Ma reggel Dakota Johnson együtt aludt Seth Rogennel. A furcsa az, hogy Rogen erről még nem is tud. A páros egymás mellett ült a reggel 6 órási Vancouverből - ahol Johnson némi huncutságtól mentes részt forgatott a Fifty Shades of Grey-ből - Los Angelesbe tartó járaton. Johnson nagy rajongója Rogennek, habár a fickó nem ismerte fel Őt. A természetes szőke haja a Fifty Shades miatt most sötétbarnára van festve, ami a 24 événél még fiatalabbnak mutatja. Nem mintha Rogennek egyébként is ismernie kellene. Ezt a történetet mellesleg azzal a bolondos mosollyal az arcán meséli, amit egyenesen az édesanyjától, Melanie Griffith-től örökölt. "Nem akartam azt mondani neki, hogy 'Hé, ébresztő, Dakota vagyok.'"
Johnsonnak becsben kellene tartania majdnem ismeretlenségét - a majdnem a megfelelő kifejezés, amikor a nagymamád a Hitchcock-múzsa, Tippi Hedren, a szüleid Griffith és Don Johnson, valamint Antonio Banderas a mostohaapád - amíg csak tudja. A Fifty Shades of Grey 2015 februárjában kerül mozikba, a háta mögött 90 milliónyi, javarészt női olvasóval, nem is beszélve a lihegő férfi házastársaikról/párjaikról, akik Johnsont a szerelem, a kötözés és a levetkőztetés különböző szakaszaiban fogják szemrevételezni. Tulajdonképpen, Dakota Johnson hamarosan kitárul a nyugati civilizációnak.
"Fogalmam sincs, hogy miként fog ez elsülni," mondja Johnson miközben kék szemei kitágulnak. "Úgy tervezem, hogy elegánsan kezelem majd és amennyire csak lehet, megpróbálom úgy élni az életemet, ahogy most is." A napi 14 órás munkától kimerült, de azért felvillant egy pajkos mosolyt. "Teljesen átlagos ember vagyok."
Igaz, hogy Dakota Johnsonnak van ismerete a normális dolgokról, ő is szereti a Red State*-lakók híres koronglövészetet és az autóválasztása is ésszerű, "mami-stílusú" Mercédesz. De van itt egy bökkenő: Ha Dakota Johnson arra törekszik, hogy normális legyen, hamarosan cseszheti az egészet - és nem Anastasia Steele-féle módon.
Johnson megpróbálja elterelni ezt a felvetést, azt állítva, hogy a Fifty Shades igazi szexbombája a kollégája Jamie Dornan - aki olyan sorokat fog mondani, mint a "Rákaptál az ízére, nem igaz Miss Steele? Telhetetlenné váltál" - viszont Dakota lesz annak a milliónyi izgatott rajongónak a helyettese, akik arról fantáziálnak, hogy a Christian Grey-ük magával ragadja/teszi őket. Dakota Johnson maga lesz A Franchise. A film attól függően fog szárnyalni vagy épp megbukni, hogy a közönségnek vajon meg lesz-e a kémiája az ajakharapdáló Anával. Jelen pillanatban viszont a franchise nem több egy sötét lónál.
Az ebben a hónapban bemutatásra kerülő Need for Speed - egy film az autóversenyzésről, amelyben Johnson Aaron Paul oldalán látható - viszont már valamiféle ízelítőt kínál. Viszont ha a mozibajárók egyáltalán látták már valamiben Johnsont ezelőtt, akkor azok Justin Timberlake stanfordi egyéjszakás kalandjaként emlékezhetnek rá A közösségi hálóból (Social Network) vagy Jason Segel exeként az Ötéves jegyességből (The Five-Year Engagement). Összeségében, ezek egy zenei videóklipnél is kevesebb vásznon töltött időt jelentenek.
Kijelenthetjük, hogy a Fifty Shades 2011-es kiadása óta mindenütt megjelent a popkultúra berkeiben, azonban a mindenütt szó még így sem teljesen fedi a valóságot. Alig több mint két évvel ezelőtt egy E.L. James nevezetű ismeretlen író, aki eddigi foglalkozását tekintve brit háziasszony, volt televíziós munkatárs, és korábban Snowqueens Icedragon néven - igen, tényleg - Alkonyat fanfictiont írt, kiadta a szűz főiskolás, Anastasia Steele történetét, aki találkozik Christian Grey-jel, egy fiatal Ayan Rand-féle világ urával, akinek helikopterek, Audik valamint szexuális segédeszközök iránti rajongását még egy szovjet kínzókamra és Caligula pincéje is megirigyelhetné. A kettejük között kibontakozó szerelemfélét ostorok, láncok és titoktartási megállapodások kísérik.
Az igazi Fifty Shades rajongók viszont amellett érvelnek, hogy az egész szadó-mazo csak a hátterét adja meg egy retró szerelmi történethez, amely során Ana próbálja felolvasztani Grey szadista szívét. De nézzünk szembe a tényekkel: nem az a lényeg, hogy Ana és Grey miként nyilvánítják ki érzéseiket. És egészen biztosan nem ezért vált a Fifty Shades of Grey castingja Hollywood félhivatalos 2013-as társasjátékává.
