész, mint egyéniség.
MITCHELL: Összehasonlítva azon megtört férfiakkal, akiket már eljátszottál, a New Worlds Abe Goffe-ja már-már egy klasszikus hős.
DORNAN: Szerintem viszont ő is egy megtört ember. Ezen megtört emberek viszontagságokon mennek át - legyen az nagyon csúnya, mint az elhagyatottság, az erőszak vagy valami határozottan életet megváltoztató élmény, például Christian Grey esetén. Talán A hajsza második évadában megtudjuk, hogy Spector miért is vált olyanná amilyen, úgyhogy nem akarok erről túl sokat mondani. De megvan az oka annak, hogy ezek az emberek miért váltak olyanná mint amilyenné, és ez hajtja őket. Azt hiszem Abe úgy érezte, hogy igazságtalanság történt vele. Fiatalként gyógyszerészetet tanult és nem folytathatta a tanulmányait, mert az apja egyike volt azoknak, akik aláírták I. Károly halálos ítéletét. Szóval ez az ami ösztönzi.
DORNAN: Nos, az az igazság, hogy Abe azon emberek közé tartozik, akik inkább az ökleikkel oldják meg a problémáikat, mintsem a szavak/mondatok útján. Viszont ahogy telik az idő, a négy epizódon át, hatalmas változáson megy keresztül, rájön hogy talán a szó szintű kommunikáció az előremutató megoldás. De bármely korban találkozhatsz ennyire makacs emberekkel. Nekem is vannak ilyen haverjaim, akik kibaszottul agresszívak. Egy bizonyos módon mozognak, főleg más, új emberek körül. Kissé felhúzzák magukat. Így megpróbáltam ebből meríteni valamennyit Abe karakteréhez, aki a kompániáján kívül nem érzi magát kényelmesen.
MITCHELL: Mi a helyzet a "fizikai" színészekkel?
DORNAN: Nehéz ezt a "fizikai színész" dolgot definiálni, ugyanis minden szerep bizonyos mértékig fizikai. Viszont mint néző nem reagálok túl jól azon színészekre, akik többet csinálnak mint amennyi szükséges egy történet elmeséléséhez - ez felidegesít. Eldobom az agyam azoktól a színészektől, akik igazán váratlan dolgokkal állnak elő, mint például Mickey Rourke vagy Christopher Walken - az ég egy adta világon fogalmad sincs arról, hogy mit fognak csinálni, aminek baromi izgalmas szemtanúja lenni. Majd ott vannak azok a színészek, akik azt hiszik ugyanazt a szintet képviselik mint Rourke és Walken, viszont csak igen buzgóak. Sokmindent csinálnak, de csak állhatnának ott és felmondhatnák a szövegüket és így számomra sokkal kellemesebb módon mesélhetnék el az adott történetet. Jómagam is inkább ehhez a kevesebb-néha-több módhoz tendálok. Bár A hajsza második évadában Spectorral több minden történik, mint ahogy Én az elterveztem. Már több mint két éve, hogy alakítottam, de ahogy ismét benne vagyok a bőrében, nagyon is kényelmesen érzem magam, és csak ez tud ahhoz vezetni, hogy ritka dolgok megtörténjenek. *Folyt. köv. hamarosan*
DORNAN: I think there was so much more to Christian that we covered—someone who is careful to keep himself in shape, someone who spends obscene amounts of money on presenting himself. A lot of that work was done in the gym and with costume. We didn't talk about particulars of the way he would move. But I'm quite awkward in a suit because I don't have an opportunity to wear a suit very often, and this is a guy who lives in a suit—the best suit. That has to have an effect. But when you end up in a suit for 80 percent of the filming process, you become pretty comfortable with it.
MITCHELL: It's kind of hilarious—Christian would probably study photographs of a guy like you to see how he should look. [both laugh]
DORNAN: Right. I guess.
MITCHELL: I find myself fascinated by these contradictions. And obviously, one thing you've got to love about acting is just the ability to lose yourself.
DORNAN: I want to keep an element of myself in every character I play. And maybe that's connected to finding something that you like in every character. Maybe they coincide. I get that the job is to make people believe that you're this guy, and the more you can kind of lose yourself in it ... I don't know what I'm saying.
MITCHELL: You're probably tired of talking to me, I'm sorry about that. [Dornan laughs] But one of the things you've been able to do is find ways to surprise audiences—with Spector on The Fall, for example. Because audiences know him a little bit better now, do you want to find more surprises, or do you want to play on what you've shown people already?
DORNAN: Well, we're going to see more of Spector, but in a slightly different light. I can't say too much more than that.
MITCHELL: But we're old friends by now, you can tell me anything. [laughs]
DORNAN: Okay, so first shot, episode one, we find Spector ... [laughs]
DORNAN: I don't love watching myself, but I've seen it. I would love to watch it if I wasn't involved. I love the story. So I sort of watch it for that reason, and because I think Gillian is so good. I don't watch it going, "Wow, he's good." I sort of grin and bear my parts.
MITCHELL: How does it feel, going back and forth between film and TV?
DORNAN: I approach it all as the same thing. I've just finished watching True Detective, but I didn't watch it thinking that Matthew McConaughey and Woody Harrelson were acting for the small screen. I just thought they were fucking brilliant and giving epic performances. I think sometimes actors are drawn to good television because you have more time to sell it, you have more time to shape a character, and to tell a story, and that's really appealing.
MITCHELL: Well, I know that you've got to jump on a Skype call now.
DORNAN: I can't believe it. I'm so tired.
MITCHELL: Well, the good news is you won't be talking to me.
DORNAN: It wouldn't surprise me if you were on there, and your little face comes up in a wee box in the corner, just asking me the odd question in between me talking to this guy.
MITCHELL: If you see my face pop up—seek help! You need to sleep. Thanks again, Jamie.
DORNAN: Thanks, Elvis. Cheers, man.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése