Entertainment Weekly | Spoiler veszély: Ha nem olvastad a könyvet, vagy még nem láttad a filmet és nem szeretnéd tudni miként végződik, akkor most hagyd abba az olvasást.
Miután két órán át épült Christian Grey és Anastasia Steele között a kapcsolat, a Fifty Shades of Grey-film számtalan nézőt lepett meg a meglehetősen váratlan lezárásával. A film utolsó néhány jelenetében Ana megkéri Christiant, hogy mutassa meg neki mi az a legrosszabb dolog, amit el kellene viselnie a férfi játszószobájában. Miután Grey 6-szor csapást mér rá egy nadrágszíjjal, a lány az éjszakát könnyek közt tölti, majd reggel elhagyja Christiant. Távozva a lakásából, Ana belép a liftbe, majd türközve az első találkozásukat, látjuk ahogy az ajtók becsukódnak....majd a vászon elsötétül. Igen, tényleg így végződik a film. És igen, többé-kevésbe így is történnek az események a könyvben.
Pontosabban, a lapokon, a jelenetsor úgy kezdődik, hogy Christianra egy szomorú dal játszása közben talál Ana, amely végül egy beszélgetéshez vezet arról, hogy a férfi miért vágyik arra, hogy megbüntesse és elutasítja a lány azon kérését, hogy magyarázza el, miért is olyan, amilyen. Ana képtelen a férfit maga mögött hagyni, így megkéri Christiant, hogy mutassa meg neki, a lány szavaival: "Büntess meg. Tudni akarom, hogy mennyire lehet rossz." Ismerősen hangzik?
Innentől a jelenetsor úgy folytatódik, ahogy akár a filmben, mínusz néhány apróbb részletet. Ott a szíj, hatszor üt rá, és minden megváltozik a lány számára. Habár, a legnagyobb változtatás az a könyvhöz képest, hogy amikor Christian éjszaka bemegy hozzá, nem bújik mellé, és öleli át, amikor a lány bevallja neki, hogy szerelmes belé. Amikor erre a férfi azt válaszolja, hogy nem szeretheti, Ana felkel és rögtön távozik, elutasítva azt, hogy az éjszakát ott töltse. Ahogy a lifthez tart, Christiant megállítja az ölelésben, majd azt mondja neki, "Nem vagyok erre képes."
A filmben, a szóhasználat ettől kissé eltér. Látszólag apró részletkérdés, de valójában vitát szított a film készítői között: Amikor Christian menne megcsókolni a lányt a filmben, az azt kiabálja neki, hogy "állj." A The Hollywood Reporter cikke szerint ez a könyv szerzőjének, E.L. James-nek a döntése volt; a Patrick Marber által újraírt forgatókönyvben szereplő "vörös", azaz a játszószobában használt biztonsági jelszó helyett.
De ez az a pont, ahol a film készítői tökéletesen döntöttek - azaz, hogy a film nem mutatja, mi történik miután a liftajtók bezáródnak. A könyv befejezése sokkal vontatottabb - Ana zokog a haza vezető autóúton, majd miután felvonszolja magát a lakásba, beesik az ágyába és jobban zokogni kezd. Alapvetően a rajongóknak boldognak kellene lenniük a film eme hirtelen befejezésével; ugyanazt az üzenet közvetíti, csak sokkal rövidebb idő alatt.
Habár a történetmesélés szempontjából bizonyosan kissé különös megoldásnak tűnik - a film a teljes ideje alatt egy kapcsolatot épít fel, amelyet a végső 20 perc tép szét. Ha végül a trilógiából végül csak az első Fifty Shades kerül adaptálásra, a rajongók minden bizonnyal azzal érvelnének, hogy Sam Taylor-Johnonnak és forgatókönyvírónak meg kellett volna változtatniuk a végét. Figyelembe véve, hogy ez mennyire valószínűtlen, azaz, hogy az Universal hagyná veszni ezt a pénzcsináló gépezetet, azaz a folytatásokat, a Fifty Shades Darkert és a Fifty Shades Freed-et, érthető, hogy vége miért az lett ami. Sőt, valószínűleg ez a film legbátrabb lépése - ha bármi, amire a Fifty Shades nézőközönsége nem számítana, az egy hirtelen feketére váltó vászon. Ellenben technikailag, a fekete nem a szürke egy árnyalata?
Pontosabban, a lapokon, a jelenetsor úgy kezdődik, hogy Christianra egy szomorú dal játszása közben talál Ana, amely végül egy beszélgetéshez vezet arról, hogy a férfi miért vágyik arra, hogy megbüntesse és elutasítja a lány azon kérését, hogy magyarázza el, miért is olyan, amilyen. Ana képtelen a férfit maga mögött hagyni, így megkéri Christiant, hogy mutassa meg neki, a lány szavaival: "Büntess meg. Tudni akarom, hogy mennyire lehet rossz." Ismerősen hangzik?
Innentől a jelenetsor úgy folytatódik, ahogy akár a filmben, mínusz néhány apróbb részletet. Ott a szíj, hatszor üt rá, és minden megváltozik a lány számára. Habár, a legnagyobb változtatás az a könyvhöz képest, hogy amikor Christian éjszaka bemegy hozzá, nem bújik mellé, és öleli át, amikor a lány bevallja neki, hogy szerelmes belé. Amikor erre a férfi azt válaszolja, hogy nem szeretheti, Ana felkel és rögtön távozik, elutasítva azt, hogy az éjszakát ott töltse. Ahogy a lifthez tart, Christiant megállítja az ölelésben, majd azt mondja neki, "Nem vagyok erre képes."
A filmben, a szóhasználat ettől kissé eltér. Látszólag apró részletkérdés, de valójában vitát szított a film készítői között: Amikor Christian menne megcsókolni a lányt a filmben, az azt kiabálja neki, hogy "állj." A The Hollywood Reporter cikke szerint ez a könyv szerzőjének, E.L. James-nek a döntése volt; a Patrick Marber által újraírt forgatókönyvben szereplő "vörös", azaz a játszószobában használt biztonsági jelszó helyett.
De ez az a pont, ahol a film készítői tökéletesen döntöttek - azaz, hogy a film nem mutatja, mi történik miután a liftajtók bezáródnak. A könyv befejezése sokkal vontatottabb - Ana zokog a haza vezető autóúton, majd miután felvonszolja magát a lakásba, beesik az ágyába és jobban zokogni kezd. Alapvetően a rajongóknak boldognak kellene lenniük a film eme hirtelen befejezésével; ugyanazt az üzenet közvetíti, csak sokkal rövidebb idő alatt.
Habár a történetmesélés szempontjából bizonyosan kissé különös megoldásnak tűnik - a film a teljes ideje alatt egy kapcsolatot épít fel, amelyet a végső 20 perc tép szét. Ha végül a trilógiából végül csak az első Fifty Shades kerül adaptálásra, a rajongók minden bizonnyal azzal érvelnének, hogy Sam Taylor-Johnonnak és forgatókönyvírónak meg kellett volna változtatniuk a végét. Figyelembe véve, hogy ez mennyire valószínűtlen, azaz, hogy az Universal hagyná veszni ezt a pénzcsináló gépezetet, azaz a folytatásokat, a Fifty Shades Darkert és a Fifty Shades Freed-et, érthető, hogy vége miért az lett ami. Sőt, valószínűleg ez a film legbátrabb lépése - ha bármi, amire a Fifty Shades nézőközönsége nem számítana, az egy hirtelen feketére váltó vászon. Ellenben technikailag, a fekete nem a szürke egy árnyalata?
2 megjegyzés :
Szerintem ez tökéletes befejezés volt. Igy még ez is sejti, hogy lesz folytatás aki nem olvasta a könyveket.
Nekem csak az volt zavaró - és most nincs a közelben az első kötetem, szóval nem tudom összehasonlítani a könyvvel, hogy ott pontosan hogy is volt - hogy nekem nem volt életszerű, hogy miután Christian kvázi megveri (mert nem tudok másképp fogalmazni, az a végén ott akárhogyan nézzük, bántalmazás) még ott alszik nála. Nem tudom, hogy a könyvben volt így, vagy az én fejemben, de én ott azonnal pakoltam és jöttem volna, egyetlen percet sem maradok.
Amúgy ez a rész, hogy így fejeződik be (már nagy általánosságban) szerintem nem egy Valentin napi film, de oké, a számok nem engem igazolnak :))
Megjegyzés küldése