Nem, hanem azért mert az évtized szexuálisan leginkább explicit mainstream filmje könnyen pályára állíthatja vagy derékba törheti egy fiatal színésznő karrierjét. Végül a Universal Pictures elnöknője, Donna Langley - azon kevés nő egyike Hollywoodban, aki zöld utat adhat egy ilyen filmnek - szerezte meg a trilógia megfilmesítési jogait egy ritka alku keretében, amely garantálja James jóváhagyását a forgatókönyv, szereplők és a rendező kiválasztását illetően is. Sam Taylor-Johnson (fotós és a brit művészeti arisztokrácia tagja, akinek eddigi egyetlen filmje az indie film Nowhere Boy, amely John Lennon életének adaptációja) sikeresen adta a hozzá a projekthez a talpraesett csaj adalékot és még egy váratlan összetevőt, az ízlésességet. Még így is, bármelyik színésznő, aki elvállalja ezt a szerepet egyirányú jegyet válthat a Showgirls purgatóriumába – a csak DVD-filmes (vagy még rosszabb) karrier felé. Voltak olyan pletykák is, miszerint Hollywood üdvöskéje Shailene Woodley kaphatja Ana Steele szerepét, Emma Watson pedig az alábbi tweetel vetett véget a lehetséges szereplését illető végtelen spekulációknak, "Ki volt az aki komolyan azt gondolta, hogy szerepelnék a Fifty Shades of Grey-ben? Most komolyan. De tényleg." Viszont ha a dolgok jól alakulnak, a kiválasztott színésznő lehet a következő Jennifer Lawrence, csak szexisebb. Vagy, ez esetben mondjuk, Melanie Griffith.
Dakota Johnson azt állítja, hogy bármit is élsz át éjszakánként azzal neki semmiféle gondja sincs. "Úgy vélem a nőknek olyasfajta kapcsolatban kell élniük, amilyenben csak szeretnének, akarnak és ami boldoggá teszi őket. Ha ez éppen egy szadomazó kapcsolat, akkor az, és ez remek." Ezt jó hallani, ugyanis a Fifty Shades-re még a meghallgatási folyamat is 18 pluszos volt. A casting kezdetén Johnson is csak egy újabb arc és test volt. Majd megkérték, hogy adja elő Ingmar Bergman 1966-os filmjéből, a Personából azt a monológot, amelyben a főszereplő beismeri, hogy a doktor vőlegényét egy ménage à quatre keretében megcsalta egy másik nővel és két tizenéves fiúval a tengerparton, és az incidenst végül abortusz követte. A részlet csupa olyan frázisokat tartalmaz mint például "a sperma belém lövellt" vagy "újra és újra elmentem." A Persona nem popcorn-film.
"Nincs problémám azzal, hogy bármit megtegyek," mondja Johnson. "A titok az, hogy nincs bennem szégyenérzet." Ez az a hozzáállás amivel beelőzte Johnson a bejáratott nevű színésznőket. Míg más fiatal sztárok és az ügynökeik azon kérdés megválaszolásával küzdöttek, hogy vajon a Fifty Shades elég ízléses-e a resuméjukba, Johnson megmutatta képességeit és azt a fajta szexuális őszinteségét, amely a szerephez szükséges. Miután ezen akadályok elhárultak, Johnson fülledt próbafelvételen vett részt a Kemény Motorosok (Sons of Anarchy) sztárjával Charlie Hunnam-mel (akit, mielőtt visszaadta volna a szerepet, eredetileg választottak ki Christian megformálásra és akit végül Dornan váltott). Majd várt.
"Brutális volt," mondja Johnson. "Minden nap telefonáltam ez ügyben, azt kérdezgetve, 'Mi a fene történik?' A végefélé már úgy voltam, 'Vagy megvan ez a szerep vagy seggfej vagyok.'"
Anáról aggodalom-mentesen és ál-ártatlanság nélkül beszél, mintha már élné a karaktert. "Ana egy valódi lány," mondta Johnson. "Nincs benne semmi mű vagy hamis, és ezt nagyra értékelem. Bolondos, okos és egészen normális."
Megint itt ez a szó. De minél többet beszélgetek Johnsonnal, annál inkább válik nyilvánvalóvá, hogy az ő értelmezésében a normális aligha hétköznapi. Ez történik, amikor olyasfajta hollywoodi gyerek vagy, aki a Chateau Marmont úgy kezeli mint a szomszédos Sonic-ot [gyorsétterem]. Mikor a Chateau-ban találkoztunk, odaintegetett a hosztesznek, mint egy sokéves barátnak. Az apja arccsontjával és az édesanyja füstös szemeivel, Johnson akár részese is lehet a következő nagy dolognak, mindeközben rendelkezik az egyfajta enyém-a-város nyugalmával is.
"A könyvet olvasva, azon kaptam magam hogy a szexjeleneteknél sokkal jobban érdekel, hogy miként törik meg egymást érzelmileg," mondta Johnson, kortyolva a fekete kávéját és eszegetve az omlettjét. (Az étrendje csak azért fontos, mert a pletykalapok a közelmúltban azt állították, hogy a Fifty Shades miatt csak dzsúsz-alapú tisztítókúrán él. Johnson erre a kis pletykára látványos szemforgatást produkál, aki – egyébként, csak hogy tudd – karcsú, anélkül hogy ijesztően sovány lenne.) "Úgy gondolom a nőknek van egy olyan része, amely szeretne be/megtörni egy férfit."
Ezt illetően Johnson már a kezdetektől fogva magabiztos. Egyébként azt mondja, "Először nem igazán voltam elkötelezett, de csak azért mert egy kicsit féltem ettől. Az alapanyag intenzív, és ehhez hasonlót még soha ezelőtt nem csináltam. De valami az súgta nekem, hogy ez olyasmi amit meg kellene csinálnom."
A tavalyi nyarat az egyik barátjának házában töltötte New York City-ben, ahol Shakespeare Cymbeline című művének modernkori filmdapatációját forgatta, amikor végre megkapta azt a bizonyos telefonhívást: Ő lesz Ana. "Csak sírtam, és közben ott volt egy csomó kutya a házban," emlékszik vissza. "Az egyik a lábamnál aludt, én pedig az mondtam neki, 'Ébresztő te kis rohadék, ez baromi izgalmas' - majd lehúztam egy pohár whiskey-t."
Johnson hetekig nem mondhatta el senkinek sem a nagy hírt - sem az apukájának, sem az anyukájának, még a nagymamájának sem. És ő meg is tartotta a titkot, mert "néha a szüleidnek van a legnagyobb szája a világon."
A harmadik generációs hollywoodi lét egy bizonyos fajta páncélt nyújt számára, amely hamarosan kapóra jön. Hedren, aki főként Hitchcock Madarak (Birds) című filmjének főszerepéről ismert - hírhedt volt arról, hogy Los Angeles-en kívül a családjával vadállatokkal él együtt; a kis Melanie-ról készült legkorábbi nyilvános fotókon a feje egy oroszlán szájában látható. Griffith 14 éves korában kezdett el randizni Don Johnsonnal, aki együtt szerepelt az édesanyjával egy filmben. Végül 18 éves korában ment hozzá Johnsonhoz, de gyorsan is elváltak, majd újra összeházasodtak. Dakota 1989-ben született. Végül a pár 1996-ban vált el, Griffith pedig még abban az évben hozzáment Banderas-hoz.
Johnson tompítja azt a tényt, miszerint az apja és az anyukája volt a korszakuk Brad-je és Jen-je (vagy talán Liz-e és Dick-je?), de azt legalább belátja, hogy a gyerekkora különbözött az átlagos gimisekétől. "Az apukám akkoriban forgatta a Nash Bridgest San Franciscóban, szóval ott voltam szinte minden nap," mondta. "Az anyukám pedig egy csomó dologban benne volt, filmeket csinált, Antonio is forgatott. Mindenhol jártam, a világ minden részén. Annyira imádtam."
De a megtört hírnévnek is van egy éles – vagy ahogy Dakota nevezi, agyfasz – oldala. “Szerintem az iskolához való hozzászokást a másodiktól az ötödik osztályig tapasztalja meg az ember. Ezekben az években én sosem voltam otthon.” Évekig tartó otthoni és forgatásokon való tanulás után a szülei elküldték egy észak-karolinai katolikus bentlakásos suliba. Dakota először úgy vélte, ez jó ötlet, majd megérkezett az iskolába... "Nyomorultul éreztem ott magam. A suli nagyszerű volt, de a lányok abban a koncentrációban egyszerűen szörnyűek, de tényleg." Végül sikerült az apukáját rávennie, hogy otthagyhassa az iskolát. Amikor arról kérdezem ezt mégis miként érte el nála, a reggel legnagyobb mosolyát villantja meg: “Totálisan a zsebemben volt. Elbűvöltem.” Pontosan hogyan? Az ujjával egy kört rajzol az arca körül és félénkké válik, majd nevet. "Nem tudom, ezzel az arccal?"
A következő megálló a Santa Monicai-i New Roads művészeti iskola volt, ahol Johnson a rajzolásnál időzött egy darabig. “Egy idő után kicsit eluntam. Olyan sokféle módon lehet lerajzolni egy meztelen nőt vagy férfit. Olyan sokféle péniszt láthatok és rajzolhatok még.” A legnehezebb része viszont az volt, amikor meg kellett birkóznia a családját érintő támadásokkal, az osztálytársai által mutogatott cikkekkel a szüleiről - egy részük igaz volt, ám sokuk még meg sem közelítette a valóságot. "Az emberek, főleg a sajtó, szeret rászállni a hírességek gyerekeire, és ez kibaszottul szörnyű," mondta. "Kitalálnak dolgokat. Ez annyira, de annyira szomorú. És te, mint 16 éves az égvilágon semmit sem tudsz tenni. Csak azt kérdezgeted, 'Mi a franc? Miért? Mit tettem?'"
Amikor bejelentették, hogy Johnson kapta a Fifty Shades női főszerepét számtalan cikk említette meg, hogy tiniként 30 napot töltött kábítószerfüggősége miatt egy malibui rehab központban. Esküszik, hogy ez soha nem történt meg. "A szüleimnek megvoltak a maguk problémái, amely olyan helyzetbe hozott, hogy ezekkel az igazán felnőttes dolgokkal már nagyon fiatalon meg kellett küzdenem," mondta Johnson burkoltan utalva mindkét szülője jól dokumentált alkoholproblémájára. "Szükségem volt ezzel kapcsolatban segítségére, terápiaszerűen. Gyerekként megbízol valakiben, aztán cserébe viszont jól átcseszik a fejed."
Mindezt figyelembe véve, miért a szülei nyomdokain halad? Ezen kérdésnél Hollywood következő legcukibb arcát elveszett-kislány-tekintet emészti fel. "Egy részem úgy érzi, hogy nincs más amit csinálhatnék." Az a helyzet, hogy Dakota Johnson nem csak csinálja a színészkedést, hanem tényleg igazán jól űzi.
Ugyanakkor egy kis időbe telt, míg meggyőzte magát. Így csak 2008-ban kezdett neki a színészkedésnek, de a tapasztalat-hiány és az egy-híresség-lánya vagyok szindróma együttesen önszabotálásban teljesedett ki. "18 éves voltam és kiborultam," mondja Johnson. "Azt hiszem egy részem nem igazán hitte el, hogy tehetséges vagyok."
Ám a komédia megmentette. 2010-ben azon kapta magát, hogy Judd Apatow-nál jár meghallgatáson. "Dakota a Csajok (Girls) meghallgatására jött el és elképesztő volt, természetesen vicces," mesélte Apatow. "Nem volt neki szerepünk, de nagy benyomást tett rám/ránk."
Abban az időben, Apatow barátja Nick Stoller keresett valakit Audrey, Jason Segel mániákus, túlságosan fiatal barátnőjének szerepére az Ötéves Jegyességbe. A talán "kémiailag egyensúlytalan**" Audreyt csak a folyamatos szex vagy a hajnali 4 órakor a hálószobájában tartott Zumba táncparti elégíti ki. Az Aptow/Stoller világ az improvizáció körül forog, amit Johnson még soha életében azelőtt nem csinált - de természetesen jött belőle. "Felépítette az egész karaktert. Azt mondtam magamnak, 'Filmsztár lesz belőle,'" mondta Stoller, aki miatta további jeleneteket adott a filmhez. "Chris Pratt és Mila Kunis esetén is megvolt az az érzésem, mint ami Dakotánál." Ami pedig a Fifty Shades-t illeti, "Ha olyasvalakire bízzák [Ana szerepét] aki nem vicces, az vacak tudott volna lenni," mondja, "de a humorérzék biztosítva lesz általa, és ez a legfontosabb. Továbbá nagyon csinos! Megtalálni ezeket tulajdonságokat egy színésznőben ritka. Olyan mint Meg Ryan."
Az Ötéves Jegyességet A közösségi háló követte, ahol Johnson - mint stanfordi egyetemista - tökéletesen fest férfialsóban, miközben állja a sarat a megasztár Justin Timberlake-kel szemben. Míg a Fifty Shades meghallgatási folyamata cammogott, Johnson felvételizett a Ben&Kate, egy 2012-es FOX komédia női címszerepére, ahol egy testvérpár együtt neveli fel a nő lányát.
Akkoriban a sorozat főproducere, Jake Kasdan - egy újabb Apatow-cinkos - úgy vélte le kell mondaniuk egy időre a szériáról, mert nem találták meg a megfelelő Kate-et. Majd Johnson képbe került. "Nem volt kérdéses, teljes volt az egyetértés," mondja Kasdan. "Természetes, belső érzelmekkel és hihetetlenül őszinte megjelenéssel rendelkezik. Komikusi tárházának gyökerei abból erednek, hogy ő valójában egy különc, fura személyiség, miközben mi tudjuk róla, hogy egy elbűvölő ember."
A sorozat csak 13 részt élt meg, de Johnson bebizonyította, hogy meg tud birkózni a meccslabdákkal és csavartlabdákkal egyaránt; kezdve a vásznon, sorozatbéli lányával megélt gyengéd pillanatoktól a nevetés magjának elvetéséig. Ahogy a sorozatkasza felderengett a látóhatáron, Kasdan azt mondta a csatorna vezetőinek, hogy "Fogtok még felőle hallani és akkor azt gondoljátok, majd 'Egyszer ő a miénk volt ebben sorozatban.'" Nevet. "De arra nem számítottam, hogy ez azonnal megtörténik."
Kasdan, aki egyébként a legendás író-rendező Lawrence Kasdan (A test melege, A nagy borzongás) fia, szerint megvan a maga privilégiuma Johnson neveltetésének: "A legtöbb ember akkor szembesül mindezzel, amikor megpróbálja megalapozni a karrierjét. De számára nagy előnyt jelent az, hogy már tudja miként is működik az egész gépezet."
A Chateau után Johnsonnal átautózunk az ELLE címlapfotózására Los Angeles másik felébe. Szeleburdi, bolondos amikor befejezi a barátjával, Jordan Mastersonnal - az ABC Last Man Standing című sorozatának színészével - folytatott telefonhívását. Ugyanis azon reggel Masterson átadta neki a karácsonyi ajándékát, ami miatt még mindig a fellegekben jár. "Dupla mosdókagylóval lepett meg!" kiáltja. "Ő maga csinálta/alakította ki. Szerintem a dupla mosdókagyló minden párkapcsolat kulcsa."
Épp amikor kezdeném elfogadni, hogy ő tényleg csak egy átlagos lány, aki próbálja megtalálni a helyét egy őrült világban, a beszélgetés iránya az élettől való hatalmas elvárásai felé terelődik és Johnson átváltozik egy 35 éves sokatlátott emberré. ”Nézd, nem kell hülyének lennem ahhoz, hogy tudjam hogy ez az egész egy hullám. Az egyik pillanatban még te vagy a kibaszott istencsászár, a másik percben meg már le se.... Nekem ez nem számít.”
Különben is, a szülei kiállnak mellette és támogatják. A kezdeti sokk - "Mindannyian kiborultak hogy 'Atyaég!'" - után teljes mértékben a Fifty Shades Express fedélzetén vannak. Amikor a Twitter-szféra kritizálta Johnson beválogatását, Melanie Griffith anyatigris üzemmódba kapcsolt. "Valakit leribancozott," mondja Dakota vidáman. "Pedig az anyukám a legkedvesebb ember a világon."
Amikor megérkezünk a fotózásra, Johnson eltűnik két órára. Még mindig van némi kétségem afelől, hogy ez az okostojás kölyök hogy fog sikerre jutni egy erotikus szereppel. Majd előbukkan egy szűk zöld ruhában, a kék szemei ragyognak a sminkje mögül és vigyorog.
"Jól összeraktak, mi?"
