Los Angeles Times | Sam Taylor-Johnson már hónapok óta dolgozott titokban az új filmjén, amikor végre lehetősége nyílt megmutatni belőle egy jelenetet egy friss-szemű nézőnek - egészen pontosan Beyoncé-nak.
A londoni születésű rendező a 2015-ös év egyik legjobban várt filmjét készíti, E.L. James bestseller regényének, azaz a Fifty Shades of Grey filmadaptációját, a trilógia első darabját, amely guilty pleasure kiadói jelenségként gyújt lángra 2011-ben és több mint 100 milliónyi, főleg női olvasó számára prezentált egy meghökkentő erotikus történetet.
Tavaly, Taylor-Johnson elvitt néhány jelenetet a filmből Beyoncé Los Angeles-i otthonába, így a popsztár láthatta, hogy a zenéje miként dúcolja alá a fülledt drámát, amely egy diplomázó egérszürke főiskolásról, Anastasia Steele-ről (Dakota Johnson) szól, aki egy szexuálisan alárendelt kapcsolatba bonyolódik a titokzatos fiatal milliomossal, Christian Grey-jel (Jamie Dornan).
"A jelenet, amit megmutattam nem volt kontextusban," mondta Taylor-Johnson visszaemlékezve arra az anyagra, amint megosztott Beyoncé-val. "Mármint nem a lassú találkozás és az interjú, majd a kávézó volt az, egyszerűen csak belecsaptam a közepébe, "Itt egy hardcore szexjelenet. Helló, örülök, hogy találkoztunk'... Majd egyszeriben elborzadva éreztem magam. Hirtelen azt gondoltam, "Ez eléggé explicit, és még nem is ismerem ezt a nőt." Taylor-Johnson azokat a jeleneteket hamarosan egy sokkal nagyobb nézőközönséggel is meg fogja osztani, amikor a Fifty Shades of Grey végre Február 13-án a mozikba kerül.
Mint a Csillagok háborújának és a számtalan képregény filmeknek, ennek is megvan a maga lelkes közönsége, akiket ki kell elégíteni. Az eredetileg Alkonyat fanfictionként indult széria a szó szoros értelemben kisarjadt a lelkes, szenvedélyes rajongók világából, és annak, hogy mennyi rajongó is éhezik erre a filmre, nem lehetne egyértelműbb jele, minthogy a Fifty Shades előzetese lett 2014 legnézettebbje, 93 milliónyi megtekintéssel a júliusi debütálása óta.
Tapasztalathiány?
Taylor-Johnson a projektbe határozott művészi vízióval érkezett, különösen a film szexuális politikáját illetően, és a rajongói lélekről szerzett értékes tapasztalattal - ugyanis az előző munkája, a 2009-es John Lennon életrajzi-film, a 'Nowhere Boy' volt. Ezzel az egyetlen független filmmel a zsebében, nem Ő a legnyilvánvalóbb választás egy ilyen nagy stúdiófilm irányítására.
"Emlékszem, az egyik [Fifty Shades] producer azt kérdezte tőlem, 'Meg tudsz birkózni egy ekkora rajongótáborral rendelkező film elkészítésével?'" mondta. "Emlékeztettem, hogy csináltam az egyik Beatles-tagról filmet. Hasonló volt a helyzet, amint a casting elkezdődött - mindenki megtalál, ezt kellene csinálnod, és ezt pedig nem. De valamilyen szinten mégis szükségem van kihívásra, amire rávethetem magam."
A 47 éves filigrán alkatú, a hajában egy kis punk-rock rózsaszínnel, Taylor-Johnson halk szavú, de közvetlen. A nyugalom szobra - ami talán a transzcendentális meditációban szerzett tapasztalatának köszönhető vagy talán annak, hogy mostanában sok időt töltött sötét szobában vezetői jegyzetek készítésével lökésekről/döfésekről.
Mielőtt filmes lett belőle, vizualista művészként a legsebezhetőbb valójukban örökített meg férfiakat. Talán leginkább a "Síró férfiak" című fotográfiáról ismert - a 2004-es sorozatban zokogó színészeket, mint például Robin Williams, Laurence Fishburne és Dustin Hoffman láthatunk. Majd a Londoni Nemzeti Arcképtár megbízásából lefilmezte egy videóportré formájában az alvó focisztárt, David Beckham-et. Ezek után rövidfilmeket rendezett - az egyik egy maszturbáló férfiról szól a sivatagban - és megcsinálta a 'Nowhere Boy'-t, amely azt mutatja be, hogy Lennont miként alakított az életében jelenlévő két erőteljes nő, az anyja és a nagynénje.
Ezzel szemben, a Fifty Shades egy majdnem primitív nő-férfi kapcsolatot fest le, egy erőteljes férfival, aki látszólagosan egy fiatal, befolyásolható nőt kontrollál. A könyv népszerűségének csúcsán, a Today Show szegmense azt vizsgálta, hogy vajon a nők elleni erőszakot promotálja-e, a Newsweek pedig egy cikkben azt sugalmazta, hogy a sikeres, hatalommal rendelkező nők azért olvasták, mert kezd unalmassá válni kenyérkeresőnek lenni.
Taylor-Johnsonnak viszont célja volt megtalálni az árnyalatokat a kapcsolatban. "A vonzerőt a könyvben számomra azt jelentette, hogy ez egy sötét és tragikus szerelemi történet," mondta. "Határozott elgondolásom volt azt illetően, hogy érzékeltessem, nála van a hatalom, annak ellenére van amikor áldozatként tekinthetünk rá, és habár ez a kapcsolat a dominanciáról a behódolásról, alázatosságról szól, mégis ez egy egyenrangú utazás. Ez eléggé komplex dolog, szóval folyamatosan úgy éreztem, hogy a kés hegyén táncolok."
Taylor-Johnson magánélete visszatükrözi a hajlandóságot a konvenciók felrúgására - 2012-ben 42 éves korában hozzáment a 19 éves Aaron Johnson-hoz, ma már Aaron Taylor-Johnson, a brit színészhez, akit Lennon szerepére válogatott be a 'Nowhere Boy'-ba. 4 lánya van, kettő Taylor-Johnsontól és kettő az előző, Jay Jopling műkereskedővel kötött házasságából.
A 6 tagú családot Londonból Hollywood-ba költöztette, amíg a Fifty Shades-en dolgozik. "Van hely, nagy égbolt és napsütés," mondta dél-kaliforniai életről. "Sokkal nyugodtam az életem itt, mert nem lehet egyszerre őrült az életem és dolgozni egy őrült filmen."
'Jó gyakorlat'
Taylor-Johnson Fifty Shades-utazása váratlanul kezdődött. A film egyik producere, Michael De Luca buzdította, akivel akkoriban egy másik filmen dolgoztak, amikoris megkérte, hogy egy menjen el egy találkozóra James regényének - ami az abban az időben a legfelkapottabb projekt volt a városban-, rendezése miatt. Úgy gondolta, hogy Ő jó messze van egy ilyen nagyhorderejű projekt rendezésének megnyerésétől - ugyanis az Universal Pictures olyan rendezőket szemelt ki, mint Joe Wright, Bennett Miller és Steven Soderbergh.
"Az ügynököm azt mondta, hogy ez jó gyakorlat lenne számomra," mondja Taylor-Johnson. "A szoba tele volt - úgy 15 emberrel. Baromi ijesztő volt. Össze kellett vágnom egy hangulat videószerűséget, zeneöltekkel és ilyesmikkel. Keményen dolgoztam rajta, hogy biztos legyek benne, hogy komolyan vegyenek. Másnap felhívtak reggel 8-kor és azt mondták, 'Tiéd a munka, ma délben bejelentjük."
James aktívan kivette a részét a munkálatokból. Ott volt a szobában, amikor Taylor-Johnson először megpályázta a rendezői széket, beleszólása volt a Kelly Marcel által írt forgatókönyvbe, a castingba, a ruhatárba, ami heves vitákat váltott ki, legalábbis Taylor-Johnson szerint. Az egyik jelenetnél a rendezőnő szeretett volna módosítani azon a szűk ruhán, ami részletesen le van írva a könyvben. "Azt mondtam, ez nem jó ehhez a jelenethez, mert egy annyira szűk ruhában nem tudna táncolni," mondja Taylor-Johnson. "Mindenki a maga álláspontja mellett kardoskodott." (Végül Ő nyert és a flowy ruha van a filmben.)
Anastasia castingján a színésznőknek egy intenzív, négy oldalas monológot kellett felolvasniuk Ingmar Bergman 1966-os Perszónájából, mielőtt végül Johnson-é lett a szerep, azon színésznő- és modellé, aki Don Johnson és Melanie Griffith közös lánya. "Figyelembe véve azt a közeget, amelyben felnőtt, Dakotában van egy nagyon édes, naiv érzékenység, de ott van benne ez a belső erő és hatalom, amely árad a vászonról," mondta Taylor-Johnson a főszereplőnőjéről. Miután a korábbi színész, Charlie Hunnam kiszállt, az észak-ír színészt, Jamie Dornant - aki főleg a televíziós és modell munkáról ismert -, válogatták be Christian Grey szerepére a Johnsonnal fenálló kémia erőssége miatt.
Egy körülbelül 40 millió dolláros költségvetéssel, Taylor-Johnson nekiláthatott megalkotni Grey pazar életstílusát, beleértve a magánhelikopterét, a méretre szabott öltönyeit és a vörös szobát, ahol az ostorok és lapátok sorakoznak.
A végső kihívást az jelentette, hogy Amerikai Mozgókép Szövetség korhatárbizottságától a film biztosan megkapja az R besorolást, mindezt anélkül, hogy feláldozzák azt a fülledtséget, szexisséget, ami a könyvet ennyire sikeressé tette. "Oly módon vágtuk, amire büszke vagyok," mondja Taylor-Johnson. "Piszkos, de ízléses. Eléggé kiegyensúlyozott: Ana mellbimbói, Christian feneke."
A stúdió még nem jelentette be, hogy a második és a harmadik könyvből lesz-e film, Taylor-Johnson pedig hallgat, hogy vajon visszatér-e a folytatásokra. Viszont azt már alig várja, hogy a közönség végre láthassa, amit majdnem mindenkitől, kivéve Beyoncé-t, rejtve kellett tartania. "Amikor befejeződött a jelenet, Beyoncé azt mondta, 'Hűha, ez heves és szexi volt,'" mondta Taylor-Johnson. "Szóval azt gondoltam, 'Oké, ez jó volt. Az egy jó nap volt.'"
Tavaly, Taylor-Johnson elvitt néhány jelenetet a filmből Beyoncé Los Angeles-i otthonába, így a popsztár láthatta, hogy a zenéje miként dúcolja alá a fülledt drámát, amely egy diplomázó egérszürke főiskolásról, Anastasia Steele-ről (Dakota Johnson) szól, aki egy szexuálisan alárendelt kapcsolatba bonyolódik a titokzatos fiatal milliomossal, Christian Grey-jel (Jamie Dornan).
"A jelenet, amit megmutattam nem volt kontextusban," mondta Taylor-Johnson visszaemlékezve arra az anyagra, amint megosztott Beyoncé-val. "Mármint nem a lassú találkozás és az interjú, majd a kávézó volt az, egyszerűen csak belecsaptam a közepébe, "Itt egy hardcore szexjelenet. Helló, örülök, hogy találkoztunk'... Majd egyszeriben elborzadva éreztem magam. Hirtelen azt gondoltam, "Ez eléggé explicit, és még nem is ismerem ezt a nőt." Taylor-Johnson azokat a jeleneteket hamarosan egy sokkal nagyobb nézőközönséggel is meg fogja osztani, amikor a Fifty Shades of Grey végre Február 13-án a mozikba kerül.
Mint a Csillagok háborújának és a számtalan képregény filmeknek, ennek is megvan a maga lelkes közönsége, akiket ki kell elégíteni. Az eredetileg Alkonyat fanfictionként indult széria a szó szoros értelemben kisarjadt a lelkes, szenvedélyes rajongók világából, és annak, hogy mennyi rajongó is éhezik erre a filmre, nem lehetne egyértelműbb jele, minthogy a Fifty Shades előzetese lett 2014 legnézettebbje, 93 milliónyi megtekintéssel a júliusi debütálása óta.
Tapasztalathiány?
Taylor-Johnson a projektbe határozott művészi vízióval érkezett, különösen a film szexuális politikáját illetően, és a rajongói lélekről szerzett értékes tapasztalattal - ugyanis az előző munkája, a 2009-es John Lennon életrajzi-film, a 'Nowhere Boy' volt. Ezzel az egyetlen független filmmel a zsebében, nem Ő a legnyilvánvalóbb választás egy ilyen nagy stúdiófilm irányítására.
"Emlékszem, az egyik [Fifty Shades] producer azt kérdezte tőlem, 'Meg tudsz birkózni egy ekkora rajongótáborral rendelkező film elkészítésével?'" mondta. "Emlékeztettem, hogy csináltam az egyik Beatles-tagról filmet. Hasonló volt a helyzet, amint a casting elkezdődött - mindenki megtalál, ezt kellene csinálnod, és ezt pedig nem. De valamilyen szinten mégis szükségem van kihívásra, amire rávethetem magam."
A 47 éves filigrán alkatú, a hajában egy kis punk-rock rózsaszínnel, Taylor-Johnson halk szavú, de közvetlen. A nyugalom szobra - ami talán a transzcendentális meditációban szerzett tapasztalatának köszönhető vagy talán annak, hogy mostanában sok időt töltött sötét szobában vezetői jegyzetek készítésével lökésekről/döfésekről.
Mielőtt filmes lett belőle, vizualista művészként a legsebezhetőbb valójukban örökített meg férfiakat. Talán leginkább a "Síró férfiak" című fotográfiáról ismert - a 2004-es sorozatban zokogó színészeket, mint például Robin Williams, Laurence Fishburne és Dustin Hoffman láthatunk. Majd a Londoni Nemzeti Arcképtár megbízásából lefilmezte egy videóportré formájában az alvó focisztárt, David Beckham-et. Ezek után rövidfilmeket rendezett - az egyik egy maszturbáló férfiról szól a sivatagban - és megcsinálta a 'Nowhere Boy'-t, amely azt mutatja be, hogy Lennont miként alakított az életében jelenlévő két erőteljes nő, az anyja és a nagynénje.
Ezzel szemben, a Fifty Shades egy majdnem primitív nő-férfi kapcsolatot fest le, egy erőteljes férfival, aki látszólagosan egy fiatal, befolyásolható nőt kontrollál. A könyv népszerűségének csúcsán, a Today Show szegmense azt vizsgálta, hogy vajon a nők elleni erőszakot promotálja-e, a Newsweek pedig egy cikkben azt sugalmazta, hogy a sikeres, hatalommal rendelkező nők azért olvasták, mert kezd unalmassá válni kenyérkeresőnek lenni.
Taylor-Johnsonnak viszont célja volt megtalálni az árnyalatokat a kapcsolatban. "A vonzerőt a könyvben számomra azt jelentette, hogy ez egy sötét és tragikus szerelemi történet," mondta. "Határozott elgondolásom volt azt illetően, hogy érzékeltessem, nála van a hatalom, annak ellenére van amikor áldozatként tekinthetünk rá, és habár ez a kapcsolat a dominanciáról a behódolásról, alázatosságról szól, mégis ez egy egyenrangú utazás. Ez eléggé komplex dolog, szóval folyamatosan úgy éreztem, hogy a kés hegyén táncolok."
Taylor-Johnson magánélete visszatükrözi a hajlandóságot a konvenciók felrúgására - 2012-ben 42 éves korában hozzáment a 19 éves Aaron Johnson-hoz, ma már Aaron Taylor-Johnson, a brit színészhez, akit Lennon szerepére válogatott be a 'Nowhere Boy'-ba. 4 lánya van, kettő Taylor-Johnsontól és kettő az előző, Jay Jopling műkereskedővel kötött házasságából.
A 6 tagú családot Londonból Hollywood-ba költöztette, amíg a Fifty Shades-en dolgozik. "Van hely, nagy égbolt és napsütés," mondta dél-kaliforniai életről. "Sokkal nyugodtam az életem itt, mert nem lehet egyszerre őrült az életem és dolgozni egy őrült filmen."
