A Fifty Shades of Grey sztárja tudja uralni Hollywood-ot?
DETAILS | Amikor Dornan megkapta Christian Grey szerepét E.L. James várva várt BDSM-témájú bestseller regényének filmadaptációjában, a 32 éves ír modellből lett színészt nem csak arra kérték fel, hogy játssza el a szadomazó hajlammal megáldott rendkívül vonzó milliomost - hanem, hogy birkózzon meg milliónyi nő szexuális fantáziájának súllyával.
"Te picsa!" dörmögi Jamie Dornan. "Sajnálom," teszi hozzá bűnbánó tekintettel. Az ír színész, aki mint a szexuálisan explicit Fifty Shades of Grey-regény sztárja akár fel fogja tüzelni vagy akár ki fogja oltani nők millióinak szexuális fantáziáját - most lőtt le egy nőstény antilopot Afrika vitruális Szavannáin. "A lényeg az, hogy csak hímeket lőj le," mondja, mielőtt felpumpálja a műanyag puskát és újra tüzelne - de ezúttal egy hímet terít le. Gyorsan újratölt és ismét lecsap egy másikra.
Kora délután van - egy ritka gyönyörű őszi nap Vancouverben, azon városban, amely a saját szürke árnyalatáról és az ezzel járó esőről ismert - Dornan pedig, egy korsó sörrel a könyökénél, elráncigált a Lamplighterbe, egy sötét lambériájú ír kocsmában, így játszhat a Big Buck Hunter HD-vel. "A függőség szörnyű egy dolog," mondja diszkréten kuncogva, ahogy újra felemeli a puskát a következő körre. "Három pasi van fordulónként, akiket meg kell ölnöd, de közben más szarságok is szaladgálnak, különböző állatok és nők/nőstények - na nem valódiak, nem olyanok mint Anita." Anita a játék egyik hiányosan öltözött idegenvezetője - Big Buck lányokként ismertek -, akik a fordulók között megjelennek és a vadászokat kihívó, kétértelmű pózokkal vagy csókdobással jutalmazzák. Fennhangon azon töprengek, hogy kivételt lehet-e tenni a nem-ölünk-nőstényeket szabály alól. "A feleségem is gyűlöli őket," mondja Dornan. "Ő ismertette meg velem a Big Buck-ot - ez egyike azon dolgok közül, amiket legjobban szerettem benne." Felismerve, hogy ez úgy hangzik mint egy kevésbé erős dicséret, hamarosan kijavítja magát. "Ez csak bónusz jelentett a jelleme szempontjából."
Azaz: nem sokkal később feleségül vette a színész és énekes Amelia Warnert 2013 áprilisában, Ő pedig jegyeket vett neki, hogy láthassa Don Rickles-t Atlantic City-ben. "A legnagyobb Rickles rajongó vagyok," mondja. "Ha addig nem tudtam volna, hogy a megfelelő nőt veszem el, ezek után..." Ez váratlan: egy 32 éves Belfastban született korábbi divatmodell megszállottja a Queens-i tömény sértegető élcelődésnek. "A New York-i zsidó humor a kedvencem, Ő pedig ennek a megtestesítője," mondja Dornan. "Ő az egyetlen ember a világon, akiért ezt megtenném, viszont a publicistám szerzett nekem egy aláírt Rickles fotót, ami bekeretezve lóg a fürdőkádam fölött Londonban."
Dornan a természetfölötti thriller, a Louis Drax kilencedik élete forgatása miatt van itt, amit barátja Max Minghella írt. Ez a harmadik alkalom, hogy Kanada Hollywoodjában dolgozik: legtöbbet a Fifty Shades Gastown-i forgatásán töltötte, annak szomszédságában ahol most vagyunk, és még 2011-ben 8. epizód erejéig szerepet az ABC Egyszer volt, hol nem volt című mesedrámasorozatában, amit szintén itt forgattak és forgatnak a mai napig. Azon időszak alatt, egy másik sarkon lévő ír kocsma környékén élt, ahol a Big Buck Hunter szenvedéllyé nőtte ki magát. "Nagyon rossz voltam benne az elején, de belejöttem és felküzdöttem magam - baromi versengő típus vagyok," mondja Dornan, aki búcsúajándékként az Egyszer volt, hol nem volt-os kolléganőitől, Jennifer Morrisontól és Ginnifer Goodwintől a játéktermi változatát kapta meg, amit otthon tart a londoni otthonában. "De egy dolgot megtanultam a 10 évnyi meghallgatási buktákból, hogy kitartó egy rohadék vagyok."
Az az egy évtizednyi hiábavalóság elvezetett az első filmszerepéig, egy kicsig Sofia Coppola Marie Antoinette-jében. Előtte leginkább felső kategóriás márkák kampányából (Calvin Klein, Armani) illetve a Keira Knightley-hoz fűződő 2 éves kapcsolatáról lehetett ismerni. További három évébe került a második játékfilmjébe bekerülni, majd újabb 4 év várt rá, mielőtt elnyerte azt a szerepet, ami sztárrá tette Nagy-Brittaniában: a sorozatgyilkos Paul Spectorét a BBC sorozatában, A hajszában, amelyben Gillian Anderson oldalán látható. Függetlenül attól, hogy a Fifty Shades-t miként fogadják, amikor február 13-án mozikba kerül, a meghallgatások és ismeretlenség már nem lehet probléma.
Amikor az Én köröm jön, hogy levadásszam a virtuális nagyvadakat, Dornan javaslatot tesz, ami életviteli tanácsnak is minősíthető: "Nagyon gyors, szóval ne feledkezz el a lövések között újratölteni." Anita visszatér a képernyőre, igencsak lelkesen forog. "A te láttodon nem tűnik annyira izgatottnak mint az Én láttomon volt," jegyzi meg, ahogy felemeli a korsó sörét.
Csapolt sör, ügyességi játékok, szafaris lányok, kaotikus ruházat, bozontos szakáll. Messze vagyunk Christian Grey-től, a simára borotvált, testre szabott öltönyös, BDSM-kedvelő milliomostól, akit Dornan a Fifty Shades-ben alakít. Micsoda elcsüggesztő délután lehet ez a könyv remegő női rajongóinak - habár szerintem, Dornan önlebecslő, könnyed valósága vonzóbb mint a sötét, makulátlan Grey.
Amikor befejezzük a bónusz körünket, nagyjából 10 perccel később, Dornan a 7. helyet szerzi meg a legmagasabb pontszámúak között. "Choda és Retard között," - habár Raetard-nak betűzzük. "Pont Retard mögött vagyok," mondja Dornan. "Ez fantasztikus. Mindent elárul, de tényleg."
Még akkor is, ha nem olvastad a Fifty Shades of Grey-t, a hype és a könyv mindenütti jelenvalósága - az ingázók kezében, kilógva strandtáskákból és kabátzsebekből, szamárfülesen heverve az anyukád vagy akár a barátnőd éjjeliszekrényén - miatt lehetetlen vált, hogy ne hallj róla. "Egyike vagyok azon sznob pöcsöknek, akik soha nem olvasnak el semmi olyasmit, ami rendkívül népszerű," mondja Dornan, aki nem is nyitotta ki addig a Fifty-t, amíg meg nem kapta Christian szerepét. "De nagyon is tudomásom volt a könyvről. Hogyhogy ne is lett volna?"
A kritikusok nem épp kedvesek a Fifty Shades-hez (a "mami pornó" kifejezés rendszeresen felbukkan) és a két folytatáshoz, a Fifty Shades Darkerhez és a Fifty Shades Freedhez, mind a brit szerző, E.L. James tollából. A próza különösen lila*, amikor az abszurd módon tökéletes Grey kerül leírásra, akinek minden egyes négyzetcentiméterét megvizsgálják és elismerik. ("Nem egyszerűen jóképű," gondolja az izgatott hősnő a 2. fejezetben, "maga a férfiszépség megtestesülése, lélegzetelállító.") A széria sikere sincs kapcsolatban irodalmi érdemével, hanem a könyvmoly, bizonytalan nő ősrégi fantáziájával - azaz kívánva lenni egy mesésen gazdag, evilági, legteljesebben hatalmas/befolyásos férfi által, aki lássuk be, nem Rupert Murdoch. "Amikor először olvastam a könyvet, az évszázados szerelmi történet archetípusokat láttam, mint például a Szépség és a szörnyeteget - ahol a titokzatos, sebzett herceget egy nő szerelme váltja meg/hozza helyre," mondja Michael De Luca, a film társproducere.
Ami pedig az összes szadomazót érintő vitát illeti, a tényleges lekötözés és erotikus tortúra a könyvben minimális. Végül is, ez egy - vibrátor nélküli - viktoriánus romantikus regény valamiképp pikánsabb, girl-power verziója. Ennek ellenére, vagy talán épp emiatt, a trilógia több mint 100 millió példányban kelt el. Az Universal Pictures pedig a hírek szerint 5 millió dollárt fizetett a megfilmesítési jogokért, és újabb 40 millió dollárt költött a film elkészítésére.
"Te picsa!" dörmögi Jamie Dornan. "Sajnálom," teszi hozzá bűnbánó tekintettel. Az ír színész, aki mint a szexuálisan explicit Fifty Shades of Grey-regény sztárja akár fel fogja tüzelni vagy akár ki fogja oltani nők millióinak szexuális fantáziáját - most lőtt le egy nőstény antilopot Afrika vitruális Szavannáin. "A lényeg az, hogy csak hímeket lőj le," mondja, mielőtt felpumpálja a műanyag puskát és újra tüzelne - de ezúttal egy hímet terít le. Gyorsan újratölt és ismét lecsap egy másikra.
Kora délután van - egy ritka gyönyörű őszi nap Vancouverben, azon városban, amely a saját szürke árnyalatáról és az ezzel járó esőről ismert - Dornan pedig, egy korsó sörrel a könyökénél, elráncigált a Lamplighterbe, egy sötét lambériájú ír kocsmában, így játszhat a Big Buck Hunter HD-vel. "A függőség szörnyű egy dolog," mondja diszkréten kuncogva, ahogy újra felemeli a puskát a következő körre. "Három pasi van fordulónként, akiket meg kell ölnöd, de közben más szarságok is szaladgálnak, különböző állatok és nők/nőstények - na nem valódiak, nem olyanok mint Anita." Anita a játék egyik hiányosan öltözött idegenvezetője - Big Buck lányokként ismertek -, akik a fordulók között megjelennek és a vadászokat kihívó, kétértelmű pózokkal vagy csókdobással jutalmazzák. Fennhangon azon töprengek, hogy kivételt lehet-e tenni a nem-ölünk-nőstényeket szabály alól. "A feleségem is gyűlöli őket," mondja Dornan. "Ő ismertette meg velem a Big Buck-ot - ez egyike azon dolgok közül, amiket legjobban szerettem benne." Felismerve, hogy ez úgy hangzik mint egy kevésbé erős dicséret, hamarosan kijavítja magát. "Ez csak bónusz jelentett a jelleme szempontjából."
Azaz: nem sokkal később feleségül vette a színész és énekes Amelia Warnert 2013 áprilisában, Ő pedig jegyeket vett neki, hogy láthassa Don Rickles-t Atlantic City-ben. "A legnagyobb Rickles rajongó vagyok," mondja. "Ha addig nem tudtam volna, hogy a megfelelő nőt veszem el, ezek után..." Ez váratlan: egy 32 éves Belfastban született korábbi divatmodell megszállottja a Queens-i tömény sértegető élcelődésnek. "A New York-i zsidó humor a kedvencem, Ő pedig ennek a megtestesítője," mondja Dornan. "Ő az egyetlen ember a világon, akiért ezt megtenném, viszont a publicistám szerzett nekem egy aláírt Rickles fotót, ami bekeretezve lóg a fürdőkádam fölött Londonban."
Dornan a természetfölötti thriller, a Louis Drax kilencedik élete forgatása miatt van itt, amit barátja Max Minghella írt. Ez a harmadik alkalom, hogy Kanada Hollywoodjában dolgozik: legtöbbet a Fifty Shades Gastown-i forgatásán töltötte, annak szomszédságában ahol most vagyunk, és még 2011-ben 8. epizód erejéig szerepet az ABC Egyszer volt, hol nem volt című mesedrámasorozatában, amit szintén itt forgattak és forgatnak a mai napig. Azon időszak alatt, egy másik sarkon lévő ír kocsma környékén élt, ahol a Big Buck Hunter szenvedéllyé nőtte ki magát. "Nagyon rossz voltam benne az elején, de belejöttem és felküzdöttem magam - baromi versengő típus vagyok," mondja Dornan, aki búcsúajándékként az Egyszer volt, hol nem volt-os kolléganőitől, Jennifer Morrisontól és Ginnifer Goodwintől a játéktermi változatát kapta meg, amit otthon tart a londoni otthonában. "De egy dolgot megtanultam a 10 évnyi meghallgatási buktákból, hogy kitartó egy rohadék vagyok."
Az az egy évtizednyi hiábavalóság elvezetett az első filmszerepéig, egy kicsig Sofia Coppola Marie Antoinette-jében. Előtte leginkább felső kategóriás márkák kampányából (Calvin Klein, Armani) illetve a Keira Knightley-hoz fűződő 2 éves kapcsolatáról lehetett ismerni. További három évébe került a második játékfilmjébe bekerülni, majd újabb 4 év várt rá, mielőtt elnyerte azt a szerepet, ami sztárrá tette Nagy-Brittaniában: a sorozatgyilkos Paul Spectorét a BBC sorozatában, A hajszában, amelyben Gillian Anderson oldalán látható. Függetlenül attól, hogy a Fifty Shades-t miként fogadják, amikor február 13-án mozikba kerül, a meghallgatások és ismeretlenség már nem lehet probléma.
Amikor az Én köröm jön, hogy levadásszam a virtuális nagyvadakat, Dornan javaslatot tesz, ami életviteli tanácsnak is minősíthető: "Nagyon gyors, szóval ne feledkezz el a lövések között újratölteni." Anita visszatér a képernyőre, igencsak lelkesen forog. "A te láttodon nem tűnik annyira izgatottnak mint az Én láttomon volt," jegyzi meg, ahogy felemeli a korsó sörét.
Csapolt sör, ügyességi játékok, szafaris lányok, kaotikus ruházat, bozontos szakáll. Messze vagyunk Christian Grey-től, a simára borotvált, testre szabott öltönyös, BDSM-kedvelő milliomostól, akit Dornan a Fifty Shades-ben alakít. Micsoda elcsüggesztő délután lehet ez a könyv remegő női rajongóinak - habár szerintem, Dornan önlebecslő, könnyed valósága vonzóbb mint a sötét, makulátlan Grey.
Amikor befejezzük a bónusz körünket, nagyjából 10 perccel később, Dornan a 7. helyet szerzi meg a legmagasabb pontszámúak között. "Choda és Retard között," - habár Raetard-nak betűzzük. "Pont Retard mögött vagyok," mondja Dornan. "Ez fantasztikus. Mindent elárul, de tényleg."
***
Még akkor is, ha nem olvastad a Fifty Shades of Grey-t, a hype és a könyv mindenütti jelenvalósága - az ingázók kezében, kilógva strandtáskákból és kabátzsebekből, szamárfülesen heverve az anyukád vagy akár a barátnőd éjjeliszekrényén - miatt lehetetlen vált, hogy ne hallj róla. "Egyike vagyok azon sznob pöcsöknek, akik soha nem olvasnak el semmi olyasmit, ami rendkívül népszerű," mondja Dornan, aki nem is nyitotta ki addig a Fifty-t, amíg meg nem kapta Christian szerepét. "De nagyon is tudomásom volt a könyvről. Hogyhogy ne is lett volna?"
A kritikusok nem épp kedvesek a Fifty Shades-hez (a "mami pornó" kifejezés rendszeresen felbukkan) és a két folytatáshoz, a Fifty Shades Darkerhez és a Fifty Shades Freedhez, mind a brit szerző, E.L. James tollából. A próza különösen lila*, amikor az abszurd módon tökéletes Grey kerül leírásra, akinek minden egyes négyzetcentiméterét megvizsgálják és elismerik. ("Nem egyszerűen jóképű," gondolja az izgatott hősnő a 2. fejezetben, "maga a férfiszépség megtestesülése, lélegzetelállító.") A széria sikere sincs kapcsolatban irodalmi érdemével, hanem a könyvmoly, bizonytalan nő ősrégi fantáziájával - azaz kívánva lenni egy mesésen gazdag, evilági, legteljesebben hatalmas/befolyásos férfi által, aki lássuk be, nem Rupert Murdoch. "Amikor először olvastam a könyvet, az évszázados szerelmi történet archetípusokat láttam, mint például a Szépség és a szörnyeteget - ahol a titokzatos, sebzett herceget egy nő szerelme váltja meg/hozza helyre," mondja Michael De Luca, a film társproducere.
Ami pedig az összes szadomazót érintő vitát illeti, a tényleges lekötözés és erotikus tortúra a könyvben minimális. Végül is, ez egy - vibrátor nélküli - viktoriánus romantikus regény valamiképp pikánsabb, girl-power verziója. Ennek ellenére, vagy talán épp emiatt, a trilógia több mint 100 millió példányban kelt el. Az Universal Pictures pedig a hírek szerint 5 millió dollárt fizetett a megfilmesítési jogokért, és újabb 40 millió dollárt költött a film elkészítésére.
Az Alkonyat franchise egy felnőtt változatú alternatívája, kétség kívül erősen vonzónak tűnik, de nagyon csekély a nőket megszólító felnőtt drámáknak a sikerre való esélye: csak kettő - a Micsoda nő és a Holtodiglan (amely egyébként nagyon keményem reklámozta magát a férfiak körében) - található meg minden idők 25 legtöbbet hozó R besorolású filmjei között. Ellenben, néhány film óhajtozhatna a Fifty Shades elszánt rajontábora iránt: ítélve az első előzetesekre adott reakciókból, a nők ugyanúgy tudnak rajongani, mint a Comic-Con-os geekek. Habár a Csillagok Háborúja: Az erő ébredésének trailere valószínűleg le fogja előzni a Fifty Shades-t, 2014 legtöbbet látottjának listáján, de az egyértelmű, hogy Christian Grey erőket ébreszt, mélyen legbelül bizonyos korú nőkben. Így csalódottság övezte azon bejelentést, miszerint Dornan hímtagja nem kerül közszemlére, az aláírt szerződése értelmében, sőt hangosabb felzúdulást okozott mint Ben Affleck villantása a Holtodiglanban.
De Luca elismeri, hogy a férfiakat lehet el kell rángatni a filmre, de úgy gondolja kellemesen meg fognak lepődni - sőt felizgulni. Emiatt adták a rendezői széket a brit vizualista művésznek és filmesnek, Sam Taylor-Johnsonnak, aki karrierjének egy jó nagy szeletét szentelte férfiak megfigyelésére - a legelhíresültebb során egy videóportré formájában az alvó David Beckhamet fürkészte, a Londoni Nemzeti Arcképtár megbízásából, majd a Síró férfiak című könyvben 28 bőgő hollywoodi ikont (Paul Newmantól Sean Pennig) vett górcső alá. De ott van a 2008-as rövidfilmje, a Love You More, amely "tökéletes névjegynek bizonyult a Fifty Shades-hez," mondja De Luca. Anélkül volt erotikus, hogy kizsákmányoló vagy öncélú lenne, és megmutatta, megérti mi szexi a nők és férfiak számára.
Az ízléses és kifinomult Taylor-Johnsont ehhez a nagyszabású projekthez a Steele és Grey közötti erőviszony vonzotta. "Nem a szerelmi történetet vagy a szexet láttam bonyolultnak," mondja. "Hanem inkább azt, hogy úgy érzed Christian világában vagy, de lassan kiderül, hogy mégsem - a lány világában vagy. Megfordítani ezt a történetet, anélkül hogy a nő váljon áldozattá, az az amit komolyan szem előtt tartottam/amelyhez komolyan ragaszkodtam."
Ez Taylor-Johnson második nagyjátékfilmje (a 2009-es Nowhere Boy, a fiatal John Lennonról szóló életrajzi film óta), és mire mozikba kerül már nagyjából két éve dolgozik rajta; a vágás önmagában több mint 9 hónapig tartott. A legnagyobb kihívást a szex bekalibrálása jelentette. "Annyi van belőle!" mondja Taylor-Johnson nevetve. "Az volt a nehéz ezekben, hogy minden egyes szexjelenetnek meg kell legyen a maga önálló identitása és karaktere, tehát az első hihetetlenül különbözik a legutolsótól - mindeközben megpróbálod oly módon megcsinálni, hogy erőteljesnek érződjön, ne csak egyszerűen pikánsnak, bujának." Az egyensúly a meztelenséget, amiből van bőségesen, ugyanannyira érintette; Taylor-Johnson elkötelezett volt az iránt, hogy biztosítsa mindkét főszereplője azonos mértékű mezítelenségét - anélkül, hogy "azt érezze, hogy csak Ő van tárgyiasítva, vagy csak Ő."
A pincérnő megérkezik az ajándék mini málnás fánkokkal. "Jézus, ez desszert," mondja Dornan. "Melyik az a film, ahol a lány a desszerttel kezd? [Emlékezz Rám! - ford.] Ó, zavarba hozom itt magam, mert az egy tragikus rom-com." Észreveszi a hitetlenkedésem. "Szerintem a romantikus vígjáték nagyszerű egy műfaj, persze ha jól csinálják meg," folytatja. "A Harry és Sally valamiféle viszonyítási alap számomra, de boldogan ismerem be, hogy imádom a Micsoda nőt." Még több hitetlenkedés. "De tényleg! Az egy nagyszerű film, és a Tizenhat szál gyertya is. Nagy John Hughes rajongó voltam - vagyis még mindig az vagyok. Vannak olyan pillanataim, amikor meg kell néznem egy Hughes-filmet."
Dornan egyetértésben van De Lucával és Taylor-Johnsonnal: a Fifty Shades, alapvetően, egy szerelmi történet - "valójában meglehetősen édes, kedves," mondja. Ez az egyik ok, amiért elfogadta a szerepet és feláldozta meglehetősen szedett-vedett szakállát, amely iránt szenvedélyesen odaadó: "Valószínűleg valami kibaszott szörnyű pszichológiai üzenet van az egész hátterében, de nem szeretem, nem érzem magam jól nélküle." Valamint, gyűlöl (de nagyon) borotválkozni - "az egész kibaszott körítés. Néhány pasi képes elkölteni 300 fontot egy készletre, speciális szappanokra és picike kibaszott kefékre. A fürdőszobájuk úgy néz ki, mint egy kibaszott bolt. Én nem vagyok ilyen pasi." Különben is, ott van a jóléte, amit figyelembe kell venni. "Itt bevörösödöm" - végigsimít a nyakán -"és mindig megvágom magam."
Dornan magában nevet. Van egy borzongásnyi vidámság a mögött, amit mond, egy kis szkeptikus vicces felhang. Tegyél fel neki egy kérdést és az elkerülhetetlenül egy anekdotához vezet, amely általában, ír módon, viccel végződik a saját kárára. "Egyik otthoni haverom sem olvasta a könyvet," meséli nekem egy ponton. "Lehet, hogy nem nézik meg a filmet, hogy őszinte legyek. Most hogy benne is vagyok, ennek a valószínűsége még kisebb."
Azok a cimborák sokan vannak - iskolatársak abból az időből, amikor kitűnt rögbijátékosként és zenésztársak a rövid életű karrierjéből, amikor gitáron játszott és énekelt egy folk-rock együttesben, a Sons of Jim-ben, ami 2008-ban oszlott fel. ("Haladjunk. Ez egy ősirégi sztori," mondja, amikor ezt megemlítem.) "Az életemben azt nagyon szeretem, hogy a baráti társaságomat még mindig ugyanazok alkotják, mint akikkel felnőttem," mondja. "Nagyon szeretem őket, de persze egymás ugratása sem maradhat el."
Bizonyos szempontból Dornan sokat késett sztársága, úgy tűnik eleve elrendelt. Először is, itt van a szülővárosa: Holywoodban nőtt fel, Belfast külvárosában County-megyében. Másodjára ott a származása: az 1940-es évek Oscar-díjas Greer Garsonja, Dornan távoli rokona.
Az apja elismert és könyveket jegyző szülésorvos, (aki anno kacérkodott a színészkedéssel). Dornan megboldogult édesanyja ápolónő volt, és nyíltan beszél azon pusztító hatásról, amit a 16 éves korában hasnyálmirigyrákban elveszített édesanyja halála váltott ki - a témát akkor hozta fel, amikor arról kérdeztem, hogy mi érdekelte Christian Grey megformálásában. Bizonyos mértékig ennek köze volt "ahhoz a vonzódásomhoz és megértésemhez, együttérzésemhez azon emberek felé, akik valamilyen módon megtörtek," mondja. "Nem mintha valamilyen törött madárka lennék, de a lényem egy masszív része meghasadt attól, hogy ennyire fiatalon veszítettem el az édesanyám, szóval talán ezért vonzódom ezekhez az elesett, sebzett karakterkehez."
De amivel nem tudott azonosulni a huszonvalahány éves üzletember titán kapcsán, az majdnem minden más. "Christian vad szintű teljesítménye, eredményei és sikere ilyen fiatalon," mondja nevetve, majd benyomódik a nagyon-is ír rosszallás gombja. "Christian ereje, hatalma - nekem nincs igazán olyanom."
Még mielőtt bejelentették, hogy a Fifty Shades of Grey-ből film készül, a könyv légiónyi rajongója azon vitatkozott, kiknek kellene a főszereplőket alakítani. Dornan egy meghallgatási videóval jelentkezett (mivel a forgatókönyvet hét lakat alatt őrizték, így egy jelenetet adott elő a Tiszta románcból) egy londoni casting ügynökségen keresztül. Két hónap telt el visszajelzés nélkül, végül úgy gondolta, "ez egy vicces sztori lesz arról, hogy próbálkoztam a Fifty Shades-szel."
Majd váratlanul valami történt - "mintha ráaakadtak volna a videómra egy poros láda alján, úgy mint Bob Dylan elveszett dalaira," mondja Dornan. Versenyben volt, és arra kérték készüljön, mert Los Angeles-be kell repülnie egy próbafelvételre.
Aztán ugyanilyen hirtelen, az egésznek vége is szakadt. 2013 szeptemberében E.L. James bejelentette, hogy Steele-t Dakota Johnson formálja meg - Melanie Griffith és Don Johnson viszonylag ismeretlen 23 éves lánya - míg Greyt Charlie Hunnam (Ryan Gosling, sokak által feltételezve az első választás lett volna, de nem érdeklődött a szerep iránt). Míg Johnson beválogatása meglepetést váltott ki, addig Hunnam-é dühbe gurította a rajongók nagy részét, akik egy kevésbé macsó pasi, például Ian Somerhalder vagy Robert Pattinson után áhítoztak, nem pedig a Kemény motorosok szőke, termetes sztárja iránt. Amikor, kevesebb mint egy hónappal később, Hunnam kiszállt a projektből, állítólagosan menetrendi konliktusokra hivatkozva, kis híján egy kollektív fellélegzést hallhattál a fandomból.
Dornan ismét versenyben volt. Ezúttal már eljutott L.A.-be próbafelvételre, Taylor-Johnson pedig azt mondja, szinte azonnal egyértelmű volt, hogy Ő az, akit keresnek (napokon belül meg is kapta a szerepet). "Nagyon hosszú folyamat volt, és elértem egy olyan ponthoz, amikor azt mondtam, 'A következőt, a következőt, a következőt," mondja. "Jamie-ből egy olyan nyugalom és magabiztosság áradt, ami nagyon működött. Illetve van egy olyan része, amikor nem Christian alakítja, amikor tényleg nem tudod, mi is jár a fejében." Ez a karakternél szintén jól szuperált.
A bejelentés után, Dornan "nem ment számítógép közelébe." De még így is, a rajongói reakciók visszaszivárogtak hozzá. "Azt hiszem a publicistám mondta, "Igen, többnyire jó," mondja nevetve. Másrészt, ahogy hallja is, azt mondja "nagyon is tudatában vagyok a filmet övező véleményeknek, legyen az pozitív vagy negatív. Ez a természeténél fogva könnyű célpont."
A könyv egyik jó tulajdonsága az a száraz humor, amit mindkét karakter képvisel, és amiről Taylor-Johnson biztosít engem, képviselteti magát a filmben is. "Dakota és Jamie egyaránt nagyon viccesek - egyezik a humorok, szóval az nem lehet, hogy ez ne jelenjen meg a filmben. Valamint ez a néhány sötétebb jelenet forgatásánál is segítségünkre volt - ez a fajta humor megléte nagy áldásnak bizonyult." ("Dakota vicces, de Én viccesebb vagyok," mondja az örökké versengő Dornan.)
A főszerepet október 23-án kapta meg, egy hónappal a forgatás tervek szerinti megkezdése előtt. Dornan felesége akkor több mint 8 hónapos terhes volt a kislányukkal, amikor össze kellett csomagolniuk és Londonból Vancouverbe költözniük. "A baba három nappal a forgatás megkezdése előtt született meg," mondja. "Őrült egy időszak volt. Nem egy ideális előkészület bármilyen munkára is, hogy őszinte legyek." Nem sok edzésre lett volna szükség? "Nem egy őrült mennyiségre," mondja. "Nem akartam, hogy valamiféle... állat legyen, de egy kicsit edzenem azért kellett."
Különböző mértékben levetkőzve lenni, nem volt újdonság Dornan számára. Miután 2002-ben Londonba költözött azzal a reménnyel, hogy munkát talál színészként, a számláit végül a modellkedésből fizette (lásd a két különösen fülledt partnerségét: Kate Moss-szal a Calvin Klein Jeans-nek és az - ötven árnyalatú - lekötözéses-szerű anyagot, az akkor 19 éves Rosie Huntington-Whiteley-vel 2006-ban). Rendkívül sikeres férfi modell volt - olyannyira, hogy a New York Times 2006-ban bemutatta, ahogy volt, mielőtt végre valahára átváltott a színészkedésre. Guy Trebay író aggatta rá 'Az Arany Torzó' becenevet, aminek Christian Grey valószínűtlenül vet véget.
Dornan felhördül a globális szexszimbólummá válás gondolatán. "Mégis ez mit jelent?" kérdezi gúnyos horkantással. "Amikor a szexszimbólumokra gondolok, azok a poszterek jutnak az eszembe, amik a nővéreim hálószobai falain voltak. Mi is volt a neve? Luke Perry? Akkoriban, ez a címke még határozattabb, pontosabban körülírt volt. Mostanra már olyan kibaszottul sok fiatal színész tartozik ebbe a kategóriába, hogy ez egy kicsit lyukas koronának tűnik. Nagyon meg kellene erőltetned magad, hogy találj egy olyan színészt, aki nem szexszimbólum valahol."
A fizikai munkán kívül, Dornannak be kellett magolnia egy mindezidáig misztikus tárgyat: a BDSM-et. Átnyálazott könyveket, NSFW** videókat, rajongói oldalakat, és további kutatásokat is végzett egy vancouveri szadomazó kazamatámban - habár, ahogy Dornan nyomatékkal mondja nekem, nem mint résztvevő: "Nem hagyom senkinek sem, hogy uralkodjon rajtam." Azt mondja nem volt annyira felizgulva mint amennyire "kíváncsi," azáltal amiket ott tapasztalt. "Még ha nincs is olyan történeted mint Christiannak a gyeremekkori bántalmazás és elhagyatottság tekintében, akkor is teljesen megértem, hogy valaki miért volna ebben benne. De olyasvalami mint a vonat- és repülőgép figyelés? Igazából ezeket nem értem. De megértem a lekötözve levés és begerjedés pszichológiáját."
Dornan üdvözli, hogy a Fifty Shades of Grey kinyitotta a BDSM világát a szélesebb közönség irányába - "Bárki, aki ebben benne van, akivel beszéltem, ez határozottan jó dolgokat tesz velük," - és úgy hiszi a film segíthet elindítani a szexuális liberalizáció szélesebb elfogadtatását.
Ami pedig a saját teljesítményének/előadásának majdanii fogadtatását illeti: "Néhány ember azt fogja gondolni, hogy klassz és szexi, míg mások totálisan az ellentétét," mondja Dornan. "És lesznek olyan emberek is, akik szerint szörnyű vagyok, anélkül hogy látták volna a filmet!"
Amikor arra kérem Dornant, hogy nevezze meg a legnagyobb félelmét a fogadtatás kapcsán, szünetet tart. Valami olyasmire számítok, hogy beskatulyázzák mint S&M poszterfiút (a további két Fifty Shades folytatásra is aláírt, amennyiben megvalósulnak) vagy egy viccet arról, hogy csatlakozik Charlie Hunnam-mel egy túlélőket támogató csoporthoz. "Nem kéne ezt az éterbe kitálalnom, de félek, hogy úgy mint John Lennont, meggyilkol az egyik őrült rajongó a premieren," mondja. "Mert sokan nagyon dühösek amiatt, hogy Én alakítom ezt a karaktert. Már apa vagyok, és férj. Nem akarok még meghalni."
Dornan nevet. Nem tudja elhinni, hogy ennek a túlzó elképzelésnek egy lélegzetnyi lehetőséget is ad. De a végső dramatikus tetőfoknak mégsem tud ellenállni. "És amikor meggyilkolnak," mondja, "az ember azt fogják mondani, 'Istenem, nem kísérteties, hogy a Details magazinnak adta azt az interjút, és megjósolta önöm maga halálát a vörösszőnyegen?'"
* lila próza: ezt a kifejezést az olyan irodalomra használják, ahol az írás szükségtelenül szóvirágokkal ékes.De Luca elismeri, hogy a férfiakat lehet el kell rángatni a filmre, de úgy gondolja kellemesen meg fognak lepődni - sőt felizgulni. Emiatt adták a rendezői széket a brit vizualista művésznek és filmesnek, Sam Taylor-Johnsonnak, aki karrierjének egy jó nagy szeletét szentelte férfiak megfigyelésére - a legelhíresültebb során egy videóportré formájában az alvó David Beckhamet fürkészte, a Londoni Nemzeti Arcképtár megbízásából, majd a Síró férfiak című könyvben 28 bőgő hollywoodi ikont (Paul Newmantól Sean Pennig) vett górcső alá. De ott van a 2008-as rövidfilmje, a Love You More, amely "tökéletes névjegynek bizonyult a Fifty Shades-hez," mondja De Luca. Anélkül volt erotikus, hogy kizsákmányoló vagy öncélú lenne, és megmutatta, megérti mi szexi a nők és férfiak számára.
Az ízléses és kifinomult Taylor-Johnsont ehhez a nagyszabású projekthez a Steele és Grey közötti erőviszony vonzotta. "Nem a szerelmi történetet vagy a szexet láttam bonyolultnak," mondja. "Hanem inkább azt, hogy úgy érzed Christian világában vagy, de lassan kiderül, hogy mégsem - a lány világában vagy. Megfordítani ezt a történetet, anélkül hogy a nő váljon áldozattá, az az amit komolyan szem előtt tartottam/amelyhez komolyan ragaszkodtam."
Ez Taylor-Johnson második nagyjátékfilmje (a 2009-es Nowhere Boy, a fiatal John Lennonról szóló életrajzi film óta), és mire mozikba kerül már nagyjából két éve dolgozik rajta; a vágás önmagában több mint 9 hónapig tartott. A legnagyobb kihívást a szex bekalibrálása jelentette. "Annyi van belőle!" mondja Taylor-Johnson nevetve. "Az volt a nehéz ezekben, hogy minden egyes szexjelenetnek meg kell legyen a maga önálló identitása és karaktere, tehát az első hihetetlenül különbözik a legutolsótól - mindeközben megpróbálod oly módon megcsinálni, hogy erőteljesnek érződjön, ne csak egyszerűen pikánsnak, bujának." Az egyensúly a meztelenséget, amiből van bőségesen, ugyanannyira érintette; Taylor-Johnson elkötelezett volt az iránt, hogy biztosítsa mindkét főszereplője azonos mértékű mezítelenségét - anélkül, hogy "azt érezze, hogy csak Ő van tárgyiasítva, vagy csak Ő."
***
Ráérzek a témára Jamie Dornannál: nyugton maradni szörnyű megpróbáltatásnak tűnik - lekötözve lenni pedig elképzelhetetlen lehet számára. A reggelinkre várunk egy üres étterem, a Secret Location egyik sarkában, órákkal a Big Buck vadászatunk előtt, és a nyugtalanság ömlik az asztalra. Miután többször is levette, majd visszavette a mustársárga színű baseball sapkát, Dornan végül lerakja azt, de a kezei azonnal veszett táncba kezdenek: az ujjaival végigtúr a haján, masszírozza a sérült vállát, az inge alatt kapirgálja a bőrt, megvakarja a szakállát. Dakota Johnson, partnernője a Fifty Shades-ben, úgy írja le az energikusságát mint valami borderline mániákusét. "Olykor," mondja, "ahogy elhaladtál Jamie lakókocsija mellett az egész a szó szoros értelmében rázkódott, csörgött-zörgött."A pincérnő megérkezik az ajándék mini málnás fánkokkal. "Jézus, ez desszert," mondja Dornan. "Melyik az a film, ahol a lány a desszerttel kezd? [Emlékezz Rám! - ford.] Ó, zavarba hozom itt magam, mert az egy tragikus rom-com." Észreveszi a hitetlenkedésem. "Szerintem a romantikus vígjáték nagyszerű egy műfaj, persze ha jól csinálják meg," folytatja. "A Harry és Sally valamiféle viszonyítási alap számomra, de boldogan ismerem be, hogy imádom a Micsoda nőt." Még több hitetlenkedés. "De tényleg! Az egy nagyszerű film, és a Tizenhat szál gyertya is. Nagy John Hughes rajongó voltam - vagyis még mindig az vagyok. Vannak olyan pillanataim, amikor meg kell néznem egy Hughes-filmet."
Dornan magában nevet. Van egy borzongásnyi vidámság a mögött, amit mond, egy kis szkeptikus vicces felhang. Tegyél fel neki egy kérdést és az elkerülhetetlenül egy anekdotához vezet, amely általában, ír módon, viccel végződik a saját kárára. "Egyik otthoni haverom sem olvasta a könyvet," meséli nekem egy ponton. "Lehet, hogy nem nézik meg a filmet, hogy őszinte legyek. Most hogy benne is vagyok, ennek a valószínűsége még kisebb."
Azok a cimborák sokan vannak - iskolatársak abból az időből, amikor kitűnt rögbijátékosként és zenésztársak a rövid életű karrierjéből, amikor gitáron játszott és énekelt egy folk-rock együttesben, a Sons of Jim-ben, ami 2008-ban oszlott fel. ("Haladjunk. Ez egy ősirégi sztori," mondja, amikor ezt megemlítem.) "Az életemben azt nagyon szeretem, hogy a baráti társaságomat még mindig ugyanazok alkotják, mint akikkel felnőttem," mondja. "Nagyon szeretem őket, de persze egymás ugratása sem maradhat el."
Bizonyos szempontból Dornan sokat késett sztársága, úgy tűnik eleve elrendelt. Először is, itt van a szülővárosa: Holywoodban nőtt fel, Belfast külvárosában County-megyében. Másodjára ott a származása: az 1940-es évek Oscar-díjas Greer Garsonja, Dornan távoli rokona.
Az apja elismert és könyveket jegyző szülésorvos, (aki anno kacérkodott a színészkedéssel). Dornan megboldogult édesanyja ápolónő volt, és nyíltan beszél azon pusztító hatásról, amit a 16 éves korában hasnyálmirigyrákban elveszített édesanyja halála váltott ki - a témát akkor hozta fel, amikor arról kérdeztem, hogy mi érdekelte Christian Grey megformálásában. Bizonyos mértékig ennek köze volt "ahhoz a vonzódásomhoz és megértésemhez, együttérzésemhez azon emberek felé, akik valamilyen módon megtörtek," mondja. "Nem mintha valamilyen törött madárka lennék, de a lényem egy masszív része meghasadt attól, hogy ennyire fiatalon veszítettem el az édesanyám, szóval talán ezért vonzódom ezekhez az elesett, sebzett karakterkehez."
De amivel nem tudott azonosulni a huszonvalahány éves üzletember titán kapcsán, az majdnem minden más. "Christian vad szintű teljesítménye, eredményei és sikere ilyen fiatalon," mondja nevetve, majd benyomódik a nagyon-is ír rosszallás gombja. "Christian ereje, hatalma - nekem nincs igazán olyanom."
***
Még mielőtt bejelentették, hogy a Fifty Shades of Grey-ből film készül, a könyv légiónyi rajongója azon vitatkozott, kiknek kellene a főszereplőket alakítani. Dornan egy meghallgatási videóval jelentkezett (mivel a forgatókönyvet hét lakat alatt őrizték, így egy jelenetet adott elő a Tiszta románcból) egy londoni casting ügynökségen keresztül. Két hónap telt el visszajelzés nélkül, végül úgy gondolta, "ez egy vicces sztori lesz arról, hogy próbálkoztam a Fifty Shades-szel."
Majd váratlanul valami történt - "mintha ráaakadtak volna a videómra egy poros láda alján, úgy mint Bob Dylan elveszett dalaira," mondja Dornan. Versenyben volt, és arra kérték készüljön, mert Los Angeles-be kell repülnie egy próbafelvételre.
Aztán ugyanilyen hirtelen, az egésznek vége is szakadt. 2013 szeptemberében E.L. James bejelentette, hogy Steele-t Dakota Johnson formálja meg - Melanie Griffith és Don Johnson viszonylag ismeretlen 23 éves lánya - míg Greyt Charlie Hunnam (Ryan Gosling, sokak által feltételezve az első választás lett volna, de nem érdeklődött a szerep iránt). Míg Johnson beválogatása meglepetést váltott ki, addig Hunnam-é dühbe gurította a rajongók nagy részét, akik egy kevésbé macsó pasi, például Ian Somerhalder vagy Robert Pattinson után áhítoztak, nem pedig a Kemény motorosok szőke, termetes sztárja iránt. Amikor, kevesebb mint egy hónappal később, Hunnam kiszállt a projektből, állítólagosan menetrendi konliktusokra hivatkozva, kis híján egy kollektív fellélegzést hallhattál a fandomból.
Dornan ismét versenyben volt. Ezúttal már eljutott L.A.-be próbafelvételre, Taylor-Johnson pedig azt mondja, szinte azonnal egyértelmű volt, hogy Ő az, akit keresnek (napokon belül meg is kapta a szerepet). "Nagyon hosszú folyamat volt, és elértem egy olyan ponthoz, amikor azt mondtam, 'A következőt, a következőt, a következőt," mondja. "Jamie-ből egy olyan nyugalom és magabiztosság áradt, ami nagyon működött. Illetve van egy olyan része, amikor nem Christian alakítja, amikor tényleg nem tudod, mi is jár a fejében." Ez a karakternél szintén jól szuperált.
A bejelentés után, Dornan "nem ment számítógép közelébe." De még így is, a rajongói reakciók visszaszivárogtak hozzá. "Azt hiszem a publicistám mondta, "Igen, többnyire jó," mondja nevetve. Másrészt, ahogy hallja is, azt mondja "nagyon is tudatában vagyok a filmet övező véleményeknek, legyen az pozitív vagy negatív. Ez a természeténél fogva könnyű célpont."
A könyv egyik jó tulajdonsága az a száraz humor, amit mindkét karakter képvisel, és amiről Taylor-Johnson biztosít engem, képviselteti magát a filmben is. "Dakota és Jamie egyaránt nagyon viccesek - egyezik a humorok, szóval az nem lehet, hogy ez ne jelenjen meg a filmben. Valamint ez a néhány sötétebb jelenet forgatásánál is segítségünkre volt - ez a fajta humor megléte nagy áldásnak bizonyult." ("Dakota vicces, de Én viccesebb vagyok," mondja az örökké versengő Dornan.)
A főszerepet október 23-án kapta meg, egy hónappal a forgatás tervek szerinti megkezdése előtt. Dornan felesége akkor több mint 8 hónapos terhes volt a kislányukkal, amikor össze kellett csomagolniuk és Londonból Vancouverbe költözniük. "A baba három nappal a forgatás megkezdése előtt született meg," mondja. "Őrült egy időszak volt. Nem egy ideális előkészület bármilyen munkára is, hogy őszinte legyek." Nem sok edzésre lett volna szükség? "Nem egy őrült mennyiségre," mondja. "Nem akartam, hogy valamiféle... állat legyen, de egy kicsit edzenem azért kellett."
Különböző mértékben levetkőzve lenni, nem volt újdonság Dornan számára. Miután 2002-ben Londonba költözött azzal a reménnyel, hogy munkát talál színészként, a számláit végül a modellkedésből fizette (lásd a két különösen fülledt partnerségét: Kate Moss-szal a Calvin Klein Jeans-nek és az - ötven árnyalatú - lekötözéses-szerű anyagot, az akkor 19 éves Rosie Huntington-Whiteley-vel 2006-ban). Rendkívül sikeres férfi modell volt - olyannyira, hogy a New York Times 2006-ban bemutatta, ahogy volt, mielőtt végre valahára átváltott a színészkedésre. Guy Trebay író aggatta rá 'Az Arany Torzó' becenevet, aminek Christian Grey valószínűtlenül vet véget.
A fizikai munkán kívül, Dornannak be kellett magolnia egy mindezidáig misztikus tárgyat: a BDSM-et. Átnyálazott könyveket, NSFW** videókat, rajongói oldalakat, és további kutatásokat is végzett egy vancouveri szadomazó kazamatámban - habár, ahogy Dornan nyomatékkal mondja nekem, nem mint résztvevő: "Nem hagyom senkinek sem, hogy uralkodjon rajtam." Azt mondja nem volt annyira felizgulva mint amennyire "kíváncsi," azáltal amiket ott tapasztalt. "Még ha nincs is olyan történeted mint Christiannak a gyeremekkori bántalmazás és elhagyatottság tekintében, akkor is teljesen megértem, hogy valaki miért volna ebben benne. De olyasvalami mint a vonat- és repülőgép figyelés? Igazából ezeket nem értem. De megértem a lekötözve levés és begerjedés pszichológiáját."
Dornan üdvözli, hogy a Fifty Shades of Grey kinyitotta a BDSM világát a szélesebb közönség irányába - "Bárki, aki ebben benne van, akivel beszéltem, ez határozottan jó dolgokat tesz velük," - és úgy hiszi a film segíthet elindítani a szexuális liberalizáció szélesebb elfogadtatását.
Ami pedig a saját teljesítményének/előadásának majdanii fogadtatását illeti: "Néhány ember azt fogja gondolni, hogy klassz és szexi, míg mások totálisan az ellentétét," mondja Dornan. "És lesznek olyan emberek is, akik szerint szörnyű vagyok, anélkül hogy látták volna a filmet!"
Amikor arra kérem Dornant, hogy nevezze meg a legnagyobb félelmét a fogadtatás kapcsán, szünetet tart. Valami olyasmire számítok, hogy beskatulyázzák mint S&M poszterfiút (a további két Fifty Shades folytatásra is aláírt, amennyiben megvalósulnak) vagy egy viccet arról, hogy csatlakozik Charlie Hunnam-mel egy túlélőket támogató csoporthoz. "Nem kéne ezt az éterbe kitálalnom, de félek, hogy úgy mint John Lennont, meggyilkol az egyik őrült rajongó a premieren," mondja. "Mert sokan nagyon dühösek amiatt, hogy Én alakítom ezt a karaktert. Már apa vagyok, és férj. Nem akarok még meghalni."
Dornan nevet. Nem tudja elhinni, hogy ennek a túlzó elképzelésnek egy lélegzetnyi lehetőséget is ad. De a végső dramatikus tetőfoknak mégsem tud ellenállni. "És amikor meggyilkolnak," mondja, "az ember azt fogják mondani, 'Istenem, nem kísérteties, hogy a Details magazinnak adta azt az interjút, és megjósolta önöm maga halálát a vörösszőnyegen?'"
** NSFW: (Not Safe For Work) – durva, obszcén illetve pornográf képi tartalom
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése