A The New York Times Style Magazin őszi kiadásában Lauren Tabach-Bank leült beszélgetni hat szenvedélyes női rendezővel - egészen pontosan Sam Taylor-Johnsonnal, Jennifer Yuh Nelsonnal, Ava DuVernay-val, Sarah Polley-val, Lisa Cholodenko-val és Lana Wachowski-val - akik újradefiniálják mit is jelent nőnek lenni Hollywoodban és akik merész és gondolatébresztő munkái standardokat állítanak a filmkészítők egy egész új generációjának. Valamint röviden azokról is a filmekről is értekeznek, amik arra késztették őket, hogy rendezni akarnak.
Dominancia. Fegyelem. Lovaglópálca. Amikor bejelentésre került, hogy E.L. James szadomazohisztikus irodalmi szenzációjából, a Fifty Shades of Grey-ből film készül, olyan rendezők mint Joe Wright, Gus Van Sant és Bennett Miller kerültek fontolóra a projekt direktori székbe. Helyettük végül Sam Taylor-Johnson, a Turner-díjra jelölt művész és négy leánygyermek anyja, akinek a nevéhez eddig csak egy nagyjátékfilm - a John Lennon - A fiatal évek (Nowhere Boy) fűződik nyerte el a megbízatást. "Igyekszem olyan merészen, bátran belevetni magam a nagy kihívásokba amennyire csak tudom és ez határozottan nagy kihívás," ismerte el a 47 éves rendezőnő. "De nem éreztem azt, hogy valami olyasmibe veselkedek, ami kívül esik a gondolatiságomon és kreativitásomon. Sok munkám foglalkozik a szexualitással, a hatalom váltással/átrendeződéssel és az identitással."