A kamera elkezd kattogni. Űzött tekintettel bámul a lencsékbe, a kezeivel pedig a harisnyát húzza lefelé a lábáról. Majd a fotózás leáll, Dakota odamegy a monitorhoz, hogy megnézze a képeket. Nem tudja elfojtani a kuncogását.
"Van egy csomó jó felvétel a hátsómról. Nem tudsz hibázni néhány jó fenék-fotóval."
Majd lóbálva a magassarkúkat lányos szökellésekkel visszamegy az öltözőjébe. Azt hiszem rendben lesz.
*Red-States: Vörös/Piros azaz többségi republikánus államok
**Chemical Imbalance: a legtöbb mentális betegséget az agyműködésben részt vevő vegyületek egyensúlyzavara okozza.
"Fogalmam sincs, hogy miként fog ez elsülni," mondja Johnson miközben kék szemei kitágulnak. "Úgy tervezem, hogy elegánsan kezelem majd és amennyire csak lehet, megpróbálom úgy élni az életemet, ahogy most is." A napi 14 órás munkától kimerült, de azért felvillant egy pajkos mosolyt. "Teljesen átlagos ember vagyok."
Igaz, hogy Dakota Johnsonnak van ismerete a normális dolgokról, ő is szereti a Red State*-lakók híres koronglövészetet és az autóválasztása is ésszerű, "mami-stílusú" Mercédesz. De van itt egy bökkenő: Ha Dakota Johnson arra törekszik, hogy normális legyen, hamarosan cseszheti az egészet - és nem Anastasia Steele-féle módon.
Johnson megpróbálja elterelni ezt a felvetést, azt állítva, hogy a Fifty Shades igazi szexbombája a kollégája Jamie Dornan - aki olyan sorokat fog mondani, mint a "Rákaptál az ízére, nem igaz Miss Steele? Telhetetlenné váltál" - viszont Dakota lesz annak a milliónyi izgatott rajongónak a helyettese, akik arról fantáziálnak, hogy a Christian Grey-ük magával ragadja/teszi őket. Dakota Johnson maga lesz A Franchise. A film attól függően fog szárnyalni vagy épp megbukni, hogy a közönségnek vajon meg lesz-e a kémiája az ajakharapdáló Anával. Jelen pillanatban viszont a franchise nem több egy sötét lónál.
Az ebben a hónapban bemutatásra kerülő Need for Speed - egy film az autóversenyzésről, amelyben Johnson Aaron Paul oldalán látható - viszont már valamiféle ízelítőt kínál. Viszont ha a mozibajárók egyáltalán látták már valamiben Johnsont ezelőtt, akkor azok Justin Timberlake stanfordi egyéjszakás kalandjaként emlékezhetnek rá A közösségi hálóból (Social Network) vagy Jason Segel exeként az Ötéves jegyességből (The Five-Year Engagement). Összeségében, ezek egy zenei videóklipnél is kevesebb vásznon töltött időt jelentenek.
Kijelenthetjük, hogy a Fifty Shades 2011-es kiadása óta mindenütt megjelent a popkultúra berkeiben, azonban a mindenütt szó még így sem teljesen fedi a valóságot. Alig több mint két évvel ezelőtt egy E.L. James nevezetű ismeretlen író, aki eddigi foglalkozását tekintve brit háziasszony, volt televíziós munkatárs, és korábban Snowqueens Icedragon néven - igen, tényleg - Alkonyat fanfictiont írt, kiadta a szűz főiskolás, Anastasia Steele történetét, aki találkozik Christian Grey-jel, egy fiatal Ayan Rand-féle világ urával, akinek helikopterek, Audik valamint szexuális segédeszközök iránti rajongását még egy szovjet kínzókamra és Caligula pincéje is megirigyelhetné. A kettejük között kibontakozó szerelemfélét ostorok, láncok és titoktartási megállapodások kísérik.
Az igazi Fifty Shades rajongók viszont amellett érvelnek, hogy az egész szadó-mazo csak a hátterét adja meg egy retró szerelmi történethez, amely során Ana próbálja felolvasztani Grey szadista szívét. De nézzünk szembe a tényekkel: nem az a lényeg, hogy Ana és Grey miként nyilvánítják ki érzéseiket. És egészen biztosan nem ezért vált a Fifty Shades of Grey castingja Hollywood félhivatalos 2013-as társasjátékává.
Nem, hanem azért mert az évtized szexuálisan leginkább explicit mainstream filmje könnyen pályára állíthatja vagy derékba törheti egy fiatal színésznő karrierjét. Végül a Universal Pictures elnöknője, Donna Langley - azon kevés nő egyike Hollywoodban, aki zöld utat adhat egy ilyen filmnek - szerezte meg a trilógia megfilmesítési jogait egy ritka alku keretében, amely garantálja James jóváhagyását a forgatókönyv, szereplők és a rendező kiválasztását illetően is. Sam Taylor-Johnson (fotós és a brit művészeti arisztokrácia tagja, akinek eddigi egyetlen filmje az indie film Nowhere Boy, amely John Lennon életének adaptációja) sikeresen adta a hozzá a projekthez a talpraesett csaj adalékot és még egy váratlan összetevőt, az ízlésességet. Még így is, bármelyik színésznő, aki elvállalja ezt a szerepet egyirányú jegyet válthat a Showgirls purgatóriumába – a csak DVD-filmes (vagy még rosszabb) karrier felé. Voltak olyan pletykák is, miszerint Hollywood üdvöskéje Shailene Woodley kaphatja Ana Steele szerepét, Emma Watson pedig az alábbi tweetel vetett véget a lehetséges szereplését illető végtelen spekulációknak, "Ki volt az aki komolyan azt gondolta, hogy szerepelnék a Fifty Shades of Grey-ben? Most komolyan. De tényleg." Viszont ha a dolgok jól alakulnak, a kiválasztott színésznő lehet a következő Jennifer Lawrence, csak szexisebb. Vagy, ez esetben mondjuk, Melanie Griffith.