'Jó gyakorlat'
Taylor-Johnson Fifty Shades-utazása váratlanul kezdődött. A film egyik producere, Michael De Luca buzdította, akivel akkoriban egy másik filmen dolgoztak, amikoris megkérte, hogy egy menjen el egy találkozóra James regényének - ami az abban az időben a legfelkapottabb projekt volt a városban-, rendezése miatt. Úgy gondolta, hogy Ő jó messze van egy ilyen nagyhorderejű projekt rendezésének megnyerésétől - ugyanis az Universal Pictures olyan rendezőket szemelt ki, mint Joe Wright, Bennett Miller és Steven Soderbergh.
"Az ügynököm azt mondta, hogy ez jó gyakorlat lenne számomra," mondja Taylor-Johnson. "A szoba tele volt - úgy 15 emberrel. Baromi ijesztő volt. Össze kellett vágnom egy hangulat videószerűséget, zeneöltekkel és ilyesmikkel. Keményen dolgoztam rajta, hogy biztos legyek benne, hogy komolyan vegyenek. Másnap felhívtak reggel 8-kor és azt mondták, 'Tiéd a munka, ma délben bejelentjük."
James aktívan kivette a részét a munkálatokból. Ott volt a szobában, amikor Taylor-Johnson először megpályázta a rendezői széket, beleszólása volt a Kelly Marcel által írt forgatókönyvbe, a castingba, a ruhatárba, ami heves vitákat váltott ki, legalábbis Taylor-Johnson szerint. Az egyik jelenetnél a rendezőnő szeretett volna módosítani azon a szűk ruhán, ami részletesen le van írva a könyvben. "Azt mondtam, ez nem jó ehhez a jelenethez, mert egy annyira szűk ruhában nem tudna táncolni," mondja Taylor-Johnson. "Mindenki a maga álláspontja mellett kardoskodott." (Végül Ő nyert és a flowy ruha van a filmben.)
Anastasia castingján a színésznőknek egy intenzív, négy oldalas monológot kellett felolvasniuk Ingmar Bergman 1966-os Perszónájából, mielőtt végül Johnson-é lett a szerep, azon színésznő- és modellé, aki Don Johnson és Melanie Griffith közös lánya. "Figyelembe véve azt a közeget, amelyben felnőtt, Dakotában van egy nagyon édes, naiv érzékenység, de ott van benne ez a belső erő és hatalom, amely árad a vászonról," mondta Taylor-Johnson a főszereplőnőjéről. Miután a korábbi színész, Charlie Hunnam kiszállt, az észak-ír színészt, Jamie Dornant - aki főleg a televíziós és modell munkáról ismert -, válogatták be Christian Grey szerepére a Johnsonnal fenálló kémia erőssége miatt.
Egy körülbelül 40 millió dolláros költségvetéssel, Taylor-Johnson nekiláthatott megalkotni Grey pazar életstílusát, beleértve a magánhelikopterét, a méretre szabott öltönyeit és a vörös szobát, ahol az ostorok és lapátok sorakoznak.
A végső kihívást az jelentette, hogy Amerikai Mozgókép Szövetség korhatárbizottságától a film biztosan megkapja az R besorolást, mindezt anélkül, hogy feláldozzák azt a fülledtséget, szexisséget, ami a könyvet ennyire sikeressé tette. "Oly módon vágtuk, amire büszke vagyok," mondja Taylor-Johnson. "Piszkos, de ízléses. Eléggé kiegyensúlyozott: Ana mellbimbói, Christian feneke."
A stúdió még nem jelentette be, hogy a második és a harmadik könyvből lesz-e film, Taylor-Johnson pedig hallgat, hogy vajon visszatér-e a folytatásokra. Viszont azt már alig várja, hogy a közönség végre láthassa, amit majdnem mindenkitől, kivéve Beyoncé-t, rejtve kellett tartania. "Amikor befejeződött a jelenet, Beyoncé azt mondta, 'Hűha, ez heves és szexi volt,'" mondta Taylor-Johnson. "Szóval azt gondoltam, 'Oké, ez jó volt. Az egy jó nap volt.'"
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése