Ő az a féri, aki világszerte milliónyi fantáziák alanyává válik, ahogy mozikba kerül a Fifty Shades of Grey, az idei év legjobban várt filmje. Készen állsz? És mi?
Mi mást tehetnél mintsem filmsztárrá válni, amikor a legkorábbi emléked, három éves korodból a téged körülvevő sikítozó nők látványa, ahogy rohannak veled, hogy rendbe tegyék az arcod a plasztikai sebészetre Hollywoodban? Elnézést, úgy értem Holywoodban - azaz azon észak-írországi kisvárosban, ahol Jamie Dornan felnőtt. A balesetet egy kutyában megbotlás okozta.
"Nos, azt hiszem tulajdonképpen a szappanhabon csúsztam meg," mondja egy nyugat-londoni kávézóban borsmentateát iszogatva. "A border collienkat (brit pásztorkutyafajta) mosdattuk a házunk mögötti kertben, Én meg belerohantam a szappanosvízbe, megcsúsztam és bevertem a fejem egy kőlépcsőbe. Emlékszem, ahogy ott ülök a konyhapulton és anya sír, és a nagyim is, és sok a vér. Majd a liftajtókra a kórházban, és hogy anyut nem engedték be," emlékszik vissza a 32 éves színész. "Valami gond volt az összevarrással, a vágás helyzetével - szóval egy kisebb plasztikai beavatkozásra volt szükség," teszi hozzá. "Legalábbis apu szerint, aki orvos, és azt hiszem ők kevesebbet hazudnak mint az átlagemberek."
Mosolyog, a homlokába fésült haját kicsit megemeli, hogy megmutassa a sebhelyet a homlokán, Én pedig a lehető legközelebb hajolok a korábbi Calvin Klein alsónadrág modellhez, amennyire azt a társadalmi normák lehetővé teszik. A Fifty Shades of Grey-nek köszönhetően, hamarosan sokkal több nő fog sikítozni a láttán, annak ellenére, hogy isten tudja miért, még mindig kínosan és kényelmetlenül érzi magát ennek kilátásba helyezésekor, és a saját varázsának nyilvánvaló tényétől.
De február 13-án, a mozik kitárják kapuikat a hiperventiláló Fifty Shades rajongók előtt az Atlanti-óceán mindkét partján, hogy végre láthassák Dornant megformálni a szado-mazó irodalmi fantáziájuk tárgyát: azaz Christian Grey-t. Ha azt mondjuk nem elég nagy a hype a film körül, akkor az olyan, mintha azt mondanánk a könyv csak pár példányban kelt el: a karizmatikus, kisgyermekkori démonaival küzdő milliomos szadista és a Dakota Johnson által megformált ártatlan irodalom-szakos hallgató történetét - akit Grey a Fájdalom Vörös Szobájában csábít el és tesz magáévá - valószínűleg több ember olvasta mint a Bibliát.
Minden rendező LA-ben akarta, de végül a brit művész és rendező, Sam Taylor-Johnson ülhetett a direktori székbe - eléggé különös választás egy ekkora blockbusterhez. A férfi főszerep először Charlie Hunnamé volt, de Ő menetrendi konfliktusra hivatkozva később kiszállt a projektből. Dornan már az első körben küldött egy meghallgatási videót, "de semmit nem hallottam efelől, még egy nagyon apró visszajelzést sem kaptam. Hónapokon át. Végül azt gondoltam, 'Nos, legalább adtam ennek is egy esélyt.' Aztán hirtelen... lehet, hogy belebotlottak az anyagomba az archívban." Nevetni kezd.
Sam Taylor-Johnson hívta fel késő éjszaka, amikor már ágyban volt a feleségével "valami rémes televíziós műsort néztünk - ó, már tudom, a Raktár-háborúkat. Imádom! Fogalmam sincs, hogy mit mondott Sam, de annyit azért felfogtam belőle, hogy szeretnének velem találkozni. Úgyhogy elmondtam a feleségemnek..." És hadd találjam ki, Ő azt mondta: "Ó szívecském, hadd segítsek azonnal a szerepbe kerülni..."
"Természetesen nem," mondja határozottan, ahogy belekezdek az álomszekvenciámba. "Elmentünk aludni. Hajnali 3 óra volt! De, a forgatáson, Samnek volt egy bámulatos módja arra, hogy úgy érezzük ez nem ijesztőbb vagy nagyobb forgatás mint bármelyik más. Képesek voltunk kizárni, hogy mi folyik a külvilágban - a hisztériát és a lármát - és arra fókuszálni, hogy a lehető legjobb filmet csináljuk meg."
A filmre felkészülés gyanánt ellátogatott egy valaki házában működtettet privát kazamatámba, "Egyedüli nézőközönség voltam. Szóval lementem, a férfi megkínált sörrel, és csinálták... hát amit szoktak. Szemtanúja voltam, ahogy egy domináns a két alárendeltje közül az egyikkel bánik, végül a forgatás során Ő lett a kink-tanácsadónk." Szóval csak ültél ott magadban, sörrel a kezedben, és nézted őket, er, tudod... Nem feszengted magad halálra? "Dehogynem! Nem tudom, hogy azért mert ott voltam velük a szobában, de sokszor szünetet tartottak miközben vihogásban törtek ki. Azt mondtam, 'Gyerünk srácok, tudom hogy nem fizetek ezért, de valami showt várok.' Érdekes egy este volt. Majd hazamentem a feleségemhez és az újszülött kislányomhoz... de mielőtt bármelyikükhöz is hozzáértem volna, hosszú zuhanyt vettem."
Dornan kötözős milliomosának van egy gyermekkori trauma miatti érzelmi háttértörténete, ami szintén elmesélésre kerül. "Tudnod kell, hogy ez honnan ered, mert ez rendkívül fontos részét képezi a karakterének. És a szerelmi történet is sokkal fontosabb mint a BDSM aspektus. Úgy értem, mi egy szerelmi történetet fogunk elmesélni, tudod, ezt nem lehet egyszerűen..." szünetet tart, "csak a Vörös Szobában történtettek letudni. Annál sokkal több mindenről szól ez az egész."
Dornan már eljátszott egy szerepet, amely bizonyos szempontból hasonlítható ehhez. Paul Spectorét a BBC krimi drámájában A hajszában: férj, apa és gyásztanácsadó, aki egyben nők sorozatgyilkosa és akit, a Gillian Anderson által megformált nyomozó üldöz. Dornan a pszichopatát kifürkészhetetlen nyugodtsággal formálta meg, amely BAFTA-jelölést is hozott számára, de szeretné hangsúlyozni a két szerep között különbözőséget. "Mindketten nőket kötöznek ágyhoz, igen; de teljesen más okokból. Ha a motivációk annyira eltérőek, akkor a tetteteknek is másnak kell lenniük. Nagyon dühös lennék, ha az emberek azt gondolnánk, hogy kétszer ugyanazt az előadást/teljesítményt/játékot fogom nyújtani."
És mi a helyzet azokkal az emberekkel, akik ezt az egész Fifty Shades dolgot egy kicsit anti-feministának tartják? Megérti. "De tudod, akik ebben benne vannak, azokat senki sem kényszeríti; teljesen megegyezésen alapuló. Személy szerint, nagyon imádom a golfot, és az egész életem a golf megvédésével töltöm, mert egyes emberek nem értik mi a jó benne. Megértem, hogy emberek miért mondják, hogy lekötözni egy nőt és elfenekelni az nőgyűlölés. De valójában, több férfi alárendelt mint nő. Nagyon erős férfiak. 100%-ra mondom, hogy vannak olyanok, akikkel együtt vacsoráztál/találkoztál és csinálták már. Ez sokkal nagyobb dolog, mint képzeltem: nagyjából minden városban a világon, amit meg tudsz nevezni, vannak olyan emberek, akik vágynak az elfenekelésre egy szegecses lapáttal. Ami engem illet, ez iránt nem sóvárgok, de nem is lehetsz dühös, indulatos."
Azt azért meg kell említeni, hogy Dornan valószínűleg mindent tud a tárgyiasítás érzéséről: egy évtizeddel ezelőtt, mint még férfimodell együtt járt Keira Knightley-val. Nem mintha ez a modellkedés valamiféle hobbi lett volna számára - nagy névnek számított a szakmában, Eva Mendes-zel és Kate Moss-szal szerepelt kampányokban; Dior és Armani reklámokban szerepelt. Habár jelenleg megpróbál udvariasan beszélni a modellkedésről - számomra legalábbis-, elég egyértelmű, hogy gyűlölte.
Nem említi Keirát közvetlenül, de a hírnév azon szintje, amiben része volt - és a paparazzik vakuinak ezzel járó áradata - rá is hatással volt, és megkérdőjelezte a motivációit a színésszé válását illetően: "Nem azért csinálod, hogy néhány fickó egy kibaszott bokorban üldögéljen a házad előtt a kameráikkal. Egyszerűen nem ezért csinálod. Az irodai meló szimplán nem nekem való; nincs hozzá meg a vérmérsékletem. De nem tudom, hogy lehet erre felkészülni. Nem bujdokolhatsz. Akkor rengeteg kapucnis felsővel és baseball sapkával? De majd megbirkózom ezzel, ha itt lesz az ideje. Eléggé öntudatosnak érzem magam afelől, hogy kis is vagyok. Nem ez az első alkalommal ülök ezen a 'lovon'."
2013-ban feleségül vette a szintén színész Amelia Warnert Somerset-ben, aki állapotos volt a kislányukkal - Ő már egy éves, és minden reggel Marmite*-os pirítóst eszik. Az apaság "hihetetlen."
"Az utóbbi pár hétvégét távol kellett töltenem, és amikor hazamentem, alig ismertem fel és ez szörnyű; annyira gyorsan és sokat változik," mondja. "Majd ott van ez a hatalmas félelem a részemről, hogy nem fog felismerni. A szakáll viszont sokat segít, de amikor néhány alkalommal le kellett vágnom, az első pár órában sokkolt volt. Úgy nézett rám, hogy 'Szeretlek? Azt hiszem szeretlek.' Ilyenkor vissza kell nyernem a bizalmát." A kislánya Kanadában született, két nappal a Fifty Shades forgatásának megkezdése előtt: "Ez egy olyan mentális időszak volt." Kíváncsi vagyok, hogy fogja elmagyarázni a barátnőinek, amikor már idősebb lesz, pontosan miért is van kanadai útlevele. "A feleségemmel már beszélgettünk erről," vigyorogva ismeri be Jamie. "Igen, de majd foglalkozunk ezzel, ha itt az ideje."
A háromtagú család jelenleg London nyugati részén él, de több mint valószínű nem marad ez így örökké. Jamie a tengerpart közelében nőtt fel és szeretné, ha egy nap ez megadatna majd a gyerekeinek is, habár Észak-Írországba nem fog visszaköltözni. "Londonban lemész edzőterembe és tömve van, amellett annyiba kerül mint fél évnyi focizás kedd esténként. Nyugat-Londonban egy szuterén lakás megvétele is őrült mennyiségű pénzösszegbe kerül, és nem tudom, hogy olyasfajta emberré akarok-e válni, aki azt gondolja, hogy ez így tök rendben van."
Mindazonáltal, nemrég egy vad éjszakát töltött csak egy klubtagsággal látogatható kelet-londoni szórakozóhelyen, "de amikor kijöttem azt gondoltam: 'Hajnali négy van és baromi távol vagyok az otthonomtól és a feleségemtől.' Minitaxiznom kellett, ami mindig olyan lehangoló. Habár valójában a legjobb beszélgetéseimet mindig a minitaxisofőrökkel folytatom le. Szerintem tök jó velük beszélgetni - bár ők viszont szerintem valószínűleg azt gondolják: 'Miért pont Őt kellett felvennem?' És mindig a Magic vagy a Heart rádióállomás szól náluk, szóval egész úton hazafelé The Carpenterst énekelsz."
A minap egy legénybúcsún is részt vett. "De ez volt a leglegénybúcsútalanabb legénybúcsú. Egy Edward-korabeli vidéki házban voltunk Norfolkban és íjászkodtunk, és tudod, csak üldögéltünk a tűz körül. Volt külön szakácsunk és minden ilyesmi! Undorítóan középosztálybeli. Majd egy vonatot helyettesítő busszal kellett eljönnöm Norfolkból, szóval öt órámba telt hazajutni." Bocsánat, de Jamie Dornan tényleg fennragadt egy norfolki helyettesítő buszjáratra? Nevet. "Otthonhagytam az autónkat, hogy a feleségem használhassa."
Hírnév? Jól fogja kezelni.