Dakota Johnson azt állítja, hogy bármit is élsz át éjszakánként azzal neki semmiféle gondja sincs. "Úgy vélem a nőknek olyasfajta kapcsolatban kell élniük, amilyenben csak szeretnének, akarnak és ami boldoggá teszi őket. Ha ez éppen egy szadomazó kapcsolat, akkor az, és ez remek." Ezt jó hallani, ugyanis a Fifty Shades-re még a meghallgatási folyamat is 18 pluszos volt. A casting kezdetén Johnson is csak egy újabb arc és test volt. Majd megkérték, hogy adja elő Ingmar Bergman 1966-os filmjéből, a Personából azt a monológot, amelyben a főszereplő beismeri, hogy a doktor vőlegényét egy ménage à quatre keretében megcsalta egy másik nővel és két tizenéves fiúval a tengerparton, és az incidenst végül abortusz követte. A részlet csupa olyan frázisokat tartalmaz mint például "a sperma belém lövellt" vagy "újra és újra elmentem." A Persona nem popcorn-film.
"Nincs problémám azzal, hogy bármit megtegyek," mondja Johnson. "A titok az, hogy nincs bennem szégyenérzet." Ez az a hozzáállás amivel beelőzte Johnson a bejáratott nevű színésznőket. Míg más fiatal sztárok és az ügynökeik azon kérdés megválaszolásával küzdöttek, hogy vajon a Fifty Shades elég ízléses-e a resuméjukba, Johnson megmutatta képességeit és azt a fajta szexuális őszinteségét, amely a szerephez szükséges. Miután ezen akadályok elhárultak, Johnson fülledt próbafelvételen vett részt a Kemény Motorosok (Sons of Anarchy) sztárjával Charlie Hunnam-mel (akit, mielőtt visszaadta volna a szerepet, eredetileg választottak ki Christian megformálásra és akit végül Dornan váltott). Majd várt.
"Brutális volt," mondja Johnson. "Minden nap telefonáltam ez ügyben, azt kérdezgetve, 'Mi a fene történik?' A végefélé már úgy voltam, 'Vagy megvan ez a szerep vagy seggfej vagyok.'"
Anáról aggodalom-mentesen és ál-ártatlanság nélkül beszél, mintha már élné a karaktert. "Ana egy valódi lány," mondta Johnson. "Nincs benne semmi mű vagy hamis, és ezt nagyra értékelem. Bolondos, okos és egészen normális."
Megint itt ez a szó. De minél többet beszélgetek Johnsonnal, annál inkább válik nyilvánvalóvá, hogy az ő értelmezésében a normális aligha hétköznapi. Ez történik, amikor olyasfajta hollywoodi gyerek vagy, aki a Chateau Marmont úgy kezeli mint a szomszédos Sonic-ot [gyorsétterem]. Mikor a Chateau-ban találkoztunk, odaintegetett a hosztesznek, mint egy sokéves barátnak. Az apja arccsontjával és az édesanyja füstös szemeivel, Johnson akár részese is lehet a következő nagy dolognak, mindeközben rendelkezik az egyfajta enyém-a-város nyugalmával is.
"A könyvet olvasva, azon kaptam magam hogy a szexjeleneteknél sokkal jobban érdekel, hogy miként törik meg egymást érzelmileg," mondta Johnson, kortyolva a fekete kávéját és eszegetve az omlettjét. (Az étrendje csak azért fontos, mert a pletykalapok a közelmúltban azt állították, hogy a Fifty Shades miatt csak dzsúsz-alapú tisztítókúrán él. Johnson erre a kis pletykára látványos szemforgatást produkál, aki – egyébként, csak hogy tudd – karcsú, anélkül hogy ijesztően sovány lenne.) "Úgy gondolom a nőknek van egy olyan része, amely szeretne be/megtörni egy férfit."
Ezt illetően Johnson már a kezdetektől fogva magabiztos. Egyébként azt mondja, "Először nem igazán voltam elkötelezett, de csak azért mert egy kicsit féltem ettől. Az alapanyag intenzív, és ehhez hasonlót még soha ezelőtt nem csináltam. De valami az súgta nekem, hogy ez olyasmi amit meg kellene csinálnom."
A tavalyi nyarat az egyik barátjának házában töltötte New York City-ben, ahol Shakespeare Cymbeline című művének modernkori filmdapatációját forgatta, amikor végre megkapta azt a bizonyos telefonhívást: Ő lesz Ana. "Csak sírtam, és közben ott volt egy csomó kutya a házban," emlékszik vissza. "Az egyik a lábamnál aludt, én pedig az mondtam neki, 'Ébresztő te kis rohadék, ez baromi izgalmas' - majd lehúztam egy pohár whiskey-t."
Johnson hetekig nem mondhatta el senkinek sem a nagy hírt - sem az apukájának, sem az anyukájának, még a nagymamájának sem. És ő meg is tartotta a titkot, mert "néha a szüleidnek van a legnagyobb szája a világon."
A harmadik generációs hollywoodi lét egy bizonyos fajta páncélt nyújt számára, amely hamarosan kapóra jön. Hedren, aki főként Hitchcock Madarak (Birds) című filmjének főszerepéről ismert - hírhedt volt arról, hogy Los Angeles-en kívül a családjával vadállatokkal él együtt; a kis Melanie-ról készült legkorábbi nyilvános fotókon a feje egy oroszlán szájában látható. Griffith 14 éves korában kezdett el randizni Don Johnsonnal, aki együtt szerepelt az édesanyjával egy filmben. Végül 18 éves korában ment hozzá Johnsonhoz, de gyorsan is elváltak, majd újra összeházasodtak. Dakota 1989-ben született. Végül a pár 1996-ban vált el, Griffith pedig még abban az évben hozzáment Banderas-hoz.
Johnson tompítja azt a tényt, miszerint az apja és az anyukája volt a korszakuk Brad-je és Jen-je (vagy talán Liz-e és Dick-je?), de azt legalább belátja, hogy a gyerekkora különbözött az átlagos gimisekétől. "Az apukám akkoriban forgatta a Nash Bridgest San Franciscóban, szóval ott voltam szinte minden nap," mondta. "Az anyukám pedig egy csomó dologban benne volt, filmeket csinált, Antonio is forgatott. Mindenhol jártam, a világ minden részén. Annyira imádtam."
De a megtört hírnévnek is van egy éles – vagy ahogy Dakota nevezi, agyfasz – oldala. “Szerintem az iskolához való hozzászokást a másodiktól az ötödik osztályig tapasztalja meg az ember. Ezekben az években én sosem voltam otthon.” Évekig tartó otthoni és forgatásokon való tanulás után a szülei elküldték egy észak-karolinai katolikus bentlakásos suliba. Dakota először úgy vélte, ez jó ötlet, majd megérkezett az iskolába... "Nyomorultul éreztem ott magam. A suli nagyszerű volt, de a lányok abban a koncentrációban egyszerűen szörnyűek, de tényleg." Végül sikerült az apukáját rávennie, hogy otthagyhassa az iskolát. Amikor arról kérdezem ezt mégis miként érte el nála, a reggel legnagyobb mosolyát villantja meg: “Totálisan a zsebemben volt. Elbűvöltem.” Pontosan hogyan? Az ujjával egy kört rajzol az arca körül és félénkké válik, majd nevet. "Nem tudom, ezzel az arccal?"
A következő megálló a Santa Monicai-i New Roads művészeti iskola volt, ahol Johnson a rajzolásnál időzött egy darabig. “Egy idő után kicsit eluntam. Olyan sokféle módon lehet lerajzolni egy meztelen nőt vagy férfit. Olyan sokféle péniszt láthatok és rajzolhatok még.” A legnehezebb része viszont az volt, amikor meg kellett birkóznia a családját érintő támadásokkal, az osztálytársai által mutogatott cikkekkel a szüleiről - egy részük igaz volt, ám sokuk még meg sem közelítette a valóságot. "Az emberek, főleg a sajtó, szeret rászállni a hírességek gyerekeire, és ez kibaszottul szörnyű," mondta. "Kitalálnak dolgokat. Ez annyira, de annyira szomorú. És te, mint 16 éves az égvilágon semmit sem tudsz tenni. Csak azt kérdezgeted, 'Mi a franc? Miért? Mit tettem?'"
Amikor bejelentették, hogy Johnson kapta a Fifty Shades női főszerepét számtalan cikk említette meg, hogy tiniként 30 napot töltött kábítószerfüggősége miatt egy malibui rehab központban. Esküszik, hogy ez soha nem történt meg. "A szüleimnek megvoltak a maguk problémái, amely olyan helyzetbe hozott, hogy ezekkel az igazán felnőttes dolgokkal már nagyon fiatalon meg kellett küzdenem," mondta Johnson burkoltan utalva mindkét szülője jól dokumentált alkoholproblémájára. "Szükségem volt ezzel kapcsolatban segítségére, terápiaszerűen. Gyerekként megbízol valakiben, aztán cserébe viszont jól átcseszik a fejed."
Mindezt figyelembe véve, miért a szülei nyomdokain halad? Ezen kérdésnél Hollywood következő legcukibb arcát elveszett-kislány-tekintet emészti fel. "Egy részem úgy érzi, hogy nincs más amit csinálhatnék." Az a helyzet, hogy Dakota Johnson nem csak csinálja a színészkedést, hanem tényleg igazán jól űzi.
Ugyanakkor egy kis időbe telt, míg meggyőzte magát. Így csak 2008-ban kezdett neki a színészkedésnek, de a tapasztalat-hiány és az egy-híresség-lánya vagyok szindróma együttesen önszabotálásban teljesedett ki. "18 éves voltam és kiborultam," mondja Johnson. "Azt hiszem egy részem nem igazán hitte el, hogy tehetséges vagyok."
Ám a komédia megmentette. 2010-ben azon kapta magát, hogy Judd Apatow-nál jár meghallgatáson. "Dakota a Csajok (Girls) meghallgatására jött el és elképesztő volt, természetesen vicces," mesélte Apatow. "Nem volt neki szerepünk, de nagy benyomást tett rám/ránk."
Abban az időben, Apatow barátja Nick Stoller keresett valakit Audrey, Jason Segel mániákus, túlságosan fiatal barátnőjének szerepére az Ötéves Jegyességbe. A talán "kémiailag egyensúlytalan**" Audreyt csak a folyamatos szex vagy a hajnali 4 órakor a hálószobájában tartott Zumba táncparti elégíti ki. Az Aptow/Stoller világ az improvizáció körül forog, amit Johnson még soha életében azelőtt nem csinált - de természetesen jött belőle. "Felépítette az egész karaktert. Azt mondtam magamnak, 'Filmsztár lesz belőle,'" mondta Stoller, aki miatta további jeleneteket adott a filmhez. "Chris Pratt és Mila Kunis esetén is megvolt az az érzésem, mint ami Dakotánál." Ami pedig a Fifty Shades-t illeti, "Ha olyasvalakire bízzák [Ana szerepét] aki nem vicces, az vacak tudott volna lenni," mondja, "de a humorérzék biztosítva lesz általa, és ez a legfontosabb. Továbbá nagyon csinos! Megtalálni ezeket tulajdonságokat egy színésznőben ritka. Olyan mint Meg Ryan."
Az Ötéves Jegyességet A közösségi háló követte, ahol Johnson - mint stanfordi egyetemista - tökéletesen fest férfialsóban, miközben állja a sarat a megasztár Justin Timberlake-kel szemben. Míg a Fifty Shades meghallgatási folyamata cammogott, Johnson felvételizett a Ben&Kate, egy 2012-es FOX komédia női címszerepére, ahol egy testvérpár együtt neveli fel a nő lányát.
Akkoriban a sorozat főproducere, Jake Kasdan - egy újabb Apatow-cinkos - úgy vélte le kell mondaniuk egy időre a szériáról, mert nem találták meg a megfelelő Kate-et. Majd Johnson képbe került. "Nem volt kérdéses, teljes volt az egyetértés," mondja Kasdan. "Természetes, belső érzelmekkel és hihetetlenül őszinte megjelenéssel rendelkezik. Komikusi tárházának gyökerei abból erednek, hogy ő valójában egy különc, fura személyiség, miközben mi tudjuk róla, hogy egy elbűvölő ember."
A sorozat csak 13 részt élt meg, de Johnson bebizonyította, hogy meg tud birkózni a meccslabdákkal és csavartlabdákkal egyaránt; kezdve a vásznon, sorozatbéli lányával megélt gyengéd pillanatoktól a nevetés magjának elvetéséig. Ahogy a sorozatkasza felderengett a látóhatáron, Kasdan azt mondta a csatorna vezetőinek, hogy "Fogtok még felőle hallani és akkor azt gondoljátok, majd 'Egyszer ő a miénk volt ebben sorozatban.'" Nevet. "De arra nem számítottam, hogy ez azonnal megtörténik."
Kasdan, aki egyébként a legendás író-rendező Lawrence Kasdan (A test melege, A nagy borzongás) fia, szerint megvan a maga privilégiuma Johnson neveltetésének: "A legtöbb ember akkor szembesül mindezzel, amikor megpróbálja megalapozni a karrierjét. De számára nagy előnyt jelent az, hogy már tudja miként is működik az egész gépezet."
A Chateau után Johnsonnal átautózunk az ELLE címlapfotózására Los Angeles másik felébe. Szeleburdi, bolondos amikor befejezi a barátjával, Jordan Mastersonnal - az ABC Last Man Standing című sorozatának színészével - folytatott telefonhívását. Ugyanis azon reggel Masterson átadta neki a karácsonyi ajándékát, ami miatt még mindig a fellegekben jár. "Dupla mosdókagylóval lepett meg!" kiáltja. "Ő maga csinálta/alakította ki. Szerintem a dupla mosdókagyló minden párkapcsolat kulcsa."
Épp amikor kezdeném elfogadni, hogy ő tényleg csak egy átlagos lány, aki próbálja megtalálni a helyét egy őrült világban, a beszélgetés iránya az élettől való hatalmas elvárásai felé terelődik és Johnson átváltozik egy 35 éves sokatlátott emberré. ”Nézd, nem kell hülyének lennem ahhoz, hogy tudjam hogy ez az egész egy hullám. Az egyik pillanatban még te vagy a kibaszott istencsászár, a másik percben meg már le se.... Nekem ez nem számít.”
Különben is, a szülei kiállnak mellette és támogatják. A kezdeti sokk - "Mindannyian kiborultak hogy 'Atyaég!'" - után teljes mértékben a Fifty Shades Express fedélzetén vannak. Amikor a Twitter-szféra kritizálta Johnson beválogatását, Melanie Griffith anyatigris üzemmódba kapcsolt. "Valakit leribancozott," mondja Dakota vidáman. "Pedig az anyukám a legkedvesebb ember a világon."
Amikor megérkezünk a fotózásra, Johnson eltűnik két órára. Még mindig van némi kétségem afelől, hogy ez az okostojás kölyök hogy fog sikerre jutni egy erotikus szereppel. Majd előbukkan egy szűk zöld ruhában, a kék szemei ragyognak a sminkje mögül és vigyorog.
"Jól összeraktak, mi?"
A kamera elkezd kattogni. Űzött tekintettel bámul a lencsékbe, a kezeivel pedig a harisnyát húzza lefelé a lábáról. Majd a fotózás leáll, Dakota odamegy a monitorhoz, hogy megnézze a képeket. Nem tudja elfojtani a kuncogását.
"Van egy csomó jó felvétel a hátsómról. Nem tudsz hibázni néhány jó fenék-fotóval."
Majd lóbálva a magassarkúkat lányos szökellésekkel visszamegy az öltözőjébe. Azt hiszem rendben lesz.
Írta: Stephen Rodrick | ELLE | 2014. Március
*Red-States: Vörös/Piros azaz többségi republikánus államok
**Chemical Imbalance: a legtöbb mentális betegséget az agyműködésben részt vevő vegyületek egyensúlyzavara okozza.
2 megjegyzés :
Szia! Lefordítod majd ezt a cikket ? :)
Mint ahogy fentebb is írtam, ahogy lesz időm (értsd ahogy a munkám engedi és nem leszek baromi fáradt) le lesz fordítva. :)
Megjegyzés küldése