Entertainment Weekly | Samantha Highfill - Amikor a legjobb barátom elküldte nekem a Fifty Shades of Grey könyveket és követelte, hogy olvassam el őket több mint egy évvel ezelőtt, csak forgattam a szemem és vonakodva álltam neki az első oldalaknak. Már nem igazán emlékszem, de talán úgy egy vagy két héttel később befejeztem mind a három kötetet és a Fifty Shades rajongás következő fázisába léptem: azon morfondíroztam, hogy vajon kinek kellene eljátszani a főszerepet a filmadaptációban. Már az első naptól kezdve nagy
Matt Bomer párti voltam. Nem érdekelt, hogy a haja túl sötét - nem tehetek róla, de valamilyen oknál fogva Christiant sötétbarna hajúnak képzeltem el - és az sem érdekelt hogy meleg (végtére is színész). Bomerben megvan az a teljes "varázs, vonzóság, kecsesség" ahogy Christiant leírták, nem is beszélve a zenei tehetségéről és abban is biztos voltam hogy nagyszerű táncos lehet. Plusz, láttátok már öltönyben? Bomer mellett persze meg tudtam érteni a más színészek melletti érveket is -
Ian Somerhalder határozattan tudja, mitől döglik a légy - de ami engem illett, már megvolt a magam Christianja.
Aztán tegnap megláttam, hogy
Charlie Hunnamet választották ki a főszerepre. Rákattintottam a hírre és mielőtt fel tudtam volna húzni magam azon, hogy a szőke Sons of Anarchy sztár fogja Mr. Greyt megformálni, valamilyen furcsa oknál fogva nyugodtság/megkönnyebbülés töltött el. Valahol a szakáll alatt egy igencsak helyes fiú rejtőzik, láttam azokon a gyönyörű szürke szemeken keresztül kikukucskálni. Majd a Google Image-ben rákerestem Hunnamre (Catfish-stílusban) hogy lássam tényleg őrült vagyok-e, és mint kiderült nem.
Először tudtam láni, ahogy egy szőke formálja meg Christiant. Habár soha nem néztem a Sons of Anarchy-t és Hunnamról a Pacific Rimben is lemaradtam, de a színészi képességeiről csodálatos dolgokat hallottam. Respektálom a Fifty Shades castingosait amiért nem egy nyilvánvaló szívtipró mellett döntöttek (habár ha azt nézzük Ő is az). Plusz szerintem egy kevésbé ismert, a pletykamalomban nem aktív sztárral a filmnek jobb esélye van egy kicsit a rajongók meglepésére és ezáltal gátat vetni a nagy és sok elvárásnak (bár nyilvánvalóan nem mindnek). És mindezek mellett a Sons of Anarchy kedvenc a Fifty Shades of Grey számára egy olyan teljesen új közönség figyelmét is elnyerte, akik lehet hogy nem olvasták a könyveket. És lehet, hogy a filmnek pont erre volt szüksége mind a könyvet szerető és azzal ismeretlen mozibajárók érdeklődésének fenntartásában. Mit gondoltok EW (és BS :) olvasók? Hajlandóak vagytok Charlie Hunnamnek egy esélyt adni?