Mi mást tehetnél mintsem filmsztárrá válni, amikor a legkorábbi emléked, három éves korodból a téged körülvevő sikítozó nők látványa, ahogy rohannak veled, hogy rendbe tegyék az arcod a plasztikai sebészetre Hollywoodban? Elnézést, úgy értem Holywoodban - azaz azon észak-írországi kisvárosban, ahol Jamie Dornan felnőtt. A balesetet egy kutyában megbotlás okozta.
"Nos, azt hiszem tulajdonképpen a szappanhabon csúsztam meg," mondja egy nyugat-londoni kávézóban borsmentateát iszogatva. "A border collienkat (brit pásztorkutyafajta) mosdattuk a házunk mögötti kertben, Én meg belerohantam a szappanosvízbe, megcsúsztam és bevertem a fejem egy kőlépcsőbe. Emlékszem, ahogy ott ülök a konyhapulton és anya sír, és a nagyim is, és sok a vér. Majd a liftajtókra a kórházban, és hogy anyut nem engedték be," emlékszik vissza a 32 éves színész. "Valami gond volt az összevarrással, a vágás helyzetével - szóval egy kisebb plasztikai beavatkozásra volt szükség," teszi hozzá. "Legalábbis apu szerint, aki orvos, és azt hiszem ők kevesebbet hazudnak mint az átlagemberek."
Mosolyog, a homlokába fésült haját kicsit megemeli, hogy megmutassa a sebhelyet a homlokán, Én pedig a lehető legközelebb hajolok a korábbi Calvin Klein alsónadrág modellhez, amennyire azt a társadalmi normák lehetővé teszik. A Fifty Shades of Grey-nek köszönhetően, hamarosan sokkal több nő fog sikítozni a láttán, annak ellenére, hogy isten tudja miért, még mindig kínosan és kényelmetlenül érzi magát ennek kilátásba helyezésekor, és a saját varázsának nyilvánvaló tényétől.
De február 13-án, a mozik kitárják kapuikat a hiperventiláló Fifty Shades rajongók előtt az Atlanti-óceán mindkét partján, hogy végre láthassák Dornant megformálni a szado-mazó irodalmi fantáziájuk tárgyát: azaz Christian Grey-t. Ha azt mondjuk nem elég nagy a hype a film körül, akkor az olyan, mintha azt mondanánk a könyv csak pár példányban kelt el: a karizmatikus, kisgyermekkori démonaival küzdő milliomos szadista és a Dakota Johnson által megformált ártatlan irodalom-szakos hallgató történetét - akit Grey a Fájdalom Vörös Szobájában csábít el és tesz magáévá - valószínűleg több ember olvasta mint a Bibliát.
Minden rendező LA-ben akarta, de végül a brit művész és rendező, Sam Taylor-Johnson ülhetett a direktori székbe - eléggé különös választás egy ekkora blockbusterhez. A férfi főszerep először Charlie Hunnamé volt, de Ő menetrendi konfliktusra hivatkozva később kiszállt a projektből. Dornan már az első körben küldött egy meghallgatási videót, "de semmit nem hallottam efelől, még egy nagyon apró visszajelzést sem kaptam. Hónapokon át. Végül azt gondoltam, 'Nos, legalább adtam ennek is egy esélyt.' Aztán hirtelen... lehet, hogy belebotlottak az anyagomba az archívban." Nevetni kezd.
Sam Taylor-Johnson hívta fel késő éjszaka, amikor már ágyban volt a feleségével "valami rémes televíziós műsort néztünk - ó, már tudom, a Raktár-háborúkat. Imádom! Fogalmam sincs, hogy mit mondott Sam, de annyit azért felfogtam belőle, hogy szeretnének velem találkozni. Úgyhogy elmondtam a feleségemnek..." És hadd találjam ki, Ő azt mondta: "Ó szívecském, hadd segítsek azonnal a szerepbe kerülni..."
"Természetesen nem," mondja határozottan, ahogy belekezdek az álomszekvenciámba. "Elmentünk aludni. Hajnali 3 óra volt! De, a forgatáson, Samnek volt egy bámulatos módja arra, hogy úgy érezzük ez nem ijesztőbb vagy nagyobb forgatás mint bármelyik más. Képesek voltunk kizárni, hogy mi folyik a külvilágban - a hisztériát és a lármát - és arra fókuszálni, hogy a lehető legjobb filmet csináljuk meg."
A filmre felkészülés gyanánt ellátogatott egy valaki házában működtettet privát kazamatámba, "Egyedüli nézőközönség voltam. Szóval lementem, a férfi megkínált sörrel, és csinálták... hát amit szoktak. Szemtanúja voltam, ahogy egy domináns a két alárendeltje közül az egyikkel bánik, végül a forgatás során Ő lett a kink-tanácsadónk." Szóval csak ültél ott magadban, sörrel a kezedben, és nézted őket, er, tudod... Nem feszengted magad halálra? "Dehogynem! Nem tudom, hogy azért mert ott voltam velük a szobában, de sokszor szünetet tartottak miközben vihogásban törtek ki. Azt mondtam, 'Gyerünk srácok, tudom hogy nem fizetek ezért, de valami showt várok.' Érdekes egy este volt. Majd hazamentem a feleségemhez és az újszülött kislányomhoz... de mielőtt bármelyikükhöz is hozzáértem volna, hosszú zuhanyt vettem."
Dornan kötözős milliomosának van egy gyermekkori trauma miatti érzelmi háttértörténete, ami szintén elmesélésre kerül. "Tudnod kell, hogy ez honnan ered, mert ez rendkívül fontos részét képezi a karakterének. És a szerelmi történet is sokkal fontosabb mint a BDSM aspektus. Úgy értem, mi egy szerelmi történetet fogunk elmesélni, tudod, ezt nem lehet egyszerűen..." szünetet tart, "csak a Vörös Szobában történtettek letudni. Annál sokkal több mindenről szól ez az egész."
Dornan már eljátszott egy szerepet, amely bizonyos szempontból hasonlítható ehhez. Paul Spectorét a BBC krimi drámájában A hajszában: férj, apa és gyásztanácsadó, aki egyben nők sorozatgyilkosa és akit, a Gillian Anderson által megformált nyomozó üldöz. Dornan a pszichopatát kifürkészhetetlen nyugodtsággal formálta meg, amely BAFTA-jelölést is hozott számára, de szeretné hangsúlyozni a két szerep között különbözőséget. "Mindketten nőket kötöznek ágyhoz, igen; de teljesen más okokból. Ha a motivációk annyira eltérőek, akkor a tetteteknek is másnak kell lenniük. Nagyon dühös lennék, ha az emberek azt gondolnánk, hogy kétszer ugyanazt az előadást/teljesítményt/játékot fogom nyújtani."
És mi a helyzet azokkal az emberekkel, akik ezt az egész Fifty Shades dolgot egy kicsit anti-feministának tartják? Megérti. "De tudod, akik ebben benne vannak, azokat senki sem kényszeríti; teljesen megegyezésen alapuló. Személy szerint, nagyon imádom a golfot, és az egész életem a golf megvédésével töltöm, mert egyes emberek nem értik mi a jó benne. Megértem, hogy emberek miért mondják, hogy lekötözni egy nőt és elfenekelni az nőgyűlölés. De valójában, több férfi alárendelt mint nő. Nagyon erős férfiak. 100%-ra mondom, hogy vannak olyanok, akikkel együtt vacsoráztál/találkoztál és csinálták már. Ez sokkal nagyobb dolog, mint képzeltem: nagyjából minden városban a világon, amit meg tudsz nevezni, vannak olyan emberek, akik vágynak az elfenekelésre egy szegecses lapáttal. Ami engem illet, ez iránt nem sóvárgok, de nem is lehetsz dühös, indulatos."
Azt azért meg kell említeni, hogy Dornan valószínűleg mindent tud a tárgyiasítás érzéséről: egy évtizeddel ezelőtt, mint még férfimodell együtt járt Keira Knightley-val. Nem mintha ez a modellkedés valamiféle hobbi lett volna számára - nagy névnek számított a szakmában, Eva Mendes-zel és Kate Moss-szal szerepelt kampányokban; Dior és Armani reklámokban szerepelt. Habár jelenleg megpróbál udvariasan beszélni a modellkedésről - számomra legalábbis-, elég egyértelmű, hogy gyűlölte.
Nem említi Keirát közvetlenül, de a hírnév azon szintje, amiben része volt - és a paparazzik vakuinak ezzel járó áradata - rá is hatással volt, és megkérdőjelezte a motivációit a színésszé válását illetően: "Nem azért csinálod, hogy néhány fickó egy kibaszott bokorban üldögéljen a házad előtt a kameráikkal. Egyszerűen nem ezért csinálod. Az irodai meló szimplán nem nekem való; nincs hozzá meg a vérmérsékletem. De nem tudom, hogy lehet erre felkészülni. Nem bujdokolhatsz. Akkor rengeteg kapucnis felsővel és baseball sapkával? De majd megbirkózom ezzel, ha itt lesz az ideje. Eléggé öntudatosnak érzem magam afelől, hogy kis is vagyok. Nem ez az első alkalommal ülök ezen a 'lovon'."
2013-ban feleségül vette a szintén színész Amelia Warnert Somerset-ben, aki állapotos volt a kislányukkal - Ő már egy éves, és minden reggel Marmite*-os pirítóst eszik. Az apaság "hihetetlen."
"Az utóbbi pár hétvégét távol kellett töltenem, és amikor hazamentem, alig ismertem fel és ez szörnyű; annyira gyorsan és sokat változik," mondja. "Majd ott van ez a hatalmas félelem a részemről, hogy nem fog felismerni. A szakáll viszont sokat segít, de amikor néhány alkalommal le kellett vágnom, az első pár órában sokkolt volt. Úgy nézett rám, hogy 'Szeretlek? Azt hiszem szeretlek.' Ilyenkor vissza kell nyernem a bizalmát." A kislánya Kanadában született, két nappal a Fifty Shades forgatásának megkezdése előtt: "Ez egy olyan mentális időszak volt." Kíváncsi vagyok, hogy fogja elmagyarázni a barátnőinek, amikor már idősebb lesz, pontosan miért is van kanadai útlevele. "A feleségemmel már beszélgettünk erről," vigyorogva ismeri be Jamie. "Igen, de majd foglalkozunk ezzel, ha itt az ideje."
A háromtagú család jelenleg London nyugati részén él, de több mint valószínű nem marad ez így örökké. Jamie a tengerpart közelében nőtt fel és szeretné, ha egy nap ez megadatna majd a gyerekeinek is, habár Észak-Írországba nem fog visszaköltözni. "Londonban lemész edzőterembe és tömve van, amellett annyiba kerül mint fél évnyi focizás kedd esténként. Nyugat-Londonban egy szuterén lakás megvétele is őrült mennyiségű pénzösszegbe kerül, és nem tudom, hogy olyasfajta emberré akarok-e válni, aki azt gondolja, hogy ez így tök rendben van."
Mindazonáltal, nemrég egy vad éjszakát töltött csak egy klubtagsággal látogatható kelet-londoni szórakozóhelyen, "de amikor kijöttem azt gondoltam: 'Hajnali négy van és baromi távol vagyok az otthonomtól és a feleségemtől.' Minitaxiznom kellett, ami mindig olyan lehangoló. Habár valójában a legjobb beszélgetéseimet mindig a minitaxisofőrökkel folytatom le. Szerintem tök jó velük beszélgetni - bár ők viszont szerintem valószínűleg azt gondolják: 'Miért pont Őt kellett felvennem?' És mindig a Magic vagy a Heart rádióállomás szól náluk, szóval egész úton hazafelé The Carpenterst énekelsz."
A minap egy legénybúcsún is részt vett. "De ez volt a leglegénybúcsútalanabb legénybúcsú. Egy Edward-korabeli vidéki házban voltunk Norfolkban és íjászkodtunk, és tudod, csak üldögéltünk a tűz körül. Volt külön szakácsunk és minden ilyesmi! Undorítóan középosztálybeli. Majd egy vonatot helyettesítő busszal kellett eljönnöm Norfolkból, szóval öt órámba telt hazajutni." Bocsánat, de Jamie Dornan tényleg fennragadt egy norfolki helyettesítő buszjáratra? Nevet. "Otthonhagytam az autónkat, hogy a feleségem használhassa."
Hírnév? Jól fogja kezelni.
Interjú: Sophie Heawood
Fotók: Jeff Hahn
UHQ Szkennek: ITT
*Marmite: A Marmite egy kenhető, ragadós, nagyon sötétbarna, sós krém. Főleg vajas pirítósra vékonyan felkenve fogyasztják, vagy sajtos szendvicset kennek meg vele